2013. szeptember 19., csütörtök

Az örök dilemma: ribanc vagy casanova

Vannak örök témák melyekkel beszélgetéseim közben összefutok és szöges ellentétben áll véleményem a velem szemben ülővel. Persze ez abból is fakadhat, hogy 98%-ban férfiakkal beszélgetek. Nincs mit tenni, így volt ez óvodás koromban is, majd az iskolákban is. Elég egy kezem pár ujja, hogy a barátnőimet számon tartsam, de a barátokra kell még kezeket szereznem. Az egyik ilyen örök ellentét az egy éjszakás kalandok megítélése. Mert hát az ember keresi párját. De valahogy ez úgy tűnik, hogy a valóságban csak a férfi keresgélhet, a nő pedig ne keressen csak várjon addig, amíg a férfi megunja a keresgélést, és bekopogtat hozzá. Mert hát a feleség legyen minimum Szent Teréz, vagy legalább szűz, vagy max egy nagy szerelem még beleférhet, de kész ennyi. És talán még nem is háborodnék fel ezen, ha közben az egy éjszakás lányokról nem lenne negatív véleményük. Mert hát milyen az a nő, aki egy átmulatott éjszaka után belemegy a pár perces légyottba a különböző helységekben? Hát szerintem épp olyan nő, mint amilyen férfi az a férfi. Jönnek itt olyanokkal mint erkölcs, hogy egy nőnek erkölcsösnek kell lennie, mert a férfi gyenge és még ki is használja a helyzetet. Mert hát férfi. Majd jönnek azzal, hogy milyen nő már az aki belemegy egy kalandba miközben tudja hogy a férfinek (már ha annak számít jelen esetben) van egy kapcsolata. És érdekes mikor visszakérdezek, hogy mégis milyen férfi az akinek van kapcsolata de mégis képes egy kis röpke légyottra? Szerintem eben guba, és nem kellene pálcát törni, mert nem hiszem hogy egy férfi attól lesz férfi, ha minél több nővel volt, és azt sem hiszem, hogy egy nő attól lesz ribanc, hogy belemegy egy egy röpke kalandba. 

Kövezzetek meg, és értsétek úgy ahogy akarjátok. Ez csak egy vélemény a részemről: senki ne törjön pálcát mások felett, amíg nem szedi össze saját pálcájának darabjait.