2017. január 3., kedd

Főzzünk maradékból

Minden évben nagyobb ellentétek alakulnak ki a karácsonyi töltött káposztánál. Mert, hogy itt (Hajdú – Bihar megyében) az édes káposzta az általános én pedig csak csodálkozok, mert nálunk Szegeden savanyú káposzta a divat. Nem is értem. Na de nem is ez a lényeg, hanem hogy sosem találom el a mennyiséget. Így minden év elején csak nézem a hűtőben a káposztát, hogy mit is kezdjek vele. Szeretem én a töltött káposztát (házisajttal), meg a székely káposztát is, de az ünnepek után belátható időn belül nem kívánom. A google sem dob fel sok mindent a savanyú káposzta felhasználására (bezzeg a nem savanyúra), de csak találtam egy töltött lepény receptet. Így munka után akár egy háziasszony bevásároltam. Mondjuk a recept azt írta, hogy lisztes krumplit használjak. Tény, hogy fogalmam sincs arról, hogy ez mit jelent. Néztem a krumplikat, aztán vettem egy hálósat. Gondoltam, majd megfőzés után úgyis tenni kell bele lisztet és megoldódik a nagy titok. Hazaértem, gyorsan megpucoltam a krumplit és felkockáztam (itt csaltam, mert héjában kellene, de így lassabb lenne) és már főtt is a burgonyakocka. Jött a répa, és a reszelés. Vannak a konyhában bizonyos munkamenetek, amiket nem szeretek. Ilyen például a reszelés, és a tésztagyúrás, dagasztás. Ja és a görögdinnyét sem szeretem felkockázni. Így amit tudok, gépekkel oldok meg. De most lusta voltam előszedni. Valójában három répát kellett lereszelnem, és a másodiknál már nagyon untam. De kemény vagyok és dúdoltam magamban az LGT dalt, hogy nem adom fel és nem-nem adtam fel. Ismét csaltam egy kicsit, mert nem hagymát pároltam üvegesre hanem hinget, majd a forró olajba tettem a fűszereket (koriander, kömény, só, bors) aztán bele a reszelt keveréket és kavargatva párolódott. Megvártam, hogy kihűljön. Kezdtem álmos lenni. Még mindig nem értem, hogy képes erre valaki nap-nap után. Na aztán jött formázás. Gyanús volt nekem a liszt mennyiség, hogy ragadni fog ez így rendesen (majdnem tapasztalt konyhatündér vagyok) így tettem még bele, de még mindig ragadt. Na de sok lisztet nem tehetek bele, mert akkor liszt ízű lesz. Mondjuk az eleve lisztes burgonya is gondolom liszt ízű..vagy állagú? Na sebaj akkor legyen egy kis zsemlemorzsa. És hogy ragadt-e tovább? Hát persze. Az első adagot szenvedve nyújtottam ki a tenyeremen, majd tettem bele a tölteléket és formáztam batyuvá majd lapítottam. Aztán persze ésszel él az ember lánya, főleg ha már minden ragad, vagyis minden IS. Olaj a tenyérbe és szinte magától formázódik minden.

Jajj de a sütésre is kell figyelni, mert vajon túl sütöm (esetleg égetem) vagy épp nyers marad?! Persze az egész lakásban olaj szag terjengett, pedig nekem aztán van szagelszívóm, csak épp nem annyira hatékony.. Sebaj, legalább az egész ház tudja, hogy a másodikon egy háziasszony, konyhatündér tevékenykedik.. Kijelentem, hogy emberi fogyasztásra alkalmasnak találtam, egy kis szósszal maga a tökéletesség.. 

Persze savanyú káposzta még mindig maradt a hűtőben.