2015. február 27., péntek

Mert beléptem egy helyre..

Müller Péter Sziámi
Régen nagyon szerettem a Szeszélyes Évszakokat (most is ha ismétlik) és azon belül is a pár szereplős, 10-15 perces komédiákat. A Bajor-Gálvölgyi-féle humorvonal nem az én pályám. Mostanában nem lelek hasonló előadásokat. Egy- egy stand up-os előadó szimpatikus, de úgy komolyabban egyikük sem érdekel. Egyik nap egy jó barátnőm felvetette, hogy nem mennék el velük  Aranyosi Péter előadására? Na hát miért is ne?

Aranyosi Péter stand up
Időm mint a tenger, a Lovardában meg úgy sem voltam még világosban. Így aztán elindultunk. Azon nem lepődtem meg, hogy telt ház fogadott. Pár perc csúszással el is kezdődött. Igazán csodálom azokat, akik így egy magunkban kiállnak egy színpadra, és több száz embert lekötnek, és nevetésre bírnak. Hogy mennyi az elmondott történet valóság alapja, igazából nem is érdekel, mert azt hiszem nem ez a lényeg. Aztán meg mindenkivel történnek dolgok, és van aki elmeséli, van aki leírja, van aki sír rajta, van aki meg viccesen, öniróniától nem mentesen nevetve előadja. Szóval voltak percek mikor tér-idő-bú-bánat megszűnt és csak a nevetés maradt. Majd a szünet után Péterünk közölte, hogy van egy vendége. Gondolom mások is egy fiatal feltörekvő stand up-osra gondoltak először. Aztán meglepetésemre ennyit mondott: Müller Péter Sziámi. Höö? Éreztem, ahogy szeretet és melegség és tisztelet tölt el. Sziámi Péter a színpadra lépett és a nézőtér egyből tapsban tört ki, szerintem ha Aranyosi nem szól, még most is tapsolunk. Valószínűleg ez Aranyosit is meglepte, mert csak ennyit mondott Sziáminak, hogy na Péter látod ez a nem mindegy. Szóval még meg sem szólalt és már majdnem vastaps fogadta. Azt, hogy kinek mit jelent a személye nem tudom, csak azt, hogy én személy szerint mély tisztelet érzek iránta, még akkor is ha képes volt önmagát és együttesét, szombaton este 6-ra Nagyszínpadra tenni.. Na de hát ő ezt megteheti, és ha megteheti, miért ne tenné meg?! Szóval Sziámi Péter elkezdett mesélni és némi poént kreálni. Nem sikerült neki, bár a történetei igazán érdekeltek. Lehet van önéletrajzi könyve? Ha igen, akkor el kell olvasnom. Tény, hogy ennél a pontnál a hangulat kicsit leült, pedig Müllerünk magához képest igazán pörgött. Na de sosem emiatt szerettük. Hanem? Hát kedves fiatalok, akik a világotokat nem tudjátok a fesztiválokon, akik csak úgy vagytok és pörögtök a fene nagy szabadságban, önmegvalósításban jobb ha tudjátok, hogy Müller Péter Sziámi a fesztiválok apukája. Leginkább a Sziget fesztiválé. Mert hát igen, úgy gondolom, ha ő nem lenne, akkor hazánk zenei rendezvényei valahol annak a bizonyos állat alsó része alatt lennének. És lehet őt nem szeretni mert elvont, mert nem szép ember. De lehet őt szeretni mert elvont, mert nem szép ember.. Az biztos, hogy én nem tudtam vele ott betelni. Egy egy gombóc elindult a torkomban, ahogy előjöttek a rég feledett emlékképek a régi bulikról, barátokról. Közben persze mosolyogtam, mert hálával tartozok neki. Emlékszem még egy szalagos kazettára aminek egyik oldalán Sex Action a másik oldalán pedig Sziámi volt. Közben pedig letelt az ő 30 perce, és a végén épp akkora tapssal köszönte meg a közönség, amekkorával üdvözölte. Az est pedig könnyes nevetéssel végződött. Majd Aranyosi közölte, hogy humorista simogatót tart negyed órában az aulában. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy Péterünket (Sziámi) én is megsimogatnám, vagy ölelgetném úgy ahogy egy nagyapával tenném. Aztán letettem róla, mert vagy még nincs itt ennek az ideje, vagy épp ettől marad egy tiszteletbeli ikon, aki nélkül én a magyar zenei életet el nem tudnám képzelni… 


Beszéljünk a franciákról: az első nap

Ohh hát oda nem menj, csalódás, koszos, büdös, és nem kedvesek. Még angolul sem beszélnek. Jó, de ott van Mr. Morrison, és hát bakancslistám...