Egyszer olvastam valahol, hogy a
zenében a legnagyobb érték a csend. Mert ha nem lenne csend, akkor a zene
értékét vesztené. Télen a csend, mint mázsás súly nyomaszt. Egyszerűen kell a
hang, a zene vagy bármi zaj. Tavasszal szinte hallom a fák énekét, a virágok
dalát. Nyáron reggelente madárcsicsergésre ébredek, futkározó gyerekek és
kutyák hangjára figyelek fel minden délután. Télen a csend elnyom mindent, a
hideg átvágja a csontomat, lebénítja az agyamat. Szeretnék túllépni a
korlátaimon, szeretném látni a tél szépségét. Egyszer azt mondta nekem valaki:
ha nem lenne tél, amit utálhatnék, akkor nem lenne nyár sem amit élvezhetnék.
Ahhoz hogy valamit szeressük, muszáj egy más valamit nem szeretnünk? Ahhoz hogy
értékelhessem a nyarat, meg kell élnem a telet? Ahhoz hogy értékelhessem a
zenét, meg kell tapasztalnom a csendet? Hát akkor gyerünk ki a hidegbe,
csendbe, és térjünk vissza a melegbe, az életbe!
Beszéljünk a franciákról: az első nap
Ohh hát oda nem menj, csalódás, koszos, büdös, és nem kedvesek. Még angolul sem beszélnek. Jó, de ott van Mr. Morrison, és hát bakancslistám...
-
Ó, Uram, segíts, hogy bármi is érjen a mai napon, azt békésen el tudjam fogadni! Segíts, hogy teljesen meg tudjak hódolni a szent vágyad... -
Ohh hát oda nem menj, csalódás, koszos, büdös, és nem kedvesek. Még angolul sem beszélnek. Jó, de ott van Mr. Morrison, és hát bakancslistám... -
Réges-rég, a Treta-yugában élt egy hatalmas király, akit Indradyumnának hívtak. Gazdagsága felbecsülhetetlen mértéket öltött, mindene me...