Valójában a parikram utolsó napjához érkeztünk, hiszen péntek és szombat már pihenő nap. Ismét korán indultunk: célunk Govardhana. Itt már a régi jó ismerős autóút következett: szűk, kanyarós, rázós. De megérkeztünk. Három évvel ezelőtt csak elsuhantunk, s az autóból szemlélhettem meg. Fontos hogy tudjuk Govardhanaról sem egy követ, sem egy kavicsot nem hozhatunk el. Mikor megérkeztünk épp egy guru pujara „estünk” be egy helyi kis templomba. Kicsi volt, de annál barátságosabb. Majd a kertben meghallgathattuk Govardana történetét. Aztán kocsiba ültünk és indultunk Kusum Sarovarahoz. Itt sem tudom szavakba foglalni amit ez a hely jelent nekem. Régebben csak képekről csodálhattam, most pedig másodjára láthatom teljes valójában. Három éve elmentünk a Taj Mahalhoz. Mára már Kusum Sarovart ezerszer szebbnek tartom.
Helyi vezető tartott nekünk beszámolót: többé kevésbé értettük is. Ő találkozott annak idején Srila Prabhupaddal, aki megdicsérte szolgálataiért. Japázhattunk vele együtt az oltáránál. Majd tovább indultunk Radha-Kundhoz. Azt hittem többen lesznek, bár nem bántam hogy alig voltunk. Itt is hozzánk szegődött egy „vezető”. Az Ő vezénylésével ajánlottunk virágot, tejet Radharaninak. Majd némi adományért kaptunk egy piros madzagot csuklónkra. Sokat gondolkoztunk mi is lehet ez, mert sok emberen láttuk. Most már tudjuk: Radharani kegye. Körbejártuk a tavat, illetve tavakat. A japámat megfürdőztettem a tóban. Azt tudom, hogy szent tó, de azt nem tudom mit is tesz a japámmal. Csak spekulálhatok, hogy a sértéseimtől tisztítja meg.
Ebéd után nem tartottam hosszú sziesztát, mert Rasikanak megígértem, hogy végig megyek vele a kis bazáron. Valójában már csukott szemmel ismerem a kínálatukat. S mégis tudnak meglepetést okozni: lehetetlen üres kézzel eljönni onnan. Este ismét lemaradtunk Maharja bhajanjáról. Szomorúan vettem tudomásul, hogy már csak két éjszakát töltök itt.
