2013. január 25., péntek

Héééé emberek


Egyik reggel szóhoz sem jutottam. Kollégámat reggel fél hétkor egy igazán nem kellemes meglepetés fogadta. Elgondolkodtam: vajon miért okoznak egymásnak az emberek kárt. Mi az értelme ennek? Bánt bennünket, hogy másnak van? A károkozással dühünket vezetjük le? Megoldunk ezzel valamit? És ha igen mit érzünk? Elégtételt? Boldogságot? Megcsináljuk a tettet, majd hazamegyünk és jót röhögünk? S kevésbé leszünk dühösek, mert az éj leple alatt baromi vagányak vagyunk? S mégis. Ha ezen okok vezérelnek, még mindig emberibbek, bár igaz gyarlók vagyunk, mintha csak poénból tettük volna. Igaz? Mert ha csak hecc, poén, akkor semmi mentségünk sincs tettünkre, akkor egyszerűen gonoszak vagyunk. Bár a düh sem magyarázat, s legkevésbé sem lehet a hirtelen haragra gerjedésre fogni, hiszen azt a kromofágot meg kellett venni, ahhoz boltba kellett menni és költeni kellett rá. Szóval kérem ez a tett a megfontolt, kitervelt jó emberi gonoszság. Ez pedig „tökéletes” karmát teremt elkövetőjének. Na ezen már én is tudok nevetni: mert ki mint vet úgy arat…

Beszéljünk a franciákról: az első nap

Ohh hát oda nem menj, csalódás, koszos, büdös, és nem kedvesek. Még angolul sem beszélnek. Jó, de ott van Mr. Morrison, és hát bakancslistám...