2017. október 30., hétfő

Az első ébredés

Ha templom közelében van a szállásod, akkor igazán korán ébredsz, szinte egyszerre Istennel. Igaz kicsit korábban már ébresztenek, mert hát Istent mégis csak illik ébren fogadni. Így hát mi is megébredtünk, de győzött a fáradtság. Isten meg megértő..legalábbis a mienk. Meleg vizes tusolás után utunk a templomba vezetett, hogy megnézzük az Urakat. 


Örömmel tapasztaltam, hogy a dél-indiai emberek nem nagyok, sőt hozzám képest alacsonyak (ami kész csoda) így a fejük felett simán gyönyörködhettem az oltárban. Később a helyi Govinda étterembe mentünk. Nem vittem túlzásba a reggelit: paneer dosa. Ami egy sajtos palacsintaszerű dolog, igazából rizs beáztatva, majd ledarálva és palacsintának kisütve. Igen, rizst ettem sajttal. És? Persze közben már elterveztem, hogy ha másnap sajt nélkül kérem, de jó lesz rá a nutella. Ugyanis szobatársam Angliából érkezett és a kérdésre, hogy mit is hozzon egyértelműen a nutella volt a válaszom. Persze szerinte ugyanolyan, mint máshol..de én tudom, hogy ez nem igaz.

A reggeli után gyors pakolás és indulás. Vagyis indultunk volna, mikor megjegyeztem, hogy milyen fura, hogy nincsenek majmok. Erre két szobával arrébb sikoly, majd küzdelem. Ugyanis két majom úgy döntött, hogy az ablakon bemászva szétnéznek a szobában, hátha lehet valamit enni. Ennek a két lakó nem igazán örült. Egyből megjelent a férfi erő és repkedtek a papucsok, persze csak óvatosan nehogy az is repüljön az ablakon. A majmok le is léptek. Közben persze egyesével mindenki visszaszaladt, hogy megnézze becsukta-e a becsukható dolgokat. Mi is visszamentünk, de mi a légkondit kapcsoltuk be. 

A kis majmos szösszenet után elindultunk. Első célunk a pénzváltó volt, de a buszvezetőnk úgy gondolta, nem olyan fontos ez: kell nekünk a szentség. Elvitt bennünket az első templomba. És igen elfelejtettem, hogy zoknit tegyek a táskámba, hiszen itt mindenhol mezítláb kell lenni. Ez önmagában még nem lenne baj, de itt a párától minden kő nedves. Vagyis a talpam ragad és csúszik. Nem olyan jó érzés. Persze ezt is meg lehet szokni, mint ahogy a párát. Kb olyan mintha valaki ülne a mellkasodon és nem tudnád kinyomni. Iszonyat súllyal nehezedik rád, miközben 30 fok feletti meleg van. Egyértelműen vizes vagy mindenhol. Bent a templomban nem lehetett fényképezni, be sem vihettük a gépeinket. Ezzel szemben az előtte levő téren nekikezdtem az életképeknek. Na itt délen nem szokványos a fehér ember látványa. Így aztán én fotóztam, ők fotóztak. Hol együtt. Hol külön. Lassan egy stúdió lett a téren és  mindenki fényképezte a másikat. Nehezen szabadultam. 


Szóval a templom után, ahol összeszedtük az áldásokat végre elindultunk a pénzváltó felé. Kell a pénz. Nem csak a női shoping miatt, hanem a templomi adakozás miatt is. Sőt, itt jellemzően vannak gyorsforgalmi sávok, ahol plusz pénzért szinte sorban állás nélkül odajutsz az oltárhoz. De most sem ment könnyen, mert bár sofőrünk büszkén mondta, hogy a telefonján van google map, mégsem találta az oda vezető utat. Ilyenkor otthon már kibuktam volna, de itt minden más. Itt semmi sem probléma, mindent megoldanak a kis indiaiak. Így aztán egy ember magára vállalta, hogy összegyűjti a pénzt és majd ő beváltja. Mi eközben sziesztáztunk. Mikor felébredtem egészen emberi fejem lett. Újra zuhanyoztam, bár azt nem tudom minek, de így illik erre felé: alvás után fürdés. A hiedelemmel ellentétben a hinduk igazán adnak a tisztaságra. Valljuk be mind érezzük a másik ember szagát, viszont azt is be kell vallani, hogy soha nem az izzadság szagát érzem, hanem egyszerűen más a szagunk: ennyi. Lehet hogy nem tiszta vízben (nekünk nem az) tisztálkodnak, de teszik ezt reggel, este sőt wc után is. Tehát ha Indiában nem látsz wc papírt az nem azért van mert igénytelenek és még ki sem törlik, hanem ügyesen használják a vizes kancsót amit a wc mellett látsz. És hogy mosnak-e kezet? Igen mosnak. Persze köztük is ahogy köztünk fenemód fejlett nyugatiak közt is vannak igénytelenek..de hát ez emberi (már ha emberinek nevezhető) jellegzetesség és nem egyéb.

Délután egy újabb templom felé vettük az irányt, ahol vízesés is volt. Ide nem busszal mentünk, hanem gyalog. Egy helyi panel negyeden keresztül. Igazán meglepett a tisztasága. A vízesésnél ismét jött a mindenki fotóz mindenkit project, ha nem vagyok ügyes akkor még most is ott lennék és mosolyognék a szelfiken. Régebben azt hittem a raszta hajam miatt van. Most már tudom, hogy nem! Egyszerűen ha én szeretem őket fotózni, ők miért ne szeretnének engem?! Megkaptam Hanuman kegyét egy kis adomány után néhány mantra között megemlítette a nevemet a pujari: istennek legyen hála.  A mantrákat nem értettem, de hiszem, hogy jót akart nekem.


És ezzel az áldással el is indultunk vásárolgatni. Betértünk a helyi Sparba. Hát igen itt aztán minden van. Vegyítve a nyugati az indiaival. És az a rengeteg keksz, amit mind ehetek. Istenem, de szeretem ezt az érzést. Leveszed a polcról (ahol vagy 30 féle keksz van) és egyből látod rajta a zöld pötty jelzést, ami annyit jelent: egyed Barbi, mert eheted. Egyáltalán nem kérdés, hogy van-e vega majonéz?! És igen itt van pisztáciás cornetto és bronie-s magnum. És hogy ehetem-e? Hát persze hogy igen. 

Szóval vásároltunk és boldogan fagyiztunk. Közben nézelődünk és sikerült 2 db szárit vennem. Hétfőn Balajihoz készülünk, oda meg illene szépen menni. Mert ugye tapasztalt utazóként nem hoztam szárit, mert bár ritkán hordok, de sejtettem, hogy venni fogok egyet-kettőt. És lám-lám jól sejtettem. Este el is kezdődhet a puhítási project, mert bár az indiai nőket nem zavarja az új szári tartása, én nem szeretnék egy sátorban közlekedni. 

A shoping után jött a vacsora, mert észre sem vettük, de az ebéd kimaradt. Itt már nem voltam szerény és kértem egy butter paneer masalat (paradicsomszószban házi sajt kockák). Szerettem volna mellé naan kenyeret enni, de nem volt, sőt közölték, hogy nem is lesz, mert nincs amin sütni tudnák. Na erre elkértem a pincér tollát, hogy akkor húzzuk át az étlapon..mindezt imitáltam és igazán jót nevetett rajta..gondolta ekkor hülyét, főleg fehérben még nem látott. Az ételválasztásom igazán jó döntés volt. Tény, hogy az orromat ez is tisztította, de azt hiszem a következő két és fél hétben ezt meg kell szoknom. Vacsora után gyors wifi vadászat, mert hogy az is van itt..igaz hogy egy 5 méteres területen, de van. Mindenki megnyugodott, hogy élek..még én is. 

Ezután pedig a jól megérdemelt alvás következett..csak előtte még beáztattam a szárit, hogy hátha puhul..vagy nem.