2013. szeptember 2., hétfő

Az élet, emlékek fája

Vannak dolgok amiket eltervezel az életetekben, aztán a megvalósítással valamit a kivitelezéssel már egyedül maradsz, és a sors úgy hozza hogy a végeredményt is egyedül kell élvezned. Persze kicsit savanyú szájízzel teszed, mert nem így tervezted, de mint tudjuk ember tervez isten végez. Szóval meglátod, átalakítod a magad formájára, majd segítséget kérsz a megvalósításhoz. Aztán mikor megvalósul csak nézed, hogy szép-szép, ezt szerettem volna, de azért valami hiányzik. Igen én sem így terveztem sem az életemet, sem életem fáját. A terveim szerint közös képek, közös emlékek lettek volna (esküvőről, Indiáról, Somogyvámosról vagy épp olyan helyekről ahol boldognak érzetük magunkat, vagy ahol boldognak akartuk érezni magunkat). Így maradnak a művészetszerű fotóim, mert hát próbálkozik az ember az önkifejezéssel. Nekem az írás és a fotózás maradt. Utóbbival maximum a látásmódomat tudom kifejezni, mert nem alkotok csak megörökítek. Az előbbivel meg minden agymenésemet, amit még el is olvasnak. Szóval aki az emlékeim fáján szeretne egy falevél lenni, az jelentkezzen és megnézzük hogy melyik ágra fér is rá.. Persze ez még nem az én fám, de ami késik nem múlik, végül is másom sincs csak időm..