2013. február 19., kedd

Nade.. NADE egy díjacska…


Készülünk a havi szokásos ételosztásunkra. Ez áll a bevásárlásból, illetve a szervezettekkel való kapcsolatfelvételből. Online világunkban utóbbi email-en keresztül történik: én jelezem mikor osztunk, ők pedig küldik a résztvevő családok neveit. Jól bevált módszer ez: könnyű, gyors és praktikus. Közben megbeszéléseket folytatunk, hogyan tudnánk normatíva (állami támogatás) nélkül sűrűbben osztani, mert hát az igaz vágyunk a napi ételosztás lenne. Így egy kis segítséggel úgy tűnik hogy elkezdjük a heti egy ételosztást. Közben pedig jött is egy levél amiben az alábbi állt: 

„Kedves Barbara! Tegnapi jótékonysági bálunkon már bejelentettem, hogy az idén alapítványotokat NADE díjban részesítettük. (NADE=Nagycsaládosok Debreceni Egyesülete) Azok kapnak egyesületünktől NADE díjat, akik az előző évben sokat tettek családjainkért! Szeretném megkérdezni, hogy hol tudnám átadni részetekre a díjat!”. 

Szóhoz sem jutottam. Azt hiszem az első és utolsó elismerő oklevelem egy helyesírás verseny megnyerése volt. Szóval köszönjük, hogy segíthetünk:


Beszéljünk a franciákról: az első nap

Ohh hát oda nem menj, csalódás, koszos, büdös, és nem kedvesek. Még angolul sem beszélnek. Jó, de ott van Mr. Morrison, és hát bakancslistám...