2013. február 18., hétfő

Varjak


Valamelyik nap megkaptam, hogy negatív vagyok, mert míg más a fekete rigót vonzza be, addig én csak a varjakat látom és hallom. Alapjában a madarakkal van gondom, furcsa teremtény minden aminek nem tudok a szemébe nézni, hiszen oldalt van a szeme. Ilyenkor télen jobban felfigyelek a varjakra, valahol még sajnálom is őket, mert szinte mindenki társít melléjük valami rossz érzést. Köszönhető ez a horror filmeknek. Szóval a minap álltam az erkélyen és károgtak a varjak, közben pedig épp egy kutyában gyönyörködtem. Napok múltán a varjú feledésbe merült, a kutya nem. Ismét egy 7 napos munka héten vagyok túl. Szombaton reggel fél hatkor az erkélyen állva nem láttam varjakat (sötét volt) de madárcsicsergést véltem felfedezni. Summáztam: itt a tavasz, megállíthatatlanul jön. Így mosolyogva mentem dolgozni. Vasárnap 7-kor Debrecen utcái kihaltak voltak, és munkába menet a 4 sávos úton egy autó sem volt. Ezzel ellentétben kb 15 varjút számolta, és ismét belépett a kép az elmémben, a világvége filmekről, a zombikról.. Mit tehet az ember? Elővettem a polemo-t és mert az Urak kegyesen hagytak belőle, s mivel a hártya leválasztása után már nem hasonít az íze a grapefruithoz, így én megettem a belsejét, a hártyát pedig megosztottam a fekete madarakkal. Így ők is prasadamhoz juthattak. Megtettem amit tehetek.


Beszéljünk a franciákról: az első nap

Ohh hát oda nem menj, csalódás, koszos, büdös, és nem kedvesek. Még angolul sem beszélnek. Jó, de ott van Mr. Morrison, és hát bakancslistám...