Jagadisha Ganguli az Úr Caitanya híve volt. Egy kis faluban élt Mayapur mellett. Már idős volt, de mégis minden évben 900 km-ert utazott Jagannatha Puriba, hogy darshan-t vegyen Jagannathtól, Baladevatól és Subhadratól a Ratha – yatra ünnepségen.
Egyik nap – épp indulása előtt egy hónappal – egy betegség következtében elvesztette látását. Így már nem tudott részt venni a Ratha-yatran. Egy éjszaka az Úr Jagannath megjelent álmában, aki közölte vele, hogy a holnap reggeli fürdőzése közben látni fog egy fát. Ezt a fát el kell vinni egy ácshoz. Az ácsot meg kell győznie, hogy készítse el Őt magát. Az ács vonakodni fog, mert leprás így kezei nyomorékok. De Jagadisha feladata hogy meggyőzze, hogy végezze el ezt a szolgálatot, s ennek eredményeképpen az Úr kigyógyítja a leprából. Hajnalban Jagadisha felébredt: fürdött, és újra látott. El is indult a fával a faluba. Az ács tényleg ellenállt, és azt kérdezte: hogyan tudnám ilyen ujjakk kifaragni az Úr isteni alakját”? Jagadisha meggyőzte Őt, türelmesen várt, s munka közben végig az Úr Jagannatha kedvteléseiről mesélt. Mire az Úr elkészült, a leprából az ács kigyógyult. Az Úr Jagannatha nagy pompa és ünneplés közepette került abba a templomba ahol imádata megalapozott volt. Néhány éjszakával később Jagadish újabb álmot látott. Ez alkalommal az Úr Jagannatha megparancsolta hogy ugyanaz az ács készítse el Subhadrat és Baladeva-t. Az ács el is készítette őket.
Az idő múlásával Jagadisha istenségei a feledés homályába vesztek, elhanyagolták Őket olyannyira, hogy a templomuk összeomlott, Ők pedig a romok alá kerültek.
Néhány évszázaddal később egy helyi falusi észrevette, hogy egy domb tetején egyedi, gyönyörű kék virágok teremnek. Kíváncsian közelebb ment és hangokat kezdett hallani a mélyből: kérem adj nekünk inni. A helybeli gyorsan elkezdett ásni, hogy meg tudja ki a hang tulajdonosa. Ekkor felfedezte mindhármukat. Gondoskodott Róluk, templomot épített és folytatta imádatukat. Ez közel 60 éve történt.
1978-ban a szolgálatban lévő pujari egészsége meggyengült, aggódni kezdett, hogy ha meghal ki fogja végezni az Urak imádatát. Félt, hogy újra el lesznek hanyagolva, s hogy kényelmetlen lesz nekik. Így úgy döntött, hogy az ISKCON-nak „adja” Őket. Így egy gyönyörű új templomot kaptak, ezáltal mindenkinek elérhető az Úr Jagannatha kegye.
