2013. február 18., hétfő

Megkésett Valentin napi beszámoló


Sokan hisztiznek hogy Amerika utánzó mondvacsinált műmájer ünnep. Valahol akár igaz is, na de nem mindegy? Valahogy az embereknek alapból el kellene azon gondolkozni, hogy mit jelent a másik neki. Mit is érez, gondol, valósít meg. Mondhatnám, hogy rohanó világunkba, a határidős napló időpontok közé fel kell venni egy napot, amikor tényleg illik elgondolkozni. És ilyenkor jöhetnek az üres frázisok: nem kell egy mondvacsinált nap, nem csak egy napon kell szeretni, ajándékozni stb. Ezzel is egyet tudok érteni, de még mindig azt gondolom: nem mindegy? Egy születés nap ünneplése is lehet kétséges, mert bár mindenki a világra jövetelét ünnepli, de az életünk a fogantatás pillanatával kezdődik. Az asztrológia is a születés pillanatától számítja a horoszkópot. Közben a védikus asztrológia hívei előre kiszámolják a megfelelő fogantatási időpontot. Szóval  mit is ünnepeljünk akkor? Na és a névnapok? Több országban nem ünneplik, mint ahányban igen. Szóval miért is kell a nevünket ünnepelni? És a húsvét na meg a karácsony? Csak azért mert más vallású vagyok hagyjam ki a szokásokat? Persze vannak akik igen kihagyják, s vannak akiknek a vallásuk minden féle ünnepet tilt. Na de miért is kellene megvonni ezeket önmagunktól? Szóval, hogy most egy nappal több az ún mondva csinált ünnepnap, nem mindegy hogy minek hívják? Valentin, Bálint vagy akármi. Magam részéről a készülődést szeretem a legjobban, legyen bármiről szó. A készülődés maga a várakozás. Na szóval elterveztem a Valentin napi szeretetemet az Uraknak szánom. Mondhatnám, ha Őket igazán szeretni tudom akkor mindenkit szeretni tudok. Na a végeredmény pedig önmagáért beszél: