Végre kabát nélkül oszthattuk az
ételt. Lassan csak itt a tavasz. Már megszoktuk, hogy mindig van egy kis
csavar. Most is így volt. Szóval az osztás felénél jött a hír: már csak az
edény legalján van kb egy liternyi lencse. Sebaj, a többség már jött, ami még a
melegen tartóban maradt még vagy 40 adag a beesőknek. Hát épp ezt osztottuk
mikor jött a hír: van még 20 liter. Nem igazán akartam hinni a fülemnek, de a
szememnek már kellett. Szóval benéztük. Sebaj, mindig van hova vinni. Így a
maradékot átvittük egy átmeneti szállásra. A pakolást pedig követte a szülinapi
készülődés, hiszen Nityananda megjelenési napja volt. Ki és beszaladgáltam a
konyha és a program között, mindkettőn szerettem volna ott lenni, a végeredmény
hogy hol az egyik helyen kerestek, hol pedig a másik helyen. Vagyis ha
egyszerre akarsz két helyen lenni, valójában sehol sem vagy. De a végén
mindenki elégedett volt. S jól van ez így, így kell lennie: reggel 8-tól este
7-ig bent lenni jó helyen, jó emberekkel. Kell ennél több? Na és persze az Urak
is ott voltak…
