2013. november 14., csütörtök

A mesék hatása

Egy egész napot a pihenésre szántam. Mondhatnám láblógatásra de épp ezt nem tehettem. Két napja felhívott barátnőm, hogy Krisna tényleg ott van mindenhol, mert a tv-ben nézett egy mesét és abban is ott volt. Hát igen ott van mindenben, ha látjuk ha nem. No ezen felbuzdulva gondoltam bevetem magam a mesék világába. Épp szuperhősös volt (mostanában úgyis alacsonyan szállnak a hősök) így leragadtam. Mondjuk csodálkoztam, hogy minden hős egy filmben, de hát manapság ez a divat. Viszont a második mondatnál, ami így kezdődött: a "kislábujjon".. Na most hogy magyarázza meg egy szülő a gyermekének ezek után, hogy senkinek sincs „kislábujja vagy nagylábujja”? Mert van lábunk kis és nagy ujja. Sokan a mesék erőszakosságát emelik ki, hogy nem a valóságot látják, hogy elhiszik ha valakit lelőnek nem hal meg, vagy elhiszik, hogy tudnak repülni stb. Hát szerintem a meséknek van ennél másabb hatása is a gyermek fejlődésére. Lásd beszéd, vagy szövegértés. Ilyenkor mindig eszembe jut egy magyar tanár ismerősöm, aki középiskolában tollbamondáskor a plusz szót használta, és a reklámok hatására többen plussz-nak írták mint plusznak. Szóval egy gyerek szerintem könnyen megérti, hogy nem tud repülni, hiszen nincs szárnya vagy épp varázsruhája. A hősökben meg hinnünk kell, hogy ne legyen rémisztő ez a nagy világ..De hogy keressük a kis és nagy lábujjunkat kissé nonszensz. Így fel is adtam a további mesenézést, mert sosem lehet tudni, mit rejt magában a média nagy doboza.