2012. december 18., kedd

Fogyasztói társadalom


Manapság olyan sok mindenre nincs szüksége az embernek, és mégis akarja. A minap sétáltam és az alábbi reklámot láttam:

Nem is értem. Kávé illatú bankkártya? Na de minek? Kinek jó az hogy egy pénztárca kávé illatú? Ha szeretem a kávét állandóan kívánom. Vagy ez a lényeg? Tudat alatt így irányítanak a kávézókba? És vajon meddig tart az illata: örökkön örökké? Ezen túllépvén, kivettem az reklám újságokat, hogy gyorsan átlapozzam, mi az amit megvennék, mi az ami kell, és mi az amit tényleg veszek is. Ez a három kategóriám van, aztán a boltban úgyis mindent felülírok. Persze lehet, hogy tervszerűen kellene menni: jegyzettel, tollal és vásárlás közben kihúzni ami a kosárba kerül. Na erre nem vagyok még elég érett. Szóval lapozgatom az újságot, és ott is megakad a szemem.
Na értem én, hogy karácsony, és hogy narancs meg fahéj. Na de egy wc papír? Nem is tudom eddig hogy élhettem, és hogy élvezhettem a karácsonyokat, ilyen eü papír nélkül. Hát tényleg hányatott sorsom volt nekem.