Az Úr Balarama már nagyon szerette volna
látni a szüleit Vrndavanában, ezért egy napon felszállt a szekerére, s nagy
lelkesedéssel útnak indult. Vrndavana lakói is oly régóta várták már, hogy
viszontláthassák Krsnát és Balaramat! A pásztorfiúk és a gopik közben
már mind felnõttek, mégis, amikor az Úr Balarama megérkezett a faluba, mind
megölelték Õt, s Balarama is megölelte õket. Az Úr Balarama ezután Nanda Maharaja
és Yasoda elé járult, és a hódolatát ajánlotta nekik, akik viszonzásképpen
megáldották Õt. Jagadisvarának, a világegyetem Urának, minden élõlény
fenntartójának szólították. A megszólítás arra is utalt, hogy bár Krsna és Balarama
tartja fenn a világmindenség valamennyi élõlényét, Nanda és Yasoda nagy
próbatételnek voltak kitéve, amióta a két testvér nem volt velük. Ilyen
érzésekkel ölelték át, majd az ölükbe ültették, s patakzó könnyeikkel áztatták Balaramat.
Az Úr Balarama ezután tiszteletét ajánlotta az idõsebb tehénpásztoroknak, Õt
pedig a Nála fiatalabb tehénpásztorfiúk köszöntötték nagy tisztelettel. Vele
egyidõs jóbarátaival kezet rázott, s hangos nevetéssel megölelték egymást. Így
fejezõdtek hát ki köztük a barátság érzései, életkoruknak és kapcsolatuk
jellegének megfelelõen.
Miután a tehénpásztorok, a pásztorfiúk, a gopik, Nanda király és
Yasoda ilyen szívélyes fogadtatásban részesítették, az Úr Balarama elégedetten
leült, a többiek pedig köréje telepedtek. Elõször az Úr Balarama érdeklõdött
hogylétük felõl, majd — hiszen már oly rég nem látták — a vrndavanaiak is
kérdezõsködni kezdtek. Vrndavana lakói az Úr lótuszvirág-szemeitõl lenyûgözve
mindent feláldoztak Krsnáért, s nem akartak mást, csak azt, hogy szerethessék
Õt. Soha nem vágytak semmi másra: nem akartak sem a mennyei bolygókra jutni,
sem a Brahman-sugárzásba olvadni, az Abszolút Igazsággal eggyé válni. Gazdag,
fényûzõ életre sem vágytak — elégedettek voltak egyszerû, falusi, tehénpásztori
életükkel. Szüntelenül Krsnára gondoltak, soha nem a saját hasznukra.
Olyannyira szerették Õt, hogy most, amikor a távollétében Balaramajitól
érdeklõdtek Róla, a hangjuk remegni kezdett.
Elõször Nanda Maharaja és Yasodamayi tették fel kérdéseiket:
— Kedves Balaramank! Jól vannak-e barátaink? Jól van-e Vasudeva és
családunk többi tagjai? Most már Te is, Krsna is házas, családos emberek
vagytok. Boldog családi életetek közepette vajon visszaemlékeztek-e néha
szegény atyátokra és anyátokra, Nanda Maharajára és Yasodadevire? Nagy örömhír,
hogy a bûnös Kamsa királyt elpusztítottátok, hogy Vasudeva és többi barátunk Kamsa
folyamatos zaklatásai után végre fellégezhetett. Az is örömteli hír, hogy
legyõztétek Jarasandhát és az immáron halott Kalayavanát, s most Dvarakaban
laktok megerõsített palotátokban.
Amikor a gopik is megérkeztek, az Úr Balarama szeretettel
pillantott rájuk. A Krsna és Balarama távollététõl oly régóta gyötrõdõ gopik
most rajongó örömmel érdeklõdtek a két testvér hogyléte felõl. Külön is
megkérdezték Balaramatól: vajon jól érzi-e magát Krsna Dvaraka Puri mûvelt
hölgyei körében?
— Eszébe jutnak-e olykor a szülei, Nanda és Yasoda, vagy a barátai,
akikhez oly meghitt kapcsolat fûzte Vrndavanában? Vajon nem tervezi-e, hogy
meglátogatja Yasodat? Eszébe jutunk-e mi, gopik, akik oly siralmas
állapotba kerültünk a távollétében? Talán már meg is feledkezett rólunk Dvaraka
kifinomult hölgyeinek társaságában! Mi azonban mindig Rá emlékezünk — virágokat
szedünk, füzért fûzünk, s közben Rá gondolunk. Krsna távollétében minden idõnk
sírdogálással telik. Bárcsak ellátogatna hozzánk, hogy odaadhassuk Neki
virágfüzéreinket! Kedves Balarama, Dasarha sarja! Jól tudod, hogy mindent
feláldoznánk Krsna barátságáért. Családi kapcsolatairól még fenyegetett
helyzetében sem tud lemondani az ember, de amire mások képtelenek, mi megtettük
Krsnáért: elhagytuk apánkat, anyánkat, nõvéreinket és rokonainkat. És akkor Krsna,
mit sem törõdve áldozatunkkal, váratlanul elhagyott minket és elment. Minden
komolyabb indok nélkül felrúgta meghitt kapcsolatunkat, és egy idegen országba
távozott. Persze azért volt olyan eszes és ravasz, hogy elõtte kedves szavakkal
bûvöljön el minket. „Kedves gopik — mondta —, kérlek benneteket, ne
aggódjatok! Képtelen vagyok viszonozni, amit Értem tettetek!” Mi meg hittünk
neki, hiszen egyszerû nõk vagyunk! De most már tudjuk, hogy mézesmázos
szavaival csak becsapott minket.
Egy másik gopi, aki ugyancsak nagyon nehezményezte, hogy Krsna
távol marad Vrndavanától, így szólt:
— Kedves Balaramaji, csupán falusi lányok vagyunk, így Krsna könnyedén
félrevezethetett bennünket. No de Dvaraka asszonyait?! Ne gondold, hogy õk is
olyan ostobák, mint mi! Minket, falusi nõket becsaphatott Krsna, de Dvaraka
asszonyai okosak. Nem lehet egykönnyen rászedni õket. Nagyon csodálkoznék, ha e
városi hölgyek hitelt adnának a szavainak, s hagynák, hogy Krsna csak úgy
félrevezesse õket!
— Kedves barátnõm! — szólalt meg egy másik gopi. — Krsna a szavak
nagymestere, ebben senki sem érhet a nyomába. Olyan andalítóan beszél, s oly
ékes szavakat használ, hogy az minden asszonyt megtévesztene. Emellett a
csábító mosoly mûvészetét is tökélyre vitte: mosolya láttán minden nõ az eszét
veszti, s habozás nélkül a karjaiba omlik.
— Kedves barátnõim — folytatta egy harmadik —, mi haszna Krsnáról
beszélni? Ha mindenképpen beszélgetéssel akarjátok az idõt tölteni, beszéljünk
inkább valami másról, ne Róla. Ha a szívtelen Krsna megvan nélkülünk, mi miért
ne lehetnénk meg Nélküle? Persze az Õ napjai nélkülünk is boldogan telnek, a mi
napjaink azonban, ha Õ nincs velünk, csak boldogtalanul peregnek.
Míg a gopik így beszélgettek, Krsna iránti érzelmeik egyre jobban
felerõsödtek, s maguk elõtt látták kedvesük mosolyát, lenyûgözõ vonásait,
jellemét, hallották szerelmes szavait és érezték ölelését. Eksztatikus érzéseik
miatt úgy tûnt, mintha Krsna személyesen ott táncolna elõttük. Krsna drága
emléke felszabadította könnyeiket, s minden egyébrõl megfeledkezve sírva
fakadtak.
Az Úr Balarama természetesen tudta, mi játszódik le a gopikban, s
meg akarta nyugtatni õket. Kiválóan értett mások megvigasztalásához, s nagyon
tapintatosan, a gopik iránti mély tisztelettel a hangjában, Krsnáról
kezdett nekik mesélni. Oly finoman tette ezt, hogy a gopik egyre nagyobb
megnyugvással hallgatták szavait. Hogy a gopik öröme ne érjen véget,
Balarama két hónapig maradt Vrndavanában, a caitra (március—április) és
a vaisakha (április—május) hónap idejére. Végig gopijai
társaságában maradt, s minden éjszakát velük töltött az erdõben, hogy szerelmes
vágyaikat csillapítsa. Így hát e két hónap alatt Balarama is elmerülhetett gopijaival
a rasa-tánc örömeiben. Tavasz volt, s a szellõ lágyan fújdogált a Yamuna
partján, a rengeteg virág, különösen a kaumudi illatát sodorva. Miközben
az Úr Balarama a gopik társaságát élvezte, a hold az egész égboltot
beragyogta, s a Yamuna partját is tündöklõvé és csodálatossá varázsolta.
Varuna félisten is elküldte a lányát, Varunit, méghozzá a fák odvaiból
szivárgó folyékony méz alakjában. A méz illata áthatotta az egész erdõt, s
hatalmába kerítette Balaramajit is. A folyékony méz, a varuni íze
teljesen elbûvölte Balaramát és a gopikat, s nagyokat kortyoltak az édes
italból. Míg e természet adta italt fogyasztották, a gopik az Úr Balarama
dicsõségét zengték, aki nagyon boldognak érezte magát, s a szemei olyan
kedvesen forogtak, hogy úgy tûnt: meg is részegedett a varunitól. Erdei
virágokból készült hosszú virágfüzér díszítette, s mindent transzcendentális
gyönyör hatott át: a boldogság csodálatos ünnepe zajlott. Balarama elbûvölõen
mosolygott, s az arcára kiülõ verejtékcseppek hûsítõ reggeli harmatnak
látszottak.
Nagy boldogságában Balarama a Yamuna vizében is élvezni akarta a gopik
társaságát, ezért felszólította a folyót, hogy jöjjön közelebb. A Yamuna
azonban nem engedelmeskedett a parancsnak, mert úgy vélte, hogy Balaramaji részeg.
Balaramát mélységesen felbosszantotta a Yamuna engedetlensége, és ekevasával
menten föl akarta szántani a folyó partját. Az Úr Balaramának két fegyvere van,
az ekéje és a buzogánya, s amikor szükség van rájuk, mindig beveti õket. Most
is az ekéjét akarta bevetni, hogy azzal húzza közelebb a Yamunat. Meg akarta
büntetni az engedetlen folyót, s így szólt hozzá:
— Te szerencsétlen folyó! Nem engedelmeskedsz a parancsomnak?! Majd
megtanítalak Én! Nem jöttél Hozzám önként, hát majd idekényszerítelek az
ekémmel! Száz és száz apró ágra osztalak!
A fenyegetést hallva Yamuna megrémült. Nagyon félt Balarama erejétõl,
ezért menten Elébe járult, majd leborult a lábaihoz, s így imádkozott:
— Kedves Balarama! Mindenki között a legerõsebb vagy, s kedves vagy
mindenkihez. Szerencsétlen módon megfeledkeztem dicsõ, mindenek feletti
helyzetedrõl, de már észhez tértem, s nagyon is tudom már, hogy részleges
kiterjedésedként, Sesaként, Te tartod fejeden a bolygórendszereket. Te vagy az
egész világegyetem fenntartója, az Istenség Legfelsõbb Személyisége, hat
fenségedben teljes! Megfeledkeztem mindenhatóságodról, ostobán nem
engedelmeskedtem parancsodnak, s ezzel nagy sértést követtem el Ellened. Ám
tudnod kell, drága Uram, hogy ez a lélek, aki most Elõtted áll, teljesen
meghódolt Neked. Kérlek hát Téged, aki nagyon nagy szeretettel bánsz a bhaktáiddal,
bocsásd meg arcátlanságom és vétkem, s indokolatlan kegyedbõl bocsáss szabadon!
Az alázatos szavak hallatán az Úr Balarama megenyhült, s mindent
megbocsátott Yamunanak. A folyó azonnal közelebb is jött, hogy Balarama az
úszás örömeit élvezhesse a gopikkal, akár a játszadozó nõstények között
fürdõzõ hímelefánt. Amikor a hosszú fürdõzés után a Úr Balarama nagyon
elégedetten kijött a vízbõl, megjelent a szerencse istennõje, s szép kék ruhát
és ragyogó arany nyakéket adott Neki. Így fürdött hát meg az Úr Balarama a
Yamuna vizében, s ahogy ott állt kék ruhájában és aranydíszekkel felékesítve,
mindenkit nagyon lenyûgözött. Sri Balaramának fehér a színe, s szép öltözetében
úgy festett, akár Indra király fehér elefántja a mennyekben. A Yamuna folyó az
Úr Balarama ekevágása nyomán még ma is több ágra oszlik, melyek azóta is az Úr
Balarama mindenhatóságát dicsõítik.
Az Úr Balarama
és a gopik két hónapon át minden éjjel transzcendentális kedvteléseiknek
hódoltak, s az idő olyan gyorsan elszaladt, mintha csak egyetlen éjszaka lett
volna. Az Úr Balarama ottléte alatt a gopik és Vrndavana minden lakója
oly boldog volt, akár hajdanán, mikor az Úr Krsna és az Úr Balarama mindig
velük voltak.
