2013. szeptember 27., péntek

Életigazságok

Sokszor nem vesszük észre mert nem akarjuk észrevenni, hogy változtatnunk kell. Ha észre is vesszük, úgy gondoljuk hogy a környezetünkkel van baj. Kell egy új bútor, egy új szőnyeg, egy új szín és kell egy új ember. Mert vakságunkban hisszük, hogy mi jók vagyunk, csak a másik nem értékel bennünket, a másik nem hálás, pedig neki aztán igazán hálásnak kellene lenni, hiszen itt vagyok én neki a magam tökéletességével. Persze mondjuk a kliséket: én sem vagyok hibátlan, én sem vagyok tökéletes, velem sem lehet könnyű. De valójában tényleg el is hisszük, vagy csak mondjuk mert illik ezt mondani, mert ettől leszünk nagyobb szentek és jobbak, mert igen mi beismerjük hibáinkat.  Közben meg mi magunk sem nézünk szembe a hibánkkal. Tehát ha nem nézünk vele szembe önmagunktól, akkor olyan helyzetet teremtünk akaratlanul ami ebbe belekényszerít. És kénytelenek vagyunk megállni, önértékelni, önvizsgálni. A net világában csak úgy ömlenek az önmegvalósító, önismereti életigazságot tartalmazó idézetek. Kapod, olvasod, megosztod. Lehet néha el is gondolkozol, és úgy érzed ohh mekkora igazság van benne, majd lejjebb görgeted az üzenőfalad, és egy újabb megmásíthatatlan életigazsággal találod szemben magad. Emberek százai, ezrei osztják  meg ezen gondolatokat, s  közben fel sem fogják jelentésüket. Sőt ha egymásnak ellentmondó életigazságokat osztanak meg, sem tűnik fel. Pl: Buddha mondja: A baj hogy azt hiszed hogy van időd. Majd a következő gondolatot lehet nem Buddha mondja, de valaki csak közli hogy a legjobb gyógyír a bánatra az idő. Na most akkor ráérek vagy nem érek? Cselekedjek az itt és most hevében, vagy adjak időt a fájdalom megélésére, a gyászra. Nagy igazságok ezek, csak épp a saját helyzetedet magyarázod bele, s közben fel sem tűnik hogy ezek nem rólad szólnak, ezek csak nagy nagy általánosítások, melyek mindenkinek mindenkor jól jöhetnek.. De egy a lényeg, amíg te magad nem érzed mire is van szükséged, addig olvashatod a magasztos gondolatokat, hallgathatsz nagy tanácsokat: erőről, kitartásról, folytatásról. És olvashatsz engem is, de a változáshoz vezető útra történő első lépést még ha tyúklépés, még ha lábujjhegynyi is neked kell megtenned, majd pedig segítséget elfogadva fellépned arra a lépcsőre, ami innentől kezdve mozgólépcsővé változik ..