2016. március 16., szerda

Contact

Életünk során sokféle emberi kapcsolatot alakítunk, építünk vagy épp rombolunk le. Sok üres frázist lehet olvasni arról, hogy minden ember okkal kerül és nem véletlenül az életedbe. Sokra rá lehet húzni a karmikus jelzőt, mert valahogy érezzük, hogy ez régről jött dolog lehet. Jó magam elgondolkoztam, mert mostanában jó pár ember lép ki vagy épp lép be az életembe. Szóval én úgy érzem, gondolom és tapasztalom, hogy vannak olyanok akiknél fel tudom idézni az első találkozást, az első mélyebb beszélgetést és valahogy ezeknél érzem is, hogy ebben az életben lezárásra kerülnek, mert aminek kezdete van annak vége is van. Viszont mi van azokkal az emberekkel, kapcsolatokkal ahol egyszerűen ha bele döglök sem tudom felidézni az első pillanatot. Olyan mintha mindig is lett volna, csak most egyszerűen folytatjuk. Például ki az aki fel tudja idézni a szüleivel való első kontaktot (kivéve aki idősebben került nevelőszülőkhöz)? Ugye hogy nem?! Ez aztán tényleg karmikus. Számomra ez annyit jelent, hogy ha nem emlékszem az első pillanatra, akkor az utolsóra sem fogok, mert aminek nincs kezdete, annak hogyan lehetne vége… 

Beszéljünk a franciákról: az első nap

Ohh hát oda nem menj, csalódás, koszos, büdös, és nem kedvesek. Még angolul sem beszélnek. Jó, de ott van Mr. Morrison, és hát bakancslistám...