2012. november 15., csütörtök

Divali a fény ünnepe

Dívali, a mécsesfüzér, fények sora - mondja a szanszkrit - a bőség, a gyarapodás, a fény, a tudat tisztaságának ünnepe. Dívali vagy Dípávali e meghitt ünnepén Isten inkarnációjának, az Úr Rámacsandrának győzelmét ünneplik a hívek Rávana démon felett valamint azt követő hazatérését. Dívali a hindu újesztendő napja is egyben. Indiában és most már szerte a világon fények sokaságát gyújtják eben az időszakban, ahogy egykor Rámacsandra útját is kirakták az emberek, hogy mielőbb hazataláljon Ajódhjába. A hagyomány ma is él, mindenki részt vállalhat a Fény hazatérésében, a sötétség feletti győzelemben, s elérheti, hogy bőség és boldogság lépjen be az otthonába.
Nincs az idő járását szebben jelző égi óramű, mint a Nap. ő adja az életerőt, energiát, de ma már tudjuk, a jókedvet, az őszinte mosolyt is. Fénye, színe, akár az arany, s így egyszerre adja a tudat tisztaságát, a jólétet, bőséget, de a rétek, legelők gazdaságát is, ereje érleli a gabonát.
A Nap fénye azonban, túl a fényes csillagon, számtalan földi dolgot áthat. Képviseli életünkben a jólétet, az anyagi örömöket, de a tudat tiszta fényét is. Az önismeretet, a tudással felvértezett öntudatot, amely okosan helyezi el magát az anyagi természetben. Képviseli a rejtett belső erőt, a testből fakadó, életet jelző hőt, s az égi utakat rovó bolygók legfelsőbb urát, Szúrját, a Napistent.
Az ünnep ideje
A mérsékelt égövön októberben elfogy a Nap ereje. Nedves, párás, ködös reggelekre szeles napok jönnek. Terjeszkedik a sötétség, s kicsit ilyenkor talán a félelem, a tudatlanság, az aggodalom is. Természeti népeknél a fakuló Nap erejét a szobába vitték, lángba zárták és tavaszig őrizték. A családi tűzhely képviselte erejét minden egyes sütés-főzéskor. A hideg telek idején az öregek gyakrabban meséltek. Megtanították a gyermekeket a kétkezi mesterségekre, de a számolásra, írásra, olvasásra, a mesébe szőtt tanulságok fondorlatos átadására is.
Fényadó
A Fényadó Ünnep a Nap fényétől kölcsönzött jókedvet tartogatja a jövő esztendőnek. Megőrzi a föld illatát, a víz ízét, az otthon melegét, a tudás fényét, a vallásos rítusok tisztaságát. Behozzuk a lángot a szobába és kézről kézre adjuk, miként a tudás vándorol szájról szájra - így ismerjük a tapasztalatokon túli mesét. Ez a tudás összekapcsolja az égit a földivel, az anyagit a lelkivel. Van bármi más, mit fontosabb volna átköltöztetnünk az új esztendőre?
A természet körforgásából adódó új év a megtisztulást is segíti. A múlt, a terhek, a feleslegesen magunkra aggatott szerepek elengedése után talán egy kicsit maradandóbbat keresünk.
Tradíció
Ha magunk is mécsest gyújtunk otthonunkban, becsalogathatjuk a szeretetet és a sikereket a fedél alá, s Indiában - azt beszélik - Laksmí déví, a szerencse, a gazdagság és az öröm istennője is betér majd hozzánk. ő a Fénytől, hitvesétől, a Legfelsőbb Úrtól elválaszthatatlan, így - miként követi a fény útját - magunk is vendégül láthatjuk. A hagyomány szerint egészséget, jólétet hoz az emberek életébe.
Dípávalí szent ünnepén a láng hordozására buzdítunk mindenkit. Az életerő, az ünnep, és a tudás fényét egyszerre nyújtjuk át Önnek, s ez alakalomból invitáljuk a Fényadó Ünnepre.