2013. szeptember 29., vasárnap

A nagy project

Még tavaly február végén elkezdtük a hivatalossá tételét ételosztásunknak. És ahogy lenni szokott kicsiny hazánkban az év végére sikerült is elintézni. Sok papír, sok hiánypótlás, segítő és együttműködő kezek, de a végeredmény, hogy hivatalos telephely lettünk. Hogy mi a jó ebben? Akár ha az állam támogatna „fejpénzzel” naponta oszthatnánk. Erre alakult is egy tervünk, nem kellett hozzá más csak Krisna kegye, ami a bhaktái által elér minket. Vagyis bevállalás, egyezkedés, így ennek keretében kezdtük el júniustól a havi egy helyett a heti egy ételosztásunkat, 300 főre, s hozzájutunk egy 140 literes főzőüsthöz, amely mint egy kukta nagyban egyszerűsíti a főzésünket. És ahogy lenni szokott ember tervez, Isten (így Krisna) végez, persze közrejátszik szabad akaratunk, és Istenke szeret annyira, hogy ezt a jogunkat soha nem veszi el. Tehát van aki kilépett, legyen az oszlopos tag, vagy épp önkéntes segítő. S természetesen a szolgáltatóknak is volt ehhez az üsthöz egy két szava, mert hiú ábránd azt hinni, hogy veszek egy üstöt nem kevés pénzért, beszereled és már oszthatod is az étket. Hát nem mert kell víz, gáz, villany átalakítás, szellőző és miegymás ami a konyha szétverésével jár. Persze az étteremnek működnie kell, az ételosztásnak meg folytatódnia kell. Közben ha már átalakítás van, akkor legyen udvarrendezés, burkolás, szigetelés és vakolás, mert mindez egy nyárra belefér. Szóval elkezdődtek a munkálatok és mi akik maradtunk nem adtuk fel. Néhány újratervezés, és szervezés szükségessé vált. Az együttműködést, alkalmazkodást még szoknunk kell, de hisszük, hogy a cél nemes, így nagy baj  nem lehet. Szeptember 26-án reggel a konyhába lépvén megcsodálhattam üst-gurunkat, melyhez reményeinket álmainkat fűztem. A remény ás álom megmaradt, még ha most egyes számban is, de ott van, ott áll a konyhában beszerelve és várva az első használatra és várva az állami támogatásra, hogy üstünk végezhesse napi teendőjét. S addig is míg az állam gondolkozik, tartunk egy zumba party-t 2013 10 02-án, Debrecenben a Dózsa György Általános Iskolában, ami meglepő módon a Dózsa György utca 2 szám alatt van. A bevételt pedig nagycsaládosaink étkeztetésre fordítjuk, mert az összefogásban nagy erő rejlik. 

"Ha hiszünk abban, hogy Krisna ellát és fenntart mindenkit, akkor miért is lennénk fösvények? Ez azt jelentené, hogy elveszítettük a hitünket Krisnában és azt gondoljuk, mi vagyunk a cselekevők és az ellátók. Biztosak vagyunk abban, hogy Krisna gondoskodni fog rólunk! Jöjjön az egész világ, mi mindenkit megetetünk. Kérlek, végezzétek ezt szépen és hamar kezdjetek bele!" 
Srila Prabhupada

Beszéljünk a franciákról: az első nap

Ohh hát oda nem menj, csalódás, koszos, büdös, és nem kedvesek. Még angolul sem beszélnek. Jó, de ott van Mr. Morrison, és hát bakancslistám...