2013. szeptember 5., csütörtök

Kontroll és szabályok nélkül, csak úgy egyszerűen ahogy van

Vannak könyvek, filmek, versek, képek, festmények, illatok, zenék, hangok amik egyszerűen magukkal ragadnak. Magyarázat nélkül megfognak, a szívedig, lelkedig hatolnak. Nekem legalábbis is vannak. Látván, olvasván, hallgatván egyszerűen ott a szívfacsarodásból előtörő kis gombóc ami egészen a torkodig szalad, ott megáll majd könnyekben tör elő a szemeidből. S mik ezek?

Könyv: Hesse: Demian
Az ember élete lehetőség, hogy megtalálja a sorsához elvezető utat. De rábízhatjuk-e magunkat a sorsra? És ha ez a sors bűnökre csábít, ha eltávolít a tiszta és fényes világtól? Bűn-e a bűn? És jó-e a jó? Van-e szabad akaratunk? Létezik-e Isten? Mi az igazi szeretet? Amikor lelkünk mélyére nézünk, rájövünk, hogy hasonló kérdésekkel vívódunk mi is. "Minden ember élete kísérlet, hogy eljusson önmagához. Minden ember élete egy ösvény sejtése. Senki sem volt még teljesen és maradéktalanul önmaga, mégis mindenki igyekszik önmaga lenni: ki tapogatózva, ki ahogy éppen tud."

Film: Angyalok városa

Vers: Radnóti Miklós: Áhítat
Kedves, miért is játszom boszorkányos
ékes szavakkal, amikor szomorúbb
vagyok a fűznél, büszkébb a fenyőnél
és szőkébb a vasárnap délelőttnél.

Amikor ősszel, ha haloványan csillog
a napfény, egyszerű szavakkal hódolok
néked és szeretlek, ahogyan csak a fűz
szeretheti a bágyadt folyót.

Színes miseruhát hoznak az alkonyok, hogy
imádkozzak hozzád egyszerű, szomorú
szavakkal, melyek néha bennem születnek
és nem marad utánuk semmi.

Szomorúbb vagyok a parti fűznél
és szép szavakkal szeretlek mégis
pedig te szebb vagy a százszorszépnél
és az egyszerűbbnél is egyszerűbb.

Festmény: Caspar David Friedrich: Vándor a ködtenger felett


Illat: Hari-lilla füstölő (rózsa és santal olajak keveréséből készül ez a finom édeskés művészi illat. Bódító selymes elragadó illata, rögvest mosolyt csal az arcunkra.)



Zene: Ágnes: József Attila albuma


Hang: Skin hangja, a Skunk Anansieből


Régebben még talán kerestem volna okokat, hogy mi ragad meg ezekben a dolgokban. De már rég nem érdekel, egyszerűen csak hagyom hogy az érzelmek, a hangulatok elragadjanak és száguldhassak velük magasra, mélyre vagy bárhova ahova vinni akarnak, mert az egyedüli dolog a szabadság megélése, hogy azt érezhetsz és úgy ahogy magától jön, kontroll és szabályok nélkül, csak úgy egyszerűen ahogy van. És a legjobb, hogy holnap vagy utána megengedhetem, hogy más dolgok ragadjanak magukkal, mert nem tartozom magyarázattal, elszámolással senki felé sem...