2012. november 18., vasárnap

Néha jó lenne butának lenni


Vannak napok amikor rájövök: saját életemet én bonyolítom. A dolgokhoz való hozzáállásommal én befolyásolom legfőképpen a gondolataimmal. Néha kellene egy off gomb, és egyszerűen csak szemlélődőnek lenne: aki kívül tudja magát helyezni a történéseken, az érzelmeimen. Szeretném kívülről látni, vagy lehet nem is szeretném sem látni sem érezni. A lényeg hogy egy kis pause kellene, és csak úgy egyszerűen lenni. Felmerül bennem, hogy mennyivel könnyebben élnek, élhetnek azok akik nem agyalnak, akik csak vannak, vagy akiknek épp elég az, hogy megmondják mit tegyenek, merre menjenek stb. Vannak pillanatok mikor még vágyok is erre. Aztán meg mintha megvilágosodnék, és fedezem fel hogy épp ezektől a gondolatoktól vagyunk másabbak. Akiknek ebben az életükben nem nyílik ki a szemük, majd a következőben fog. És igen senki nem mondta, és nem ígérte, hogy az önmegvalósítás, az önismeret könnyű és fájdalommentes. És hogy miért azok szenvednek, akik az úton vannak? Hát hogy tudják hogy haladni kell, nem megtorpanni, és nem visszafordulni. Szóval harcra fel kedves gondolkozók, a következő élet már könnyebb lesz.

Beszéljünk a franciákról: az első nap

Ohh hát oda nem menj, csalódás, koszos, büdös, és nem kedvesek. Még angolul sem beszélnek. Jó, de ott van Mr. Morrison, és hát bakancslistám...