2012. március 12., hétfő

Az első nap


Reggel nem keltem korán, s ennek köszönhetően észre sem vettem az időeltolódást. A meleg vizet nem leltem a zuhanyzóban, de sebaj Mayapurban jó meleg van, bár a víz alá lépéskor egy mély levegőt kellett vennem, de utána már felüdülés volt a hűs víz. Másoknak van meleg vizük, igaz annyira meleg hogy szinte lehűteni sem tudják. Nem is tudom melyik a jobb? túl meleg avagy hideg?? Szomszédjainknak este még meggyűlt a baja a csótányokkal. de hát az igazi szerelem képes arra amire más nem: felváltva aludtak, s míg az egyikük aludt, a másik őrizte álmát. Reggelire szamószát ettem, igaz nem voltam éhes:
Gyors reggel a Gada Hall-ban
A mai napra nem tervezett vezetőnk sok mindent: templom és Prabhupada samadi. Az utóbbi ún. puspa samadi. Vagyis virág samadi. Az eddig is tudtam, hogy Prabhupada-ot nem hamvasztották, s épp ezért nem értettem, hogyan lehet ennyi samádija. 
A samadi felülről
De most már megvilágosodtam. Úgy ahogy a templomban, itt sem lehet fotózni. Persze vaku nélkül csak próbálkoztam. Aztán egyszer felfigyeltem a biztonsági őrre, aki mosolyogva kérte, hogy fotózzam le őt is. 
A biztonság őre
Nincs mit ezen csodálkozni: ez India, a szabályok vannak akikre vonatkoznak, s vannak akikre nem. Megérteni sosem fogjuk, egyszerűen csak el kell tudni fogadni. Amúgy az indiaik alapból szeretik ha fotózzák őket, most is még itt a samadiban is megálltak családostul és kérték, hogy fényképezzem le őket. Hogy mi a jó abban nekik, hogy egy idegen lefényképezi őket, majd ezt a képet ők sosem látják? Hmm, nem tudom, ezt csak ők tudhatják, de a helyiek kérése számunkra parancs, így aki kérte (vagy aki nem) fotóztam. Bevallom nem esett nehezemre. A samadi körbejárása kissé emlékeztetett egy osztálykirándulásra: viaszból készült „szobrok” mutatják be Prabhupada életét, kedvteléseit.
Srila Prabhupada bhajana közben
Srila Prabhupada fordítás közben
Az utolsó tanítása
Aztán bementünk a szobájába. Itt már éreztem egyfajta megnyugvást, kiegyensúlyozott légkört. egyszerűen érezni lehetett Istent. 
Srila Prabhupada ismét munka közben
Srila Prabhupada murtija
Tovább mentünk, és felfedeztük a bhajana kutirt, ahogy 24 órás bhajan szól. 

Vezetőnk ezt a helyet ajánlotta elmélyülésre. Láthatóan másnak is zavaró lehet a sok ember a templomban. Igaz valószínűleg csak nekünk európaiaknak zavaró, hiszen ahogy India nagyobb úgy egyenesen arányosan több az emberek és ezzel együtt a bhakták száma. Csak mi még mindig ott tartunk, hogy az Isten szeretet az valamiféle elvonulásos, nyugalmas teendő, s nem egy „zajos” kirtana tömeggel. Szóval ne sajátítsuk ki Istent, Isten legyen mindenkié és szeressük együtt, úgy ahogy kell.  A templomban is fotóztam dugiban. Most is sokan voltak, így az intimitás teljesen kizárt volt. 
Pancha Tattva
Radha Madhava
Sri Nrisimha
Ebédelni ismét a Gada Hall-ban ettünk. Ma már a kézzel evés is könnyebb volt. 

Az ember sok mindent meg tud szokni, csak akarni kell. Ebéd után egy kis szieszta következett. Majd egy kis shop felderítés. 
A rózsaszín varázsa
Kinéztem pár anyagot amiből szoknyát varratnék, de tudtam nem lesz egyszerű elmagyarázni, így nem kezdtem bele, hiszen Sivarama Maharajahoz voltunk hivatalosak egy kis esti bhajanra. Így gyülekező és indulás is. Maharaja nem szereti ha fotózzák, úgy tartja hogy ha a fotózással vagyunk elfoglalva nem figyelünk és nem énekeljük a szent nevet. Igaza van, hiszen ha koncerten fotózok, akkor a koncertre nem is figyelek, csak arra, hogy lehetőleg jobbnál jobb képeket készítsek. Maharajhoz érve egyből észrevettem, hogy Devamrita Maharaja „szolgálója” is ott van. Ő is észrevett, és mosolyogva köszönt. Először feldobódtam, hogy Maharaja is itt van, de aztán eszembe jutott, hogy valószínűleg nem, mert hallottam, hogy a prabhu most nem nagyon utazgat Maharaja-al. Egy kis nappali szerűségben ültünk, s énekeltünk Sivarama Maharaja-al. Kedvenc Govinda Maharaja dallamomat énekelte, így kissé elérzékenyülve ültem végig a közel másfél órát. Könnyű így álomba ringatni magunkat, még ha tartunk is egy kicsit a csótányoktól.. hiszen mégis csak egy "fenevadállat"

Beszéljünk a franciákról: az első nap

Ohh hát oda nem menj, csalódás, koszos, büdös, és nem kedvesek. Még angolul sem beszélnek. Jó, de ott van Mr. Morrison, és hát bakancslistám...