2017. március 26., vasárnap

Bakancslistás álmok, vágyak és ami kell


Tavaly RHCP és jövőre Metallica..

Az embernek mindig vannak céljai, álmai, vágyai. Vagy kimondott dolgok ezek, vagy mélyen elzártak és csak a kiválasztottak ismerhetik. Van, akinek anyagi, van akinek érzelmi, van akinek egy van akinek kettő és van akinek megszámlálhatatlan. De azt az egyet, ami a legfontosabb mind tudjuk. Most nem a nagy megvilágosodásra gondolok, a visszatérésre, hanem a kézzel fogható és az oly sokat szidott pénzen megvett dolgokra. Szokták mondani, hogy a pénz nem boldogít.. de a rajta vett dolgok annál inkább. Közel 40 évesen eljutottam oda, hogy leírjam a saját bakancslistámat. De elárulom, hogy felesleges leírni,mert úgysem tudod elfelejteni a célod, az álmod..ha meg mégis akkor ez azért van mert lett másik fontosabb. De hát divat a bakancslista akár csak a műhaj/köröm/mű Istenek.. Stílusosan egy régi Martens-re írnám, de az épp 220 km-re van most tőlem..de ami nem késik, az nem múlik. 

Szóval nézzük! Tiniként azért a legnagyobb álom, mégiscsak egy Depeche Mode koncert volt. Még be sem töltöttem a 18-at: elértem. Aztán jött egy újabb szerelem: India. Tudtam, hogy nehezebb feladat lesz. Így aztán jöttek a gyorsan valóra válthatók (a legtöbb zenei, milyen meglepő?). Cure koncert, akik épp Szegedre jöttek..még mindig hihetetlen!! Fesztiválok ebből is a legnagyobb magyar szervezésű: Sziget. És aztán közel 30 évesen elérkezett India. Persze csak akkor hittem el, hogy ott vagyok, amikor leszálltam a repülővel, amikor a lábam alatt éreztem talaját, amikor az orromban éreztem minden szagát, amikor a fülembe hallottam minden zaját, amikor láttam a színeket, az életet magát. Nem csak én aggódtam, mi lesz ezután? Mi van, ha a legnagyobb álmod teljesül, hova tovább és mi az, ami éltet majd ezentúl mi éltet, mi a célod? És hasonló kérdések foglalkoztattak. Persze rövidre zártam, mert akkor a pillanat minden mozzanatát át akartam élni. És sikerült. És hazajöttem..és már tudtam, hogy újra megyek. Mert emberek van egy jó hírem: az álmokat többször át lehet élni.. Így aztán most a Before I die listámra (igen Szigetről loptam) felkerültek a dolgaim ami volt, ami lesz és még ki tudja mit találok ki következő éveimre...és igen nem véges, és igen bővíthető és igen semmit sem húztam át, mert újra és újra élhető.. És igen van, amit még nem értem el, és van, ami nem szerepel a listán, talán mélyen ott van a szívemben a vágy és ezt csak az erre hivatottak tudják..és igen lehet, hogy ebben az életben nem érem el soha..de a következőben ki tudja?!

Bánkódhatunk azon, amink nincs, beszélhetünk be nem teljesült vágyakról, vagy emlékezhetünk megvalósult álmokról. Te döntöd el, hogy melyik hozzáállást választod, hogy a kesergés könnyeit törlöd le, vagy a boldogság könnyeit emelt fejjel hagyod legördülni arcodon..


Ez mind a te saját döntésed, mert ez a szabad akarat!