Fesztiválozó városból származom, hiszen Szegeden éltem 28 évig, és a SZIN nagy múltra tekint vissza. Így örömmel fogadtam Debrecen Nagyerdejében a Campust. Tavaly csak egy napot szántam rá, s bár a maga 5-6 színpadával számomra (sok év Szigetelés után) kicsinek tűnt. Inkább egy nagy sörfesztiválhoz hasonlított. Idén mind a 4 napot rászántam: nappal meló, délután és este pedig fesztivál. A jegyeket a nulladik napon lehetett felvenni, kissé elvesztünk a bürokráciában, persze mi is figyelmetlenek voltunk, hiszen már majdnem beértem mikor észrevettem hogy nincs sajtós pass-om. Így visszamentünk, megkerültük az a fél kerek-erdőt, de bejutottunk. Az emberek még csal szállingóztak, mindenki kereste a helyét. Első utam a lángososhoz vezetett, frissen sült, vártunk is rá 20 percet. Az első koncert a Till Will Drop volt. Számomra hallgatható de nem eget rengető volt. Majd jött a Freshfabrik. Régen láttam őket élőben, s már követni sem tudom ki is a soros énekesük. Rémlett a populárisabb klippből egy srác, de örömmel láttam nem ő lépett színpadra. Nekem kicsit Pityesz feelingű volt, na persze ezt nem bántam. Teljesen feldobódtam, hogy általam ismert számokat játszottak, volt részemről ugri-bugri is. Majd egy időre átszaladtam az Anna and the Barbies-ra. Nem csalódtam az extrém éneknőben, így élvezettel fotózgattam, a zenére valójában nem is figyeltem. Később visszatértem a Fabrikra, ahol a hangulat fokozódott. Majd vége lett. A beállásokat nem igazán élvezem, így egy időre a szabadra mentünk. Elgondolkoztam, ha most ennyire párás a levegő a sátorban mi lesz itt szombaton. Mire visszatértem már játszott a The grenma. Mintha egy iskolába kerültem volna, na persze nem diákként hanem tanárként. De meg kell mondjam jól nyomták a „gyerekek”. Igaz a basszusgitáron egy húr elszakadt, és a dobos és énekes kb 1 perc múlva észlelte ezt, játszottak tovább. Némi ismerős Csapda dallamot véltem felfedezni, de nagy jövőt látok bennük. Na és után jött Kowa a Black out-al. Könnyed kis koncertet adtak, lelkesedést Kowan a koncert végén véltem felfedezni, amikor is a közönségből valaki feldobott egy labdát. Kowa örömmel és lelkesen dobta, majd rúgta vissza. A Black out rajongók élvezték a bulit, bár nem voltak olyan sokan. És még mindig az foglalkoztatott, hogy ha ennyi embertől ilyen meleg van, és ennyire párás bent a levegő: mi lesz itt szombaton?
