2013. szeptember 18., szerda

Szereplők és szerepek

„ A főszereplőt, a rendező, és a mellék szereplők teszik naggyá.” 

Kaptam ezt egyik nap a profilkép gyűjteményemhez. Elgondolkoztam, hogy mennyire igaz ez az élet összes területére. Az emberek nem tudnak kiemelkedni önmaguk erejéből, ha nem áll mögöttük, mellettük senki. Lehetsz te a legjobb irányító, a legjobb vezető ha nincs kit irányítani, vezetni, ha nincs aki hagyja hogy irányítsák. Egy jó vezető együttműködve vezeti csapatát, kissé éreztetvén, hogy a döntő szó az övé, de hagyja a többieket gondolkozni, cselekedni. Személy szerint az ételosztáson szeretem, ha mindenkinek megvan a feladatköre és abban mintegy szabad kezet kap. Persze nehéz az egyensúlyt megtalálni, mert nem lehet mindenkinek egyforma nagyságú szabad kezet adni. Valakinek folyamatosan fogni kell a kezét, valakiét pedig egyből elengedheted. Egy vezetőnek ismerni kell az embereit. Azok érzéseit, és korlátait. Hagyni kell, hogy minden körülményben önmaguk lehessenek, de tudják, hogy ki mellett állnak. Összefoglalva nehéz vezetőnek lenni, mert aki vezet nagy valószínűséggel erősebb, határozottabb jellem, ha nem is jobban látja a dolgokat, de hamarabb átlátja. A legfontosabb, hogy egy vezető mer döntést hozni. Majdhogynem mindegy, hogy jót vagy rosszat de mer, és vállalja a felelősséget. És amíg a támogatók csak ennyiben érzik a vezető szerepét, s nem érzik elnyomva magukat, nem érzik kisebbnek, kevesebbnek addig a csapat csapatként működhet. De ehhez kell a kétirányú támogatás, mert minden emberi kapcsolat két félen múlik. Hiába akarja az egyik, ha a másik ellenáll, ha a másik nem segít csak bírál, ítélkezik és ezzel a többiek hangulatát is megmérgezi. Mert ha mindez megtörténik, a csapat csak egy csürhe lesz, amely darabjai hullik