2012. december 8., szombat

Maraton


A gödörből mindig van kiút, csak meg kell látni és el kell fogadni azt a bizonyos kezet. Biztos mindenki ismeri a nem is annyira viccnek számító, mint inkább tanmese jellegű szösszenetet: egy ember hajótörést szenved, egy deszkán ül és süllyed. Arra megy egy hajó: gyere mássz fel! A válasz: oh nem köszi, én hívő vagyok, engem Isten megment. Az emberünk süllyed tovább. Arra jön egy repülő: gyere mássz fel elviszünk. A válasz: oh nem köszi, én hívő vagyok, engem Isten megment. Majd emberünk elsüllyed, és Isten színe elé kerül, kinek szemrehányóan mondja: én igaz hívőd voltam miért nem mentettél meg. Isten válasza: de küldtem hajót, nem kellett. Küldtem repülőt nem kellett, hát ennél többet mit tehettem volna?
Szóval a szolgálatban az is egy feladatunk, hogy segítsük egymást (a másikat) szolgálata végzésében. Így kapóra jött egy telefon, hogy nem mennék-e könyvet osztani. Ugyanis november végétől december végéig van az ún. Prabhupada maraton. Ilyenkor még nagyobb kegy könyvet osztani, mint máskor. Így Debrecenben is az utcára megyünk pár könyvvel. Szóval igent mondtam. Előtte este kérdezték is, hogy izgulok-e. Mondtam még nem, na de majd ha az első embert le kell szólítanom. Eljött a napja: reggel japa, guru-puja, lecke majd 4 lelkes ember könyvekkel el is indult. Azt hiszem az idei tél leghidegebb napját sikerült kiválasztanunk. Megérkeztem a kiszemelt helyre (osztottam már itt régebben). Nem egy szélcsendes hely. Az első 10 ember meg sem állt. Egyből a telefonhoz nyúltam és hívtam párom: gyere, mert feladom. És ő jött. Közben Andi mata kiosztotta első könyvét. Lelkesedése erőt adott, és alig 30 perc alatt 3 könyvet is kiosztottam. Közben repkedtek a mínuszok, de erőt adtak azok az emberek akik emlékeztem rám az utcákról vagy épp az étteremből. Közben felhívtam beépített emberemet is, hogy dél körül viszem neki a két könyvet (előre bebiztosított sankirtan). Közel másfél órát voltam az utcán: kaptam hideget, meleget. A lényeg mosolyogva töltöttem a nap hátralevő részét. Sankirtana ki jaya!