2017. augusztus 14., hétfő

Sziget, sziget, sziget..

Kedves Müller Péter Sziámi és Kedves Gerendai Károly!

Respect. Mert amivé vált a Diáksziget, az egyedi és megismételhetetlen. Mert kellettek hozzá Ti és Mi..vagyis az együtt.

Idén ünnepeltük a 25-diket. Ez akár gombócból, akár palacsintából és a házas évek számaiból és igazán jelentős. Mondhatjuk együtt sírtunk, nevettünk, éltünk, buliztunk, lélegeztünk akkor és most is. Mert van egy valami amit nem tud más fesztivál, amit nem tud elvenni a számomra és sokak számára semmit sem mondó fellépők tömkelege. És ez az az igazi freedom életérzés, amiről beszélhetünk, de ha nem érzed megette a fene. Az a valami amikor azt érzed bármi és bárki lehetsz. Amikor bármit felvehetsz és nem feltűnésből, hanem mert ebben érzed akkor ott teljesnek magad. Szóval amikor belépsz és érzed, hogy otthon vagy. Na ezt nem érzed máshol.

Na de nézzük: 2017. Titkon és nem halkan mindenki remélte: nagy durranás lesz. Voltak nem kevesen, akik megvették a hetijegyet, mert hitték: jubileum van. És lettek még többen, akik fél áron árulták már a rendezvény előtt egy hónappal, mert a nagy durr a fellépők neveiben elmaradt. PINK! Volt már és gondolom lesz is még. És azt hiszem az átlag embernek be is fejeződött a lista. 

Voltak akik lemondták a fellépésüket és helyette újak jöttek. Bevallom sem az előző sem a hirtelen felbukkanó nem mondott semmit. Bújtam a programot és láttam: PJ Harvey. Hmm vajon hogy került be? Valaki félrenézte és DJ Harvey-nak olvasta? Jó lesz az a népnek. Ha így volt nagyot csalódott. Én viszont örültem és Őt akartam, mert szerettem. Viszont láttam, hogy azon a napon más már nem érdekel. Sebaj menjünk az el nem mondható feeling miatt. Mert kell, ha nem is az az egy hét együttlét, de kell a freedom illúziója.

Pénteki nap volt. A Hév-re simán, egyszerűen feljutottunk és még le is ültünk: gyanús. A bejutás egy percbe telt. És egész este egy percet sem álltunk sorban sem étel sem ital fronton. Mondhatnám, hogy ez így kényelmes, de mondom ez így siralmas. Rutinosan körbejártuk a helyet. Ettünk vegán ételt, jégkrémet Aldis áron, nagy és csokis mosollyal a szánkon. Leheveredtünk a színház sátor mögötti dombon, s bár világot nem váltottunk igaz válthattunk volna. Majd lassan közeledtünk Polly Jean felé. Nem csalódtam: az emberek nagy része lelépett. Akik maradtak azok tudták, hogy nem DJ party lesz. Első sorban, szandálban Szigeten?! Őrület én mondom Karcsikám. És Polly jött, mint egy Díva, és a színpad tényleg Színpad lett. Egy igazi nagybetűs Színpad. Lehet nevezni érfelvágósnak, és lehet nevezni művészetnek: egyszerű, nemes, órákon át hallgatható. Vannak „sláger” száma Pollynak, de ezeket mellőzte. Hogy baj-e? Engem nem zavart. Hogy másokat igen? Nos ki nem sz.rja le? Polly megteszi, mert megteheti. Talán ő sem érti, hogy került be a fellépő listába (persze tudjuk, épp a közelben turnézik, így átugrott). Tehát Polly jött, és elvitte a szívemet. Fura mód sok magyar szó volt ott az első sorban. Mondtam már, hogy szandálban voltam és senki, de senki nem lépett rá a lábamra az első sorban a Szigeten?! Hihetetlen, siralmas kedves Müller Péter Sziámi. Koncert után Polly hatása alatt mentünk jobbra és balra, majd jött a viharjelzés (na ne ijedjünk meg egy kis széltől és pár csepp esőtől..emlékszem én az árvíz fesztiválra: ott voltam és élek most is). Szépen hazamentünk. A HÉV-en le tudtunk ülni: hihetetlen és szánalmas kedves Karcsi.



Másnap újra elmentem a freedom szigetére. A Hév-en ülőhely épp úgy volt mint tegnap, pedig szombat volt. A karszalag felvétel 1 perc volt, a bejutás 5 perc. És még mindig nem kellett sorba állni. Rutinosként bevezettem társaimat a Sziget világába, majd ismét pár perces sorban állások után ételhez-italhoz jutottunk: hihetetlen. Felfedeztem a Bad Religion formációt. Ki érti hogy kerültek ide. Csak este 10-ig kell elütnöm az időt.. Elsőként Halott Pénz. Nah. Ez idáig kimaradt, mert mindig volt jobb dolgom más-más fesztiválon. Három szám után kijelenthetem, hogy jó-jó, de nem nekem. Átsétáltunk Paddy-re. Ott van hangulat és közelebb áll az ízlésemhez. Koncert után folytattuk a körutat. Betértünk Tibi atyához, akinek a területe épp fele akkora lett, mint tavaly volt. Valahogy a Sakk sátor lett a nyugi és találka pontunk. Igen van, aki a Mol kútnál megvett 18.000 forintos jegyén sakkozik. Miért ne tenné, ha nem talál magának megfelelő zenét?! Na de majd 10-kor. Előtte még egy Brains koncertet is találtunk. Nekem tetszett. Ők is mindig kimaradtak, mert volt amit jobbnak ítéltem meg: öreg hiba, máskor nem teszem. És jött a 22:00: Bad Religion. És igen: megmutatták. Hogy mit? Azt, hogy lehet felnőttként, punk-ként normálisan zenélni, vizet inni és mégis átadni amit a mára már taréj nélküli kemény punkok vártak. Szerethető bácsik voltak a színpadon, magával ragadtak. És hogy hogyan kerültek bele a felhozatalba, magam sem tudom, de feldobták az estét. Utána másik Színpadon jött Szabó Balázs. Vele semmi gond nincs, de egy ugri-bugri pogó-punk után nehéz lenyugodni. Voltak akik táncolni próbáltak, de Marcit idézve annyi ritmus érzékük van, mint egy tyúknak! Én kérek elnézést a tyúkoktól. Miután Balázs elhallgatott, mi elballagtunk. Rutinosként nem a Sziget területén kértünk/vártunk taxit, hanem kint. Ez sem volt egy percnél több: hihetetlenül siralmas.

Általánosságban: elfogadom, hogy a magam 40 évével már kiöregedtem (jól tetted Karesz, hogy eladtad a jogokat) a Sziget Fesztiválból, bár voltak nálam idősebbek, akik épp úgy kerestek ott valamit. És gondolom épp annyit találtak, mint én. Közben rájöttem, hogy halottam én a nagyszínpados előadókat: van egy-két sláger számuk, de ennyi. Akár mondhatnám, hogy még hallgathatóak is, de.. Azt hiszem ezek a zenék leginkább egy club helységbe valók, ahol a tyúkok is tudnak táncolni. És nincs is ezzel gond. A gond ott kezdődik, hogy megkapják a legnagyobb színpadot, és tény, hogy ezrek kíváncsiak rá. Viszont táncolni épp emiatt nem tudnak..és azt hiszem látványban csak Pink tette oda magát. Szóval értük kár fenntartani ekkora hangtechnikát vagy kivetítőt. Kövezzen meg bárki ezért a véleményért. Amúgy meg talán még sem voltak annyian kíváncsiak a fellépőkre, hiszen egy nap sem volt telt házas és a bérletek sem fogytak el elővételben. Ez azért jelzés értékű..Na nem Karcsinak, mert ő már mindezt elengedte. Azt hiszem a legjobbkor..

És hogy nézett volna ki az én jubileumom? Elárulom (minden racionalitásom, és objektivitásomat megtartva nem elszállva). Csináltam volna egy kisfesztivált a nagy szigeten Diáksziget néven. Egy kétnaposat, mert tudom a fiataloké a jövő. És a fellépőlistámon ők lettek volna: VHK, Európa Kiadó, AE Bizottság, Tereskova, PUF, Kispál, Sziámi, URH, Kontroll, (tudom, tudom egy az apjuk) Waszlavik (ha él még) és még jó pár zenekart..akár a maiakból is. És igen lehetett volna 2 napos bérletet venni, és igen korra való engedményt is adtam volna..35+ olcsóbban kapta volna.

Na ez lett volna ez én Szigetem. Eljöttél volna?