Végre! Kipihentem magam. 12 óra alvás után újjászülettem és indulás a Campusra. Persze ismét bicajjal. Nagyon jó éjszaka hazatekerni: 1- nincs meleg. 2- nincs forgalom. 3- lobog a hajam.
Ma már zsúfolt volt a program. Érkezéskor rájöttünk, hogy a papír ami szerinte három napja mozgunk nem fedi a valóságot: nem akkor kezdődnek a koncertek. De jó is a megvilágosodás! A SZEG koncertjével kezdtük a napot. Úgy látom visszatértek az alapokhoz, így egészen feldobták a hangulatomat. Utána a SKAfunderz-re mentünk. Kevés zenei irányzat van amit nem bírok hallgatni, sajnos egyike ennek a SKA. De pár fotót azért kisajtoltam magamból. S átmentünk a Depresszióra. S hogy mi lett a párával? A mennyezetről csöpögött ránk. A Depresszió nem szolgált rá a nevére, igazán kis vidám koncertet adott. Innen rohanás az Apocalyptica-ra. Az őrök azzal fogadtak, hogy nem lehet vakuzni. Halleluja! Bár a koncert képek vaku nélkül az igaziak, de sejtettem hogy nem lesz fényáradat a koncerten. Az első három perc után az egyik fotós odajött (háromszor akkora géppel) és közölte: árnyékfotókban már jók vagyunk. Igazat kellett adnom. Szóval a taktikám ennyi volt: kattogtattam és majd otthon megnézem mit is alkottam. Ahogy itt végzetem már mehettem egyből a Ganxtsa-ra. Velük volt egy kis előítéletem. Egy makói koncerten nagyot csalódtam. Évekig nem néztem meg őket, majd 3-4 éve EFOTT-on már kellemesen csalódtam. Szóval vártam most mit alkot Zana bácsi. Megérte, mert élvezet így én is élveztem a koncertet. Igazi Sziget élményem volt. (nem a mai Szigetre értem). Miután a létező összes helyről folyt a víz: rólam és rám, kiültem a távolba és hallgattam az Apocalyptica-t, bár hangtechnikailag nem volt épp a legjobb. Kissé elnyelte a Nagyerdő.
No ennyit a Campusról: összefoglalva a gyenge csütörtökön után egy jó péntekkel és egy perfect szombattal zártam. És igen: a Republic-tól a lehető legmesszebb mentem…
