Sokan úgy működnek, hogy saját gondolataikat élik meg valóságnak. Vannak emberek akiket felruházunk bizonyos valós és hozzá társított vélt tulajdonságokkal, képességekkel, adottságokkal és mindent ehhez igazítunk. Esetenként annyira ragaszkodunk az elképzeléseinkhez, hogy észre sem vesszük a valóságot. Ezeket a skatulyákat vagy kliséket alkalmazhatjuk esetleg egy életen át. Nem kell újakat kialakítani, van 10 és a legközelebbibe belehelyezzük. Engem például a főiskolában az első félévi vizsgaeredményem alapján mind a tanárok mind a csoporttársak betettek a jó tanuló dobozba. Ez jelentett egyszer nehézséget és könnyebbséget. Volt akinél nem tudtam ennél rosszabb jegyet kapni, de volt aki ezerszer jobban megdolgoztatott. Diákok szempontjából pedig érdekes volt, hogy egy jogi vizsgáról kilépve közöltem, hogy hármast kapta, társam fogta magát és egyből haza ment , mert hogy inkább tanul még, mert ha én hármast kaptam akkor ő tuti meg fog bukni. Így esélyt sem adva magának arra, hogy átmenjen a vizsgán. De ezeket kliséket nem csak emberekre tudjuk rányomni, különböző élethelyzetekre akár párkapcsolatokra. Sokan abból indulnak ki, hogy ők mit tennének, mit gondolnak és miként élik át a dolgokat,. Így hoznak egy álaluk helyesnek vélt következtetést, nem kérdezvén hogy vajon a szereplők is így gondolják. Mert lehet, hogy ami nekünk nem teszik,amit mi el sem tudunk képzelni, az nekik épp jó, az nekik épp megfelel. S ettől ők nem rosszabbak mint az őket megítélők. Szóval vigyázzunk miként vélekedünk másokról, mert egyáltalán nem biztos hogy a saját szűrőnkön látott világ a valóság.
