2013. január 2., szerda

Gone

Az elmúlt évben többen elmentek, akikre jó szívvel emlékezhetek. Valójában egyiküket sem ismertem igazán, de mindenkiről van egy-egy kellemes emlékem, amely megkönnyezteti szemem. Most itt ülve elmerengek eltávozó ismerősökön, barátokon, családtagokon. Azt mondják abból mérhető le, hogy öregszünk, hogy mennyien mennek el mellőlünk. Ebben az esetben már 20 évesen öregnek számítottam… De hát nézzünk előre, emelt fejjel mert mi még itt vagyunk. És hogy Róla mi az emlékem? Kedvesen, mosolyogva, alázattal megköszönte, hogy hétről hétre segítem szolgálatát, hiszen elküldtem neki is, mint oly sokaknak a heti menünket, így Ő a következő heti miskolci menühöz ötleteket kapott. Köszönöm, hogy segíthettelek. 

Mazsi prabhu ki jaya!

Beszéljünk a franciákról: az első nap

Ohh hát oda nem menj, csalódás, koszos, büdös, és nem kedvesek. Még angolul sem beszélnek. Jó, de ott van Mr. Morrison, és hát bakancslistám...