2013. szeptember 7., szombat

Ha kéred akkor fogadd, ha nem kéred akkor szenvedj!

Azt mondják hogy kérd és fogadd el, én azt mondom ha adják fogadd él, s ha kérni kell ne szégyelld. Vannak akik azt hiszik attól lesznek önmaguk, ha saját döntéseik mellett kitartanak akkor is ha belerokkannak. Ha már egyszer meghoztuk a döntést foggal körömmel ragaszkodunk hozzá, még azután is mikor már érezzük, hogy nem a megfelelő döntést hoztuk, nem a megfelelő módon s nem a megfelelő időben. De az én tudom, akarom és hiszem nem engedi, hogy más tudja jobban, nem engedi mert akkor vereséget szenvedünk. Na de ki előtt is? Ez a fontos kérdés. Mert a vereséget csak önmagunkban éljük meg, kívülről viszont az látszódik, hogy nem félünk felállni, odamenni és bevallani, hogy a döntés amit akkor hoztunk, mostanra már nem tűnik jónak, s bár akkor azt hittük hogy a lehető legjobb megoldást hozzuk, mostanra már rájöttünk hogy nem az. De vannak aki beleülnek illetve belehemperegnek rossz döntéseikbe, mert akkor is megmutatja hogy na tessék lássék ez az én döntésem és vállalom mindegy mi lesz..S vajon melyik a nagyobb érettség jele? Vajon melyik a nagyobb felelősség? Hát mindenki döntsön a maga módján, ahogy neki tetszik, de én inkább a felállók közé tartoznék ha nem baj…

Beszéljünk a franciákról: az első nap

Ohh hát oda nem menj, csalódás, koszos, büdös, és nem kedvesek. Még angolul sem beszélnek. Jó, de ott van Mr. Morrison, és hát bakancslistám...