2013. január 16., szerda

Pi élete filmen és könyvben


Kevés filmek egyik, melyet párommal együtt néztünk meg. Valahogy nem egyezik az ízlésünk (maximum Columbo). Na de a film. Nem igazán tudtam hova tenni. Az elején persze tetszett a vallásos rész, és elérzékenyülve hallgattam, hogy vannak gyerekek akiknek Krisnáról mesél az anyukája lefekvés előtt. Aztán rájöttem, hogy valószínűleg a keresztény családokban is beszélnek Jézusról. Én nem kaptam vallásos neveltetést, amit nem bánok, mert így járhattam az utamat. Voltam én katolikusoknál, reformátusoknál, talán ateista voltam, barátkoztam a buddhizmussal, s most vagyok ahol vagyok. Úgy érzem célegyenesbe kerültem. Tehát némi szentimentalista pillanat után, figyelni kezdtem a történést. Aztán, ha teljesen őszinte akarok lenni, a 30. percnél magamtól kikapcsoltam volna. De párom annyira lelkes volt, hogy nem tettem, bár tettem rá néhány utalást. Túlságosan nyomasztott a hajótörés, a vihar. Na de nem adtam fel, és ezután jött a hánykódás a nagy vízen. Érdekessé tette, hogy egy vega ember mellett 4 állat volt a csónak fedélzetén. Először csak hárman voltak jelen, és várható volt, hogy az erősebb jellem marad életben így a hiéna legyőzi a többieket, s mikor épp örülhetne a semmiből előugrik egy tigris, aki mindent visz. Aztán jön a barátkozás a tigrissel. A fiú eteti hallal, ő pedig így tud a csónakról vegetáriánus ételt szerezni, mert elveit nem adja fel (köszönet a kétszersültnek). A végén persze megmenekülnek.
Na de nézzük mélyebben a dolgokat. A fiú hitte, hogy a tigris a barátjává vált. Úgy is tűnt, mint aki egyfelől hálás neki az ételért, a törődésért, az életéért. Hiszen a tigris jó úszó, de intelligenciája arra nem irányul, hogy rájöjjön: csónakból könnyen ugrunk vízbe, de a visszaút segítség nélkül már nem könnyű. Fiatal hősünk jámbor, és nem teheti meg, hogy ne segítsen: így a tigris fel, ő meg le. Na de a jellemek, a személyiség jegyek nem változnak meg. Maximum elnyomjuk őket, és nincs ez másként az állatoknál sem. Így amint a tigris biztonságban érzete magát, hősünket magára is hagyta, hátra sem nézve. Igazából annak is örülhetünk, hogy nem ette meg. A fiú elmeséli történetét, és persze senki nem hiszi el, így a szereplőket felcseréli az emberekre, szám szerint négyre. És lássunk csodát a történet hiteles lesz. Az első ember (matróz) aki meghal a sérült zebra szerepét kapta, a vad hiéna a szakács lett, aki a túlélésért mindenre képes: megöli az majmot (a fiú anyját). A fiú pedig őt.  A tigris pedig ő maga. A filmben megkérdezettnek az állatos történet tetszett jobban. Főhősünk erre ennyit mond: Igen és így van ez Istennel is. Na ezen a mondaton meditáltam egész nap, mit is jelent. Letöltöttem a könyvet, hátha bővebben kifejti, de nem. Majd arra jutottam, hogy ez annyit tesz, hogy Isten is hihetetlen, de mégis jobban tetszik. És igen, a filmben van egy második vihar is, ahogy hősünk kétségbeesetten felkiált Istenhez és kérdezi: Elvettél tőlem már mindent, ugyan mit akarsz még? Odaadtam mindent. Feladom. És ekkor a villámlásban meglátta Isten kiterjedését. Mire felébredt már egy sziget partján volt. Hát igen, Istennel mégis jobb. Tényleg adj fel mindet, és hódolj meg.
Persze a könyvbe beleolvasván ismét rájöttem a film csak biznisz. Mert igen, hősünk kénytelen volt elveit eldobni: kétszersültje elfogyott, így evett-ivott mindent ami útjába került. Na de ki ne tenné egy ilyen helyzetben.
Tehát olvassuk és ne nézzük!