Reggel 8 körül érkeztem a
templomba. Először nőies feladatot végeztem: krumpli és sütőtök pucolás. Majd
egy kis ténfergés után a törmelékeknél találtam magam. Először a nagyobb
darabokat nyomtam fel a kamionra mint egy súlylökő, majd ez nem tűnt sem
hatékonynak sem gyorsnak így kaptam egy csákányt, és a fellazítás lett a
feladatom, hogy mások könnyebben lapátolhassanak. Na így telt a nap hátralevő
része egészen 5 óráig. A fáradtságot észrevehettük magunkon, mert eljött az a
pont amikor már mindenen nevetni tudtunk, pl amikor felém repült egy kő,
egyszerűen közöltem: én nem tenném, mert nem vagyok keresztény.. Aztán persze a
csákány is egyre nehezebb lett, s próbáltak megnyugtatni, hogy nem velem van a
baj, hanem a csákány természete, hogy a nap lenyugvásával súlya gyarapodik. Na
jah, lehet hogy nő vagyok irodai munkavégzéssel, de hogy ennyire szőke lennék?
Sebaj. Este szépen hazatekertem, majd elég hamar álomba szenderültem. S hogy
kedden felbírtam-e emelni a kezem? Hát persze, hogy a csákány súlyát még akkor
is éreztem.
Beszéljünk a franciákról: az első nap
Ohh hát oda nem menj, csalódás, koszos, büdös, és nem kedvesek. Még angolul sem beszélnek. Jó, de ott van Mr. Morrison, és hát bakancslistám...
-
Ó, Uram, segíts, hogy bármi is érjen a mai napon, azt békésen el tudjam fogadni! Segíts, hogy teljesen meg tudjak hódolni a szent vágyad... -
Ohh hát oda nem menj, csalódás, koszos, büdös, és nem kedvesek. Még angolul sem beszélnek. Jó, de ott van Mr. Morrison, és hát bakancslistám... -
Réges-rég, a Treta-yugában élt egy hatalmas király, akit Indradyumnának hívtak. Gazdagsága felbecsülhetetlen mértéket öltött, mindene me...