Kényszerpihenő

Párom egyre lázasabb. A mai napra egy hosszú túra volt (Ekachakra) tervezve. Már reggel 5-kor útnak indultak a többiek. Én sokat agyaltam mi tévő legyek. De páromat ismervén nem mertem egyedül hagyni. Az egyik ok, hogy nem szedi be a gyógyszereit, és nem iszik vizet. Ha el is megyek a kirándulásra, akkor is szét idegeskedem magam, hogy mi van vele. Így vele maradtam, pihentem. Elmenetem a helyi gyógyszertárba lázmérőt venni. Annyira az agyamban volt induláskor, hogy bepakoljak egy kis szótárt. De nem tettem. Így nemes egyszerűséggel kiejtettem a temperature szót, majd a jobb mutatóujjamat a hónom alá tennem. Megértették. Majd vettem vizet. Érdekes, ahogy egy mataji egyedül van rögtön „kikezdenek” vele. Pedig a bindi a homlokomon volt, s az annyit tesz: stop, behajtani tilos. Ezt a kikezdést nem szabad az európai nő elcsábítására való kommunikációnak venni. Egyszerűen érdeklődőbbek, nyitottabbak ha nincs veled prabhu. A hajam megkapta a dicséretet, sőt az országunk is, hiszen azt mondták hogy jó nekünk hogy önálló nyelvünk van. Még talán az első nap 2 srác odajött hozzánk, hogy lefotózhatnak-e minket párommal. Közben megkérdezték honnan jöttünk, s mikor kiejtettük hogy Hungary egyből jött a kérdés: „Puszkász” Ferenc? Bőszen bólogattam, s közben a mai Orbán Viktoros vicc jutott eszembe. A lényeg hogy a focit szeretik. A vízvásárlás után elmentem a szoknyáimért, majd a Govindaban natúr rizst vettem páromnak, mert a láz mellett a hasmenés is jelentkezett. Egész délután folyt a vita: hasfogó, antibiotikum avagy homeopátia. A többiek későn értek vissza. A péntek szabadnap. Pihenő.