2012. december 20., csütörtök

Szaloncukor mizéria


Hogy mit kedvelek a karácsonyokban? Pl. a szaloncukrot. Nem is értem miért nem árulják az év összes napján. Na de évről évre nagyobb bajban vagyok. Mert hát ragaszkodok ízekhez, illatokhoz. És ahogy a nagy öregek mondják: már semmi sem olyan mint régen. A csokik terén igazat kell hogy adjak. Emlékszem gyermekkorom kedvenc narancsos zselés szaloncukorkájára. Még most is fel tudom idézni illatát, ízét és állagát. 

Na hiú ábránd ezt a szaloncukrot keresni, s nem csak azért mert nincs, hanem mert ha lenne sem tudnám miből is készül az a bizonyos zselé. Másik nagy kedvencem a marcipános, na de ezek sem a régiek már. A marcipán gyenge utánzatát belemártják valami nugátos, kakaós masszába: csokinak sem nevezném. Kóstoltam a minap meggyes-joghurtosat. A eredmény: Se meggy se joghurt. Bármennyire is fáj a szívem, idén a milka mellett tettem le a voksot. Választottam a fekete-erdős. S bár a szaloncukorhoz semmi köze nincs, de mint desszertnek megfelel,  ami szaloncukorhoz hasonlóan van csomagolva. 

Beszéljünk a franciákról: az első nap

Ohh hát oda nem menj, csalódás, koszos, büdös, és nem kedvesek. Még angolul sem beszélnek. Jó, de ott van Mr. Morrison, és hát bakancslistám...