2017. november 4., szombat

Mindenhol piac

Amikor Indiában sétálsz az utcán úgy tűnik minden utca egy piac. Étel/ital/zöldségárusok mindenhol és bárhol. Nem kell nekik kijelölt hely, vagy egy stand. A legtöbben megoldják egy bicajon, vagy egy platós kerékpáron. Persze mondhatni hogy milyen igénytelen már, de amikor megnézed mit is kínál nem tudod levenni a szemed a tálalásról. Ahogy a zöldségek/gyümölcsök szépen, ízlésesen el vannak rendezve az maga a csoda. A csoda másik része a tálalás: hihetetlen ötletességgel tudják szelni az
ananászt, kínálni az avokádót, sőt az uborka csíkokat is egyből megkívánod. És a harmadik csoda a színesség. Indiát ha egy szóval kellene jellemezném, akkor az intenzív szó jut eszembe. Mert minden színes, mert minden mozog, mert minden hangos vagy zajos, mert minden szagos vagy illatos. Egyszerűen minden él. Valahogy ezt mi itt hazánkban csak egy-egy rendezvényen tudjuk megvalósítani. Indiában pedig az egész élet egy nagy rendezvény. És persze nekünk minden gyümölcs egzotikusnak tűnik, hiszen otthon mikor eszel bármit is éretten? Egyértelműen csak az ottani körülményeket kedvelő és túlélő gyümölcsöket eheted maga igazában. Tehát ha távoli tájakon jársz ne sajnáld magadtól az érdekességeket. Tudom mindenki fél a fertőzésektől, hiszen a gyümölcsöt hogyan is tisztítod meg?! Tanácsom, ne az első nap edd. Várj egy pár napot, de utána ne hagyd abba az út végéig. Hiszen van annál jobb mint minden reggel érett papayat enni? Igen van..ha egyszer mangó szezonba lennék ott. 
Na de vissza a papayara. Megveszed, megpucolod és evés előtt egy kis lime-ot teszel rá. Igen ezt itt tanultam, és bevallom kétkedve fogadtam, pedig tudhattam: Rasika nem hazudik. Tehát ha megvan a lime, akkor edd. És igen abba hagyni nem lehet. Aztán itt van mandarin, ami igazán fura, mert otthon ugyan meg nem vennéd. Mert nagyobb mint nálunk és zöld. De tedd félre az előítéleted, mert amíg a hazai narancs: sárga és kicsi és citrom..de legalább a miénk, addig az ő mandarinnak nevezett gyümölcsük egy nagyra nőtt lime-re hasonlít. Ettől függetlenül finom. És hát a mangó. Na mangót nem találtam sehol sem. Persze üdítőben fogyasztottam a levét, de akkor is eredeti, fáról szedett érett mangóra vágytam és vágyok még most is. Amúgy megjegyzem, hogy a görögdinnye itt sokkal kisebb, de épp olyan finom  és magvas. A sárgadinnye az sárgadinnye: egyből felismerhető. Az egyik esti körsétán találtam guavat. Eddig ennek is csak a levét ittam. De most a maga valóságában fogtam is ettem. Sok apró fehér mag van benne. Nem töltöttem a válogatással sok időt, egyszerűen egészben lenyeltem. Igazából nem tudom mihez hasonlítani, azt sem tudom, hogy ilyen-e a jó érett guava, vagy már túlérett volt..de nem hagytam ki és ettől elégedett voltam, mert ha már itt vagyok akkor hozzam ki belőle a legtöbbet.




Mert aki nem mer, az nem remél, aki nem remél az nem él, és ha nem élsz, akkor csak vagy, és ha csak vagy akkor leépülsz. Egy újabb Barb-Coelho a nap zárására…

Beszéljünk a franciákról: az első nap

Ohh hát oda nem menj, csalódás, koszos, büdös, és nem kedvesek. Még angolul sem beszélnek. Jó, de ott van Mr. Morrison, és hát bakancslistám...