2007

Bhakti +palacsinta + Mekk mester :)

2007. nov. 29. 12:29 - írta nirriti222

Mivel az egri bhakták itt lesznek Debrecenben három hétig, így Caitnya prabhu sűrűn lesz fellelhető nálunk. Mint ahogy ma is a bhakti sastri kurzusunkon, amit egybe kötöttünk egy kis palacsintázással. Ez utóbbi erőt adott mindenkinek, mert kissé szét voltunk csúszva. Még magyarul sem tanultam meg a verseket. Ma szerettem volna megtenni munkaidőben, de dolgoznom kellett. Hova kerültem: munkaidőben dolgozni??! A szétcsúszás következménye, hogy a tanulóidőre szinte vissza sem tudok emlékezni, de a Nutellás palacsinta elkészítésére annál inkább. Evés közben elgondolkoztam, vajon a palacsinta miért hozza ki mindenkiből a gyermeki ént? Csak úgy röpködtek az idézetek a Mekk mesteres meséből…

Egri lelkesítés

2007. nov. 27. 12:28 - írta nirriti222

Elkezdődött a Prabhupada marathon. Minden évben november 26 és december 24 közt van. A bhakták ekkor még nagyobb lelkesedéssel és erővel vetik magukat a sankirtana-ba. Tavaly én is ekkor kezdtem el azon meditálni, hogy ki kellene menni az utcára könyvet osztani. Tervemet akkor csak egy emberrel osztottam meg. Másfél hét után rászántam magam s kimentem. És csodálatos módon túl életem. S most hogy itt vannak az egri bhakták, lelkesedésük ismét némi izgalommal tölt el, s megint látok rá esélyt, hogy a karácsonyi fergetegben kinézzek az utcára. Lelkesítenek, s hívnak, s persze ez tetszik az egomnak. Hát akkor harcra fel, elő a dobozból a könyvekkel. Úgy sejtem december 8-án megyek ki először. Híres nap: ekkor született Jim Morrison…

És meglett

2007. nov. 23. 12:27 - írta nirriti222

Ez az amit kerestünk:

BG 5.15VERS

      A Legfelsőbb Úr sem vállalja Magára senki bűnös vagy jámbor tettét. A megtestesült élőlényeket azonban megtéveszti a tudatlanság, amely elfedi igazi tudásukat.

Mataji party

2007. nov. 23. 12:25 - írta nirriti222

Tegnap este partyzunk úgy kicsit. A beszélgetéseinkbe azért belekerült Krisna is. Úgy tartják az tiszta bhakták már csak Krisnáról beszélnek, ez okoz nekik örömet, ettől teljesek. Hát mi még akkor nagyon messze vagyunk ettől, mert a négy és fél órás beszélgetésből egy kezemen meg tudom számolni hányszor emlékeztünk Krisnára. S azt is észrevettem, hogy nagyon szépen el tudjuk vinni egymást más más területre. Nehéz az elme rögzítése, pedig annyira egyszerűnek tűnik a Szent Írások alapján. Reggel Nitai pr kérésére hárman kerestünk egy verset a Gitából, de eltűnt. Pedig azt mondják benne van. Majd a Guru-puja felére érkeztünk a központba. De ez is nagyon lelkesített, hiszen itt vannak Egerből a sankirtanos bhakták, s csak jobb ha többen vagyunk, mint kevesen. A lecke is vidámsággal teli volt, igaz a vers olvasás elől nem menekültem, s érzem míg Srinivasa pr itt lesz nem is tudok, de nem is baj bele kellene ebbe is jönnöm. Meg úgy mindenbe: ismét s véglegesen…

Utolsó felvonás

2007. nov. 16. 16:51 - írta nirriti222

Tegnap este kiderült: anyumék feladták, s terveik közt szerepel az állatorvos kihívása, altassa el kutyámat. Egész este s szerintem álmomban is azon meditáltam, bárcsak éjszaka elaludna. De nem tette. A munkavégzésemet inkább nem ecsetelném. Fél 12-kor helyzete változatlan volt. Kértem segítséget, hogyan győzzem meg szüleimet, hogy ne avatkozzunk bele a természetbe, ne zavarjuk meg a karmáját. Ötletet nem kaptam. Negyed egykor csörgött anyum, s közölte: nem kell hívni a dokit, Odie elaludt „magától”. Nagy móka mester az Úr. De kegyes volt, hozzá s hozzám is. Egy állati létből kevés és lassú lehetőség adatik meg hogy emberi létbe, legalábbis testbe kerüljön. Azt hiszem hogy kutyám így végezte, ráadásul 3 év alatt, több mint kegy. Így értelmet kapott az egész tevékenységem. Hiszen etettem prasadammal, mahával és Tulasival. Más nem tehettem. De mind ez elveszett volna, ha altatással történik eltávozása. S nem "sokon" múlott a dolog, épp Krisnán. Nekünk is van reményünk, esélyünk, hiszen ha valaki egy kutya testébe megkaphatta a lehetőséget, akkor mi miért ne kaphatnánk. Ha túl spekulálom, akkor tudom, hogy ez az egész nem lehet véletlen, sem az hogy hozzám került, sem az hogy hogyan távozott el… persze a hiányát már érzem, pedig csak egy hónap múlva szembesülök majd vele, hogy már nem vár a bejárati ajtóban… Odie baba ki jaya!

S köszönöm hogy mellettem voltál, vagy s leszel: Peace love empathy.. I know I'm alright!

 

Ami még érdekesebbé teszi az egész történetet, hogy egy barátom, akinek kevés köze van a Krisna tudathoz, bár evett már prasadamot, arra ébredt éjszaka, hogy én Odie mellett egy szanszkrit imát mormolok, amit még nem hallott soha...

Govardhana és vasárnapi program

2007. nov. 12. 18:51 - írta nirriti222

Először is örömömre szolgál, hogy megtaláltam a kép beillesztési lehetőséget. Remélem nektek is. Szombaton hajnali 4kor indultunk Somogyvámosra. Ez volt az első fesztiválom. Voltam már a Völgyben, de az egy halotti megemlékezés volt.. )re értünk oda, nincs valami közel. Az idő napsütéses volt. Már a templomba lépés nagy örömmel töltött el, mert egy ismerős hangot  hallottam bhajana közben. S mikor beléptem megbizonyosodtam róla: igen ő Devamrita Maharaja. S még leckét is ő tartott. Csodálatos, gondoltam. Igaz majd egy óra múlva már zsibbadt a lábam, de nem adtam fel. A lecke után zajlottak az események: boci látogatás, majd árverés, majd Govardhana körbe futása. Ebből én kimaradtam, próbáltam a fotógépem mögé rejtőzni. Sikerült. Aztán jött az 1500kg édesség elfogyasztása. jutott is maradt is és még haza is hoztunk. Gondoltam csak barátkozom egy kicsit Radhesyama-val, s beültem a templomba japázni. Szép volt, de csak ennyi. Vártam valamit, de nem jött. Ez az én hibám. Ott volt s én nem éreztem, csak láttam. Később elgondolkoztam zen, mert vasárnap délben a debreceni központot takarította, s ott simán beszélgetek, hol hangosan, hol elmében Panca tattva-val. Biztos azért van, mert őt sűrűbben látom. Igaz lehetne még sűrűbben. Most vasárnap volt az első olyan program amit a sejtek készítették elő. Azon nem is csodálkoztam mikor én húztam ki az egyes számot. Miért nem ment ez akkor mikor még lottóztam? A lényeg, hogy nyugtával dicsérhettük a napot: a bhakták elégedettek voltak a prasadammal, a renddel és tisztasággal. Nirriti sejt ki jaya!

Pletyka

2007. nov. 6. 17:56 - írta nirriti222

Az emberek szeretnek beszélni, általában. Egymásról egymással vagy épp a háta mögött.. a lényeg hogy az információ csere folyamatos. Nem is lenne ezzel gond, csak pár bejegyzéssel előbb már említettem az emberek 4 hiányosságát, s ebben benne van az hogy érzékszerveink nem tökéletesek. Értem ezen a hallás és a megértés folyamatát is. Vagyis X elmondja Y-nak, Y elmondja (szerinte ugyanazt) Z-nek, s mikor Z találkozik X-el, akkor már félreértések is adódnak. S ez még egy zárt társaságban is előfordul, minden rossz szándék nélkül. Mert amit hallunk, azt magunkra vonatkoztatjuk, saját értelmet kreálunk neki, s mikor továbbadjuk, akkor már ezzel a többlettel gazdagítva közöljük. S megjegyzem itt nem a rosszindulatú pletykákról értekezem, hanem a nagy általánosról. A rosszindulatúról inkább nem nyilatkoznék.

Vasárnapi program

2007. nov. 5. 17:55 - írta nirriti222

Meg lett a 4 nap semmittevés böjtje: nem volt kedvem menni a központba. De megígértem E-nek, hogy megyek. Neki ez volt az első ilyen programja. Ráadásul be is vállalta, hogy minden második vasárnap takarít majd. De ez a templomgyűlés után már tárgytalan lett, mert az új rendszer, hogy a vasárnapi programokra való előkészülést a sejtek vállalják heti váltásban. Így havonta egy hétvége a mienk. Persze sorszámot kellett húzni, s hát ki ha nem én húzta elsőnek ráadásul a egyest. Tudtam hogy azt fogom húzni. De kérdem a lottónál miért nem működött a telepátia? Csalásra gyanakszom. Direkt nem azt húzták amiket sugalltam.

Sokszor azt veszem észre, hogy a Gita belelát az elménkbe, ha nem is mindenkiébe, de az enyémbe tuti. Most egy ígéret miatt mentem el, s pont az ígéretekről, kötelességről és odaadásról szólt a vers. Meg a színjátékról. Vagyis: „Sok hívő van, aki csupán színleli, hogy Krisna-tudatú és odaadó szolgálatot végez”. Először tényleg csakis ígéretek miatt tesszük amit teszünk, s eszünk ágában sincs szolgálni. Majd a folyamatos cselekvésből egyfajta ízt merítünk, s ekkor már a szolgálásért magáért végezzük a dolgunkat. Bennem felmerült a kérdés: hogy a kötelességből nem lesz-e megszokás? Mert az ember sok mindent meg tud szokni, s el tudja viselni, de az még nem biztos, hogy szereti is azt amit végez. A prabhu mintha belém látott volna, s még a kérdést fel sem tettem már válaszolt is. De 100%-os választ nem kaptam. Végül is tényleg, mi feltételekhez kötöttek, honnan tudnánk, hogy odaadás vagy megszokás?? A lényeg, hogy csináljuk, s ne az eredményért, hanem a cselekvésért. Aztán az eredmény úgyis jön, hiszen a lelki tettek nem vesznek el a test halálával, hanem egymásra épülnek a következő életben. Építgessük csak szépen ezt a lépcsőt, melynek tetején már nem mi fogunk állni!

Ismét a vonaton

2007. nov. 4. 17:54 - írta nirriti222

Érdekes hogy a Szeged-Budapest vonalon nincsenek problémák, pedig innen IC sem indul, csak óránként egy vonat. Cegléden sikeresen átszálltam. Na de az ülőhely? Egészen az első osztályig jutottam. Csak a kiírt számozásból jöttem rá, mert bár más volt az ülés színe és „burkolata”, de sem nem jobb, s nem tisztább mint a másodosztály. Jött a kalauz, beletörődtem, hogy pótdíjat kell fizetnem az első osztályra, s ha ülni szeretnék két és fél óráig akkor az 580Ft-be kerül. Igen ám de a kalauz nem tud visszaadni, mondtam adjon 400-at s hagyjuk rá. Erre közölte ő nem kap váltót nem tud visszaadni. A fülkében egy 15 év körüli srác mondta, neki van, ad ő nekem. Megköszöntem, de közöltem ez nem így megy. Visszafordultam a kalauzhoz, felvéve az ő hangnemét, s közöltem: Szeged felé is megszívtam, visszafelé ismét, úgyhogy én itt akarok ülni, mert máshol nem tudok, s ki is fizetem a pótdíjat, s arról nem tehetek, hogy nem tud visszaadni, úgyhogy hello. Majd eltettem a pénzemet, s leültem. Nem tudta kivel kezd. Erre azt mondta, hogy ne vicceljek. A fejemet nem láttam, de van sejtésem arról, hogy nem egy Mr Bean kép volt az arcomon. Erre ott hagyott. Persze elégedettségem nem tartott sokáig, mert 5 perc múlva visszajött, s közölte hogy csak el kellene hagynom ezt a csodás elsőosztályt. Na ez betett. Gratuláltam a MÁV szolgáltatásaihoz, majd kerestem egy ülőhelyet. A hab a tortán, hogy mire Debrecenbe érkeztem elkezdett szakadni az eső…

Második felvonás

2007. nov. 2. 17:54 - írta nirriti222

Előző hónapban haza rohantam mikor kiderült, hogy mi is a helyzet a kutyámmal. Úgy hittem akkor elbúcsúzom tőle. De látom már más tervei vannak Istennek velünk, így egy hónap múlva ismét láthattam őt. S társulhattam vele 4 napot. Szentimentalizmusom határtalan így azt mondom megérte. Este értem haza, másnap reggel vette észre, hogy megérkeztem. S a nap minden percében a bejárati ajtónál ült, s várta hogy ki-ki menjek hozzá. Jelentem rászoktattam a banánra. Ritkán főzök, így az Úrnak banánt ajánlottam. Gondoltam adok kutyámnak egy falatot, de akkor sikere volt a mahának, hogy még többet akart. Így falatonként lenyomta az egészet. A mandarint viszont nem.. Nem hülye, mert én is csak azért gyűrtem le, mert hát az Úr maradéka. De a mandarinhoz képest a tonic édesnek mondható.. Sebaj. Estére kissé zavarttá váltam, s vágyam nőtt egy kis italozásra. Ezt ki is fejeztem a jóbarátnak, aki közölte, hogy maximum fűve van, de az sem megoldás semmire. Így a beszélgetés illetve a hallgatásra szavaztam. S hogy a józan ész vagy az elv vagy csak a lustaság hatására, nem tudom, de az alkohol utáni vágyam el is illant. Persze elgondolkodtat, hogy miért ez jut eszembe s nem a japa, de most nem akarok önmarcangolásba kezdeni.

Ismét szerelmem a MÁV

2007. okt. 31. 17:53 - írta nirriti222

Tv, rádió, újság: négy napos ünnep. Várhatóan sokan utaznak vonatokon, ezért több vagont indítunk. Nekem nem tűnt fel, s gondolom azoknak sem aki Debrecentől Ceglédig állva utaztak a folyosón. Szegények annyian voltak, hogy tényleg nem lehetett a folyosón közlekedni. Az ülők helyzete csak az ülés kényelmében nyilvánult meg, mert fűtés sem a fülkében sem a folyósón. Abonynál negyed órát várakoztunk (talán ufókra, mert más nem jöhetett), ebből adódóan Ceglédre késve értünk, s a szegedi csatlakozás nem várt be minket, így egy órát ültünk a váróban. Szegődött mellém egy iraki lány, akinek három fő problémája van itt: a magyarok nem beszélnek angolul, hideg van, s az ételeink ehetetlenek. Nyugtázva bólogattam, majd mondtam hogy beszéljen nyugodtan, én értem bár válaszolni nehezebben megy. S megadtam neki a menzánk címét, hogy igaz indiai nem arab, de hátha. Mosolyogva megköszönte, s azt mondta a kettő majdnem ugyanaz.. Gondolom a fűszerekre gondolt. Aztán kérdezte, hogy szerintem milyen lehet az a Fornettis pizza szelet. Mondtam ne egyen mert sonkás, az meg mint tudjuk disznó. S ő arab. Lemondottságában vett egy zacskó sós chips-et. Együtt éreztem vele, sokszor teszek így én is így. Majd jött a szegedi vonat (persze ez késett, vajon az előző miért nem tudott késni? Talán azért hogy találkozzak ezzel a lánnyal, s buzdítsam a prasadam fogyasztásra?)

Fagylalt vagy élet

2007. okt. 25. 17:51 - írta nirriti222

Sokszor megfordult már a fejemben le kellene jegyeznem az álmaimat. Sokszor érdekes, zavart, de lehet idővel letisztulna. Mostani álmom is fejtörést okozott. Nem mesélem el az egészet, de a lényeg, hogy nem a csokis mogyorós jégkrémet választottam, hanem a csak csokisat. S ha a fagylalt jelenti az életet ebben az esetben, akkor ez lehet a lemondottságom. A kérdés az hogy valóban lemondottság, vagy csak nem bevállalt vágy? Sajnos egy hiteles álom fejtőt sem találtam még (Krúdyt ne említsük!). Pedig érdekelne például, hogy mit jelent fehér színnel álmodni. Volt mikor 3 nap egymás után álmaim főszereplője a fehér volt

Bhakti sastri

2007. okt. 18. 17:49 - írta nirriti222

Négyesben neki vágunk! Ez egy vizsga, melynek alapja a védikus tudomány. Jó bulinak tűnik, végre olvasok s vannak kérdések amire válaszolnom kell. Ezzel nincs is baj. Vannak esszék is. Ez is megy. S hát vannak versek.. Ezek nem mennek. Az Gita első versét megtanultam, s marad még kb 50: sanskritül és magyarul. Na ezzel vannak gondjaim. A magolás sosem volt az én műfajom. Nekem értenem s átlátnom kell. S majd ha értem saját szavaimmal elmondom. Na most ezt nehezíti, hogy verseket ugyebár szószerint kell tanulni, nem is beszélve arról, hogy ha meg is értem, saját szavaimmal nem tudnám elmondani, hiszen a sanskrit szókincsemnél csak az ének és a rajz  tudásom a jobb. Aki ismer tudja mindkettő „tökéletes”. Az idézőjel itt az iróniát hivatott jelezni. Énekelni sosem énekeltem az órákon – a koncerteken való üvöltést nem számítom – rajzból igaz az én általam bevitt rajzok lettek a legjobbak. Csak hát a bibi, hogy barátnőm tesója megrendelésre készítette. Hát igen az emberre 4 hiba jellemző: az érzékszervei tökéletlenek, illúzió hatása alatt van, biztos hogy hibázik és csalásra való hajlammal rendelkezik. Én sem vagyok kivétel. A magolást meg a főiskolán pszichológiai fogalmak terén kellet volna használnom, mert a tanítónéni szerint konyhai volt a megfogalmazásom. Ettől függetlenül jó jegyeket adott. Na de elkalandoztam. Tehát heti egy alkalommal összegyűlünk, megbeszéljük a kérdéseinket, s talán majd a következő vizsgára el is megyünk. (hátha pont az első verset kérdezik)

A yogáról

2007. okt. 17. 19:04 - írta nirriti222

Ismét vendégül láthattuk Sivarama Maharaja-ot, aki előadást tartott a yogáról, mint tökéletes boldogságról. Munka után mentem díszíteni a termet. A Tímárházban voltunk hagyományőrző köcsögök és szőnyegek közt. Kellett pakolni rendesen, hiszen a mi magyar hagyományainknak kevés köze van az indiaihoz, sem színekben sem hangulatban. De voltunk rá elegen, így pikk és pakk meg is volt. Közben el kellett a prabhukank szaladni hősugárzóért, mert nem igazán volt fűtött a helység, s sejtettük Maharaja nem lesz bundában. Már a pakolásnál el kezdtek gyűlni az emberek. Kértük őket várjanak amíg kissé otthonosabbá varázsoljuk a kézműves házat. Aztán csak jöttek, s jöttek. Voltak akik egymás ölébe ültek, volt aki széken állt. Az ajtót nem lehetett kinyitni, mert az is tömve volt. Már a kezdeti bhajana-nál énekeltek velünk az emberek. Volt aki csendes meditációba kezdett. Előadás közben senki nem beszélt – Maharaja-on kívül. Majd volt 10 közös mantra. Maharaja kérte a résztvevőket hunyják le szemeiket, s mondják együtt a mantrát. S a vendégek közül mindenki így tett. (én voltam a fotós, ez a mentségem a leskelődésre). Kérdést a vendégek közül senki nem tett fel. Nem hiszem, hogy azért mert nem merült fel bennük semmi, hanem mert nem merték megtenni. Ezután következett a prasadam kóstoló, amivel szintén sikert arattunk. Mindent összegezve a program jól sikerült, 60 ember gyűlt össze, s volt sok új s egyben lelkes ember. Készítettünk kérdőíveket, hogy megtudjuk az emberek véleményét. A legtöbben lelkesek voltak, de azért akadt egy aki nem vállalta a kitöltését. Ez van. A program végére a fűtőtestek is langyosodtak, hogy a lehelettől vagy a gáztól, ez örök rejtély marad a számunkra.

Érzékenyen érintve

2007. okt. 5. 18:54 - írta nirriti222

Van Szeged egy kutyatársam. Három éves 60 kilós bullmasztiff: röviden Odie. S pár hete kiderült hogy rákos. Kezelése esélytelen. Elkeseredettségem határtalan. Tudom ő sem ez a test, s hogy ő is lélek. S hogy sokat nem tehetek, csak annyit hogy minél több prasadamot adjak neki. Ez mind ez elmélet, de mikor belépnek az érzelmek tehetetlenek vagyunk. Semmi nem jó, senki nem tud semmi jót, elfogadhatót, vagy vigasztalhatót mondani. Minden irónikusnak tűnik. A legkedvesebb amit kaptam, hogy kívánom minél kevesebb fájdalommal járjon Neki s Neked is. Mikor megtudtam, hogy valami baj van, éreztem ez komoly. S mikor kiderült, hogy mi akkor kétségbeestem. Első reakcióm, hogy nem akarom így látni, emlékeimben legyen szép. Majd egy kibukás után, rájöttem: ezt nem tehetem vele. Én hoztam el, én is engedem el. Ettől megnyugodtam, s Ő meg jobban lett. Eszik eleget, igaz ödémásak a lábai, s a nyirokcsomói, de a rendetlen gyerekeket megugatja az utcán. Tudtam, haza kell mennem. S azt is tudtam, hogy döntésemnek súlya van. Ugyanis szeptember 29-30-án Debrecenben megrendezésre került az Őszi Fényfesztivál. S erre voltunk hivatalosak főzni. Hogy jusson és maradjon is egy nap ott, majd szombat este fel a vonatra, s 4 óra múlva már Szegeden is voltam. Drágaságom aludt, de halk fütty szómra rohant elém, s örömét fokoztam egy kis mahával. Azt sem tudta, hova legyen örömében. 3 napig csak vele voltam, s nem bántam meg. Azóta naponta változik állapota, küzd a kis betyár a kór ellen. Majd lesz ahogy Krisna akarja, igaz érzem hogy nem úgy lesz ahogy én szeretném…

Miért?

2007. szept. 18. 16:23 - írta nirriti222

Egy tegnapi beszélgetés ismét tudatosította bennem, hogy miért is vagyok itt, s mit is a célom, na meg a feladatom. Így reggel ¾ 5-kor keltem, s lelkesen indultam az ajtó felé, hogy na már most én ma megyek japázni meg leckére a bhaktákhoz. Nem hogy senki, még az időjárás sem ájult el ettől. Ahogy az első lépést megtettük az ajtó felé, el kezdett zuhogni az eső. Nagy volt a kísértés, hogy otthon maradjak, japázzak s megvárjam, hogy elálljon az eső, s majd mehessek dolgozni. De nem, tudtam ez csak teszt, hogy mennyire vagyok kitartó, s hű az ígéreteimhez. Igaz közöltem Krisnára nézve, hogy ez egy elég szar teszt, de levettem a fogasról esernyőmet, s elindultunk. Mire a központhoz értünk, Krisna ismét megmutatta, hogy nagy viccmester, s el is állította az esőt. Mire beértem a munkahelyemre meg is száradtam, s 10 körrel végeztem is. A hangulatom egész nap más, munka után még szándékomban áll az irodában maradni – mivel munkaóra nyilvántartási balance-om mint mindig most is mínuszt mutat – így a 6 kört még itt meg tudom csinálni. S olyan jó érzés lesz hazamenni, s olvasni, s mindezt nem abban a tudatban, hogy ohh még japáznom is kell. Csak azt nem értem, hogy ha érzem, látom és tudom, hogy mennyire jó ha reggel időben kelek, élek lelkiéletet az arra legjobb időpontban, akkor miért nem teszem ezt, ha nem is mindennap, de legalább két naponta?? Segítsetek ezt tudatosítani bennem, vagy működik ez automatikusan. Illetve ez olyan mint aki várja a sült galamb bizonyos helye való beszállását?? (érdekes ezt egy ahimsát gyakorló, vegetáriánustól olvasni, igaz?)

Rossz pénz

2007. szept. 17. 16:22 - írta nirriti222

Végre kaptam egri matajimtól életben levő emailt. Igaz már nem egri, s nem is bent lakó szerzetes, hanem kint élő és támogató státuszú. Most éppen a Govindában – Budapesten egy Krisnás Vegetáriánus Központ Étteremmel, shoppal és programokkal – dolgozik. Nem igazán elégedett, mert úgy érzi, hogy ez nem minősül szolgálatnak, mert pénzt kap érte. Ezzel nem értek egyet. Ugyanis szerintem igen is meg kell becsülni a dolgozó, adományozó bhaktákat – na nem azért mert én is ide tartozom – mivel ha ők nem lennének, akkor nem lennének templomok, nem lenne a Krisna-völgy sem. Nem lehet abban az illúzióban élni, hogy a pénz rossz dolog, s ha nem lenne, minden probléma megoldódna a világon. Nem. Fogyasztói társadalomban élünk, s igen is becsülni kell azokat, akik családokat tartanak fent, s mégis tudnak adományozni, s teszik is ezt. Én nem látok különbséget abban, hogy B most pénzért dolgozik bhaktáknak, bhakták közt. Hiszen amíg bent élő szankirtanos szerzetes volt, addig is költött rá az egyház. Lehet, hogy ő ezt nem pénzben kapta, de megkapta ellátásban. S a végeredmény ugyanaz. Persze sokan mondják, ne szolgálj másokat, csak Krisnát szolgáld odaadóan, s mindened meg lesz. Ez biztos így van, de sajnos mi még nem vagyunk tiszta bhakták, mi nem tudunk igazán hinni, és igazán szeretni. S addig is jobb, ha adományokban fejezzük ki odaadásunkat, mint sehogy sem.

Kitartás B, ez csak egy teszt, semmi más!!

Merengés

2007. szept. 16. 16:20 - írta nirriti222

Amennyire szétszórt volt a pénteki előadás, annyira összeszedett volt a mai vasárnap délutáni. Mi kicsit késve érkeztünk, így csak láttam, hogy van 2 új érdeklődő. Nem tudtam róluk semmit, de láttam rajtuk, hogy tényleg érdekli őket az egész. Már a bhajan alatt is énekeltek, s olvasták bőszen az énekeskönyvünket. A leckén még kérdést is tettek fel, s kirtana-on táncoltak, s egyedül is ment a mantra éneklése, amit én nem igazán szeretek, de hiába küldöm a jeleket erről Nitai prabhu felé, ő csak néz rám várakozóan, így a vége mindig az, hogy eléneklem, bár az ének megnevezés nem a megfelelő.. Na de a lényeg, hogy a lánynak és a fiúnak is sikerült. Majd a prasadamnál egy két szót váltottunk, az új lánnyal, de sokat most sem tudtam meg róla. S azt sem hogy jön-e még valaha. Be kell vallanom jobban bírta ő, mint én. Mivel én az első vasárnapi programon a lecke után eljöttem, igaz közöltem, hogy jövök máskor is, de most el kell mennem. Nem kellett ténylegesen, mert semmi dolgom nem volt, de el kellett mennem. Ha érti ezt valaki akkor megkönnyebbülök, hogy nem én vagyok hülye. Nem hiszem, hogy az én utam olyan érdekes lenne, bár úgy tűnik mint egy puzzle, ahol sorba kerülne be a darabkák. A történetem 17 évesen kezdődött, bár Indiába való vágyódásom kezdeti időpontját nem tudom felidézni, olyan mintha már ezzel a gondolattal születtem volna. Tehát 17 évesen mentem először a Sziget nevezetű rendezvényre. S ott a belépés után balra vettük az irányt, az un főutcára, ahol a civil szervezetek és a különböző vallási felekezetek vannak. A legnagyobb sátorból zene szólt, bementünk. Egy kövér mosolygós bácsi énekelt hangosan, jókedvvel, nevetve. Az egész atmoszféra boldogsággal volt tele. Nem voltak sokan a sátorban. Leültünk, s én elkezdtem fényképezni azt a víg kedélyű, érdekes ruhájú bácsit. Persze tudtam, hogy krisnások, mert olvastam, hallottam róluk. Akkor még nem tudtam, hogy ki az a bácsi aki akkor annyira megfogott, ma már tudom Puri Maharaja, aki most Balabhadra Prabhu. Innentől kezdve egyre többet futottam össze krisnásokkal az utcán, akiknek ha adtam pénzt, adtak könyvet. Szerettem olvasni, így mindig vártam mit kapok. De fura, mert soha nem olvastam el egyet sem. De szerettem kapni, és szerettem feltenni a polcra. Szigetet folyamatosan látogattam, egyfajta találkozási pont lett baráti társaságunknál a Krisna sátor. Ha valaki elmaradt a többiektől, ott mindig megtalálható volt. Szerettük a kemény koncerteket melyet a Visnu játszott. Volt mikor a nagyszínpados Faith no more koncertet hagytuk egy jó kis Krisnás zúzásért. Soha nem beszéltem senkivel, nem ismertem a zenészeket sem, de szerettem ott lenni. Volt mikor egy fiú odajött odaadott egy újságot azzal a mondattal, hogy ez rád várt. Majd elment. Vannak még könyvosztós történeteim, jó visszaemlékezni rájuk (nem hittem volna, hogy én is osztok majd). Majd egy hirtelen ötletből adódóan elkezdtem a Buddhista Egyetemet, meg egy yoga tanfolyamot. Gondoltam, hogy egy diplomát szereztem a megélhetésem miatt, egyet meg szerzek magam miatt. Aztán egy Megawattos interjú felgyorsította a dolgokat. Olyan ismerős volt az az ember, s mikor azt mondta, hogy igen nős, és most másodjára s reméli ebben az életében többet már nem nősül meg, bevillant honnan olyan ismerős: Visnu. Hmm, tehát a Replika énekese zenél a Visnuban. Felmentem a netre, s láttam 1 hét múlva Szegeden koncerteznek. Elmentem, meghallgattam és tetszett, főleg az összekötő szövegek. Aktívan nézegettem a honlapjukat, ahol beleakadtam egy szerzetesbe. Majd levelezgetni kezdtünk. Az első hét után, gondoltam kipróbálom hús nélkül az életet (azóta így maradtam), közben zenéket és előadásokat töltöttem le. Lett egy pesti és egy egri szerzetes is, akivel rendszeresen levelezgettem. Aztán gondoltam egyet s ellátogattam Debrecenbe a Replika fesztiválra. De előtte bementünk barátnőimmel a központba, de ismét nem beszéltem senkivel. Csak ettem és élveztem a nyugalmat, a melegséget, a szép képeket, a kedves zenét, és a barátságos, pozitív emberek látványát. Majd Szegeden kezdtem eljárni programokra. S egyszer csak úgy alakult, alakítottam vagy alakította Krisna, hogy adódott egy lehetőség: költözzek Debrecenbe, s én elfogadtam a lehetőséget. A többit pedig már olvasták azok, akiket érdekelt.

Így visszagondolva, most érzem igazán, mennyire fontos, hogy a sankirtanos tényleg adjon könyvet. Lehet hogy évekig – nálam 10 évig – hozzá sem nyúl senki a polcon, de egyszer mindenkinél eljön az idő amikor nyitna Isten felé, s ha kezébe akad egy kis könyv, akkor már célba is ért a sankirtanos küldetése.

Dobrai küldetés Árpádsávok nélkül

2007. szept. 14. 16:19 - írta nirriti222

Reggel 8-kor indultunk útnak. Persze minden elemózsia nélkül. Még indulás előtt ettünk egy kis sweet rice-t, de hát sokra nem mentünk vele. Volt zsákunkban még mogyoró, így gondoltam majd csak kihúzzuk addig, míg meg nem érkezik a második csapat délutánra a prasadammal.

A szlovákiai út apropója, hogy meghívtak bennünket Dobra városába egy kis bemutatóra, hogy mi is ez a Krisna-tudat. S két központ közül a honlapunk alapján bennünket választottak. ( www.harekrisna.hu). Új dolog ez a debreceni yatranak – felekezet – de belevágtunk. Az első turnus 8 főből állt. Illetve 9-ből, bár Kamala baba még csak 8 hónapos, de aktívan részt vett programunkban. 11 után érkeztünk oda. Vagy 10 perce lehettünk ott mikor megszólalt a légvédelmi riadó szirénája. Jelzem rossz emlékek idéződtek fel bennem, pedig aktív háborúban nem vettem részt, de mikor a Nato Istent játszott Szerbiában, Szegeden sokat érzékeltünk a háborús hangulatból. Na gondoltam, most már mindenki tudja itt vannak a Krisnások, aki tud meneküljön. Feldíszítettük a termet, s már kezdtem hinni tényleg elmenekültek az emberek, mert 3-kor kellett volna kezdenünk, de rajtunk kívül és a közösségi ház vezetőjén kívül senki sem volt ott. De aztán jött egy család, melynek egyik tagja ezoterikus táborban volt, s ott látott először krisnásokat, s tetszett neki a hangulat. A család férfi tagja bevallotta, hogy szeretnék ezt az egészet közelebbről megismerni és ki is próbálni, de persze a család többi tagja , akik otthon maradtak, értetlenül állnak a dolgok előtt. Mivel voltak már 5-en így elkezdődött a bhajana. Még itthon készítettünk kis lapokat, amin a dalok illetve imák voltak olvashatóak előadási sorrendben, így az ajtóban Tungi mataji ezeket osztogatta, ezzel is jelezvén, hogy itt feladatuk van a nézőknek. Mivel én hátul ültem a shopban, nem láttam hogy énekelnek-e de a tapsokat hallottam. Aztán elkezdődött az előadás. Nehezen indult, de benne volt a lényeg, legfeljebb nehezen lehetett kihámozni. Voltak aktív kérdezők is. Ez mindig pozitívan hat az előadóra. A záró kérdés az volt, hogy ki hogyan ismerkedett meg a Krisna-tudattal. Ezen én is elgondolkoztam, s jó volt merengeni a múlton. (ígérem ezt is leírom) Az előadás kirtannal zárult, ami igazán jó hangulatban tel. Kicsik nagyok egyaránt táncoltak, énekeltek, nők, férfiak, s gyermekek is. Majd pedig jött a prasadam. Az igazat megvallva nem tudom, hogy ők vagy inkább mi vártuk jobban, de lényeg, hogy a sabji, a matti és a halava sikert aratott. Még az elején közölte Nitai prabhu, hogy 1500 koronát áruljak ki a shopból, hogy tudjunk tankolni. Ez első látásra hihetetlennek tűnt, de Krisna kegyes volt így 1575 koronával zártam a napot. A fiatal résztvevők örömmel segítettek összepakolni, behordani a kellékeket a kocsiba, így pikk pakk végeztünk. Éppen ültünk be a kisbuszunkba, mikor kissé ittasan megjelent a polgármester. Aki illedelmesen köszönt, s közölte hogy ő református, és hogy a reformátusoknál Úrvacsora van. Jelzem részt vettem ilyenen 14 évesen mikor először kezdtem érdeklődni a vallások iránt, s a családomból egyedül én lettem református, mindenki más római katolikus, de emlékszem akkor sem hatott meg: a bor nagyon savanyú volt, a kenyér száraz, a kettő íze együtt katasztrófa. De tisztelni kell mások szokásait, vallását és hitét – mert még mindig jobb, hogy reformátusként él Isten hittel, szeretettel, mint nélküle – így szó nélkül beszálltunk autónkban. Még egy kisebb szóválást elcsíptünk, melynek lényege, hogy a polgármester, mint református szégyennek tartja, hogy a településén voltak a krisnások. Nem vennék rá mérget, hogy másnap emlékezett erre. Tehát nyomainkat otthagytuk, szórólapok formájában. A szent név magját elültettük a szívekben, a vendégek lelkesek, érdeklődőek voltak.. Vagyis feladatunkat teljesítettük.

Visszafele

2007. szept. 13. 16:18 - írta nirriti222

A visszaúton Ceglédtől Debrecenig lejapáztam a 16 körömet. Még a kalauz sem zavart meg e nemes munkában. Nagy lelkesedéssel mentem haza, mert túrógombóc várt otthon. Csak hát a hűtőbe nem lett betéve. S miután holnap irány Szlovákia, gondoltam egy kis gyomorrontást nem kockáztatok meg. Így maradt a vajas, sajtos pirítós. Ez az én sorsom…

Ne kövess!

2007. szept. 12. 16:17 - írta nirriti222

A nőgyógyászat elmaradt, mert a dokinak műtétre kellett mennie. Hát akkor ismét halasztódik. Igaz már két behívót kaptam az állam bácsitól így 30 évesen.. senki ne vegyen rólam példát: menjetek el a kötelező szűrésre!!!

Krisna vs Doki

2007. szept. 11. 16:17 - írta nirriti222

A vérvételre én is kíváncsi voltam, mert ugye mindenkitől azt hallom, hogy mekkora hülye vagyok, hogy nem eszem húst és hogy meglátom majd összeesek a vérszegénységtől és a vashiánytól. Ezzel szemben körzeti doktornőm arra kért, hogy kereteztessem be az eredményt, mert régen látott ilyen szépet. S mikor rácáfoltam, hogy ugye mégsem kell a hús, csak csendben nézett maga elé. Nekem ez a válasz pont elég volt.

Nemes egyszerűséggel

2007. szept. 10. 16:15 - írta nirriti222

Ismét szívem városában töltötök egy hetet. Próbálom aktívan ezt tenni, de nagy tunyulás lett belőle. Egészséghetet is szándékomban állt tartani. Értem ezalatt az évente kötelező vizsgálatokat: vérvétel, tüdőszűrés és nőgyógyász. Mi mielőtt bárki hinné, hogy annyira minta nő vagyok, hogy ezt mind betartom, közlöm sajna nem. A tüdőgondozóban megkérdezték voltam-e valaha. Mondtam igen egyszer régen. A kartonom megláttam az előző vizsgálat időpontját: 1991. Hmm. Erről ennyit.

Még érkezésemkor odaadtam anyumnak egy könyvet, hogy mint egészségügyi dolgozó olvassa el. A könyv címe Egyszerű az egyszerűeknek. Röviden egy agydaganattal küzdő mataji – nő – utolsó éveit írja le, még hozza a férje szavaival. Gondoltam ez érdekelni fogja, s legalább egy kis Krisna-tudatot is csempészek bele. Még a kezdtek kezdetén adtam neki egy kis könyvet, de a felénél letette s azt mondta ez neki magas. Szerettem volna, ha látja, hogy nem egy veszélyes szektához áll szándékomban csatlakozni. De ez a szándékom kudarcba fulladt, így csak szóban néhány elméleti és gyakorlati dolgot tudtam átadni neki, illetve figyelni arra, ha otthon vagyok akkor prasadamot egyen, vagy legalább hús nélküli ételeket. Na de a rák leírása mégis csak célba ért. Ugyanis délután kis címkéket vágtunk, melyeket majd a szórólapokra kell ragasztanunk. Egyszer csak megállt a kezében az olló s ezt kérdezte: Akkor most Krisna örül, hogy én is segítek neked? Válaszom igen volt, hiszen Krisna mindennek örül. Viszont elgondolkodtam anyum nemes egyszerűségén, amiben benne volt minden, hiszen nevén szólította, s mint személy beszélt Róla. Sokan ez évekig gyakorolják, s mégsem biztosak benne, hogy Krisna az Istenség Legfelsőbb Személyiség. S anyumnak ez alapból jött…

Trauma

2007. szept. 8. 16:14 - írta nirriti222

Vonattal Szegedre, kész trauma. Közel 4 óra út átszállással, 8000 forintért. A vonatok koszosak, tökélyre fejlesztettem a le és felszállásomat nagy cuccokkal egyensúlyozva, hogy ne kelljen semmihez sem hozzáérnem. Be is ültem az első félig tele levő kabinba. Már az úgymond tiszta életmód előtt is a szaglásom érzékeny volt, így ez az érzékszervem a hús nélküli életmódnak köszönhetően még kifinomultabb lett. Enyhe hányinger kíséretében leültem. Az ablaknál egy 45 év körüli nő ült kezében egy doboz sörrel, s azt kortyolgatta. Vele szemben fiatalabb barátja szintúgy követte példáját. Majd indulás előtt csatlakozott egy 20 év körüli fiú hozzánk. Aki meg indulás után 5 perccel egy üveges sört vett elő, s bontotta fel s itta mint én a teámat. Megjegyzem, hogy délelőtt 9 óra volt. Igaz nem lehet korán kezdeni, bár én ezt a Krisna tudatra érteném inkább. Még egy bácsi csatlakozott hozzánk. Sajnos a szag nem múlt el. 15 percnél nem bírtam tovább, így felálltam s kerestem egy melegebb és kevésbé szagos fülkét. Sikerrel jártam. Aztán Ceglédnél át a Pestről jövő, és Szeged felé tartó Ic-re. Na ez jobb volt. De hazaérvén rohantam a kádba, lemosni a vonatszagot magamról. Említettem, hogy nem szeretem a szagokat?

A hit

2007. aug. 28. 6:23 - írta nirriti222

Egyszer egy brahmana így szólt Narada Munihoz:

— Óh, az Úrhoz mész? Kérlek, kérdezd meg Tőle, hogy mikor fogok végre felszabadulni!

— Rendben van — egyezett bele Narada Muni —, megkérdezem. — Folytatta útját, s találkozott egy vargával, aki egy fa alatt üldögélt és cipőket foltozott. A varga is megkérte Naradát:

— Óh, Istenhez mész? Kérlek, kérdezd meg tőle, hogy mikor szabadulok fel!

Amikor Narada Muni megérkezett a Vaikuntha bolygókra, teljesítette kérésüket, s megkérdezte Narayanától (Istentől), mikor szabadul fel a brahmana és a varga.

— A varga e teste elhagyása után Hozzám jön — válaszolta Narayana.

— És mi lesz a brahmana sorsa? — kérdezte Narada.

— Még jó néhányszor meg kell születnie a földön. Nem tudom, mikor térhet vissza Hozzám.

Narada Muni elképedve szólt:

— Ez igazán rejtélyes!

— Mindent meg fogsz érteni — mondta Narayana. — Ha megkérdezik, mit csináltam épp a birodalmamban, mondd nekik, hogy egy elefántot fűztem át egy tű fokán!

Narada visszatért a földre, s felkereste a brahmanát. A brahmana megkérdezte:

— Láttad az Urat? Mit csinált?

— Éppen egy elefántot fűzött át egy tű fokán — válaszolta Narada.

— Ez képtelenség, nem hiszem el! — mondta a brahmana. N§rada azonnal megértette, hogy ennek az embernek nincs hite, s nem több egyszerű könyvmolynál.

Narada tovább indult, s megérkezett a vargához. A varga megkérdezte:

— Láttad az Urat? Mondd, mit csinált?

— Éppen egy elefántot fűzött át egy tű fokán — hangzott Narada válasza.

A varga szemébe könnyek szöktek:

— Óh, az én Uram olyan csodálatos, mindenre képes!

— Te tényleg elhiszed, hogy az Úr keresztül tud fűzni egy elefántot egy tű fokán? — kérdezte Narada.

— Miért ne hinném? — mondta a varga. — Persze, hogy elhiszem!

— Hogyan hiheted el?

— Látod, itt ülök ez alatt a banjanfa alatt — válaszolta a varga. — Minden áldott nap rengeteg gyümölcs lehullik, s minden magban benne van egy ugyanolyan banjanfa, mint ez itt. Ha egy apró magban benne lehet egy ekkora fa, akkor miért lenne nehéz elhinni, hogy az Úr keresztülfűz egy elefántot egy tű fokán?

Az Úr Caitanya tanítása

2007. aug. 26. 8:40 - írta nirriti222

 „A lelki tanítómester és Krsna kegye biztosítja számunkra, hogy elültethessük szívünkben az odaadó szolgálat magját. Ezután azonban—hasonlóan ahhoz a kertészhez, aki egy értékes fát ültetett éppen el—ezt a magot öntözni is kell: a Legfelsõbb Úr szent neveinek vibrálásával, éneklésével, hallásával és az odaadó szolgálat tudományáról beszélgetõ bhakták társaságával. Amikor az odaadó szolgálat palántája e magból kihajt, szabadon nõni kezd. Amikor megnõ, betölti az univerzumot, és a transzcendentális atmoszférába jut, ahol minden a brahmajyoti sugárzásában fürdik. Ez a növény még a brahmajyotit is átszakítja, majd fokozatosan eléri azt a bolygót, amelyet Goloka Vrndavana néven ismernek, s itt Sri Krsna lótuszlábainál keres menedéket. Ez az odaadó szolgálat végsõ célja. A növénynek—miután elérte ezt a helyzetet—gyönyörû gyümölcse terem: az Istenszeretet. Ehhez azonban az kell, hogy a bhakta, azaz a transzcendentális kertész mindennap öntözze a hallás és vibrálás folyamatával, hiszen egy ilyen növény örökös veszélyben van, bármikor kiszáradhat.”

Menekülés

2007. aug. 26. 8:35 - írta nirriti222

Van egy sokatmondó történet egy szerzetesről, aki az egyiptomi sivatagban élt, és elviselhetetlenül szenvedett a kísértéstől. Elhatározta hát, hogy otthagyja celláját, és elmegy máshová.

Miközben a szandálját húzta, hogy végrehajtsa elhatározását, megpillantott egy másik szerzetest is, nem messze attól a helytől, ahol ő állt, aki szintén a szandálját húzta fel.

- Ki vagy te? - kérdezte az idegent.

- Én tenmagad, a te személyed vagyok - hangzott a válasz. - Ha rajtam múlik az, hogy elhagyd ezt a helyet, hát akkor tudatom veled, hogy bárhová is mégy, én veled tartok.

Újra olvasgatván

2007. aug. 26. 8:30 - írta nirriti222

A falusi pap szent volt, ezért amikor a falubelieknek valami nehézségük támadt, hozzá fordultak. Ilyenkor visszavonult egy különleges helyre az erdőbe, s ott elmondott egy különleges imát. Isten mindig meghallgatta az imáját, és így a falu problémája is megoldódott.

Amikor ez a pap meghalt, és az embereknek megint nehézségük támadt, az utódjához fordultak. Ő ugyan nem volt szent, de tudta az erdei különleges helyet, és a különleges imát is. Ilyenkor ő így imádkozott:

- Uram, te tudod, hogy én nem vagyok szent, de ezt biztosan nem fogod a falumbeliek hibájául felróni, amikor hozzád fordulnak. Ezért kérlek, hallgasd meg imámat, és siess segítségünkre!

És Isten meghallgatta az ő kérését, és a falu problémája megoldódott.

Amikor meghalt, és az embereknek megint nehézségük támadt, az utódjához fordultak. Ez a pap tudta ugyan a különleges imát, de nem ismerte az erdei különleges helyet. Ezért így imádkozott:

- Uram, mit törődsz te a helyekkel? Vagy nem szentelődik meg minden hely jelenléted által? Ezért hallgasd meg imámat, és siess segítségünkre!

És Isten ismét meghallgatta az ő kérését, és a falu problémája megoldódott.

Amikor ő is meghalt, és az embereknek megint nehézségük támadt, az utódjához fordultak. Ez a pap azonban sem a különleges erdei helyet, sem a különleges imát nem ismerte. Ezért ezt mondta:

- Uram, te nem az ima szövegét értékeled, hanem a kétségbeesett szív kiáltását. Ezért hallgasd meg imámat, és siess segítségünkre!

Isten az ő kérését is meghallgatta, és a falu problémája megoldódott.

Amikor ez az ember is meghalt, és az embereknek nehézségük támadt, az ő utódjához fordultak. Ez a pap viszont többre értékelte a pénzt, mint az imát. Ö így aztán ezt mondta Istennek:

- Micsoda Isten vagy te, hogy miközben tökéletesen meg tudod oldani azokat a problémákat, amiket te magad okoztál, a kisujjadat sem mozdítod, amíg mi nem hajlongunk előtted, amíg nem könyörgünk és fohászkodunk hozzád? Felőlem azt csinálsz az emberekkel, amit akarsz.

Azzal vissza is tért azonnal üzleti elfoglaltságához. És Isten az ő imáját is meghallgatta, és a falu problémája megoldódott.

Csótányok

2007. aug. 25. 20:59 - írta nirriti222

Bennünket meg ellepet egy csótányfamilia. Vettünk csótánycsapdát, amibe beleragadnak, s nem tudnak kijönni. Először egy csomó kis csótány rekedt benne, majd az anya, s tegnap reggelre meg az apa. Hát kissé rossz érzés volt, hogy kinyírtunk egy egész családot. Főleg, hogy pénteken munkahelyemen olvastam a Nem a test az éned című könyvet, s abban az áll, hogy a fejlett bhaktátkat nem téveszti meg a külső, s ő minden testben az egyéni lelket látja, míg az embereket az érzékeik vezetik. Ezért van az hogy nem öleljük meg a különböző rovarokat, pedig ők is lelkek. De adtunk nekik prasadamot - felajánlott ételt - igaz így meghosszabbítottuk a szenvedéseiket, de talán emberi testet kapnak ezáltal. Majd felhívtam a főbérlőket, hogy segítsenek szétszedni a konyhaszekrényt, mert szerintem mögötte van a csótány fészek, s nem tudunk port beszórni. Majd jöttek, s kitalálták, hogy felújítják a konyhát, így most a konyha beköltözött a nappalinkban, ami a hálónk is egyben. A hűtő meg internetezik a könyvtár-olvasó szobában, a gáztűzhely meg levegőzik az erkélyen és gyönyörködik a szép sárga Apeh épületében.

Lelkesedés

2007. aug. 25. 13:48 - írta nirriti222

Tegnap délelőtt K-val történő levelezgetés közben elgondolkodtam azon, hogy hová lesz belőlünk a lelkesedés? Emlékszem mikor még csak chateltem bhaktákkal Szegedről. S egy februári napon azt kértek, jöjjek Debrecenbe segíteni a menzára, mert egy emberük kiesett, s nem bírják. Én másnap ültem is a vonatra, s jöttem. Nem keresett elmém kifogásokat, hogy most ezért illetve pont azért nem tudok menni. Annyira természetesnek tűnt akkor és ott, hogy ezt kell tennem, hogy fel sem merült bennem, hogy nemet mondjak. Ezt kellene végig megőriznünk. Ezt a feltételek nélküli igen válaszadást mindenre, amire a bhakták kérnek, hiszen ők adják a kegyüket, hogy velük lehessek, hogy esélyt kapjak az anyagi világból való kiszabadulásra. Köszönöm!

Augusztus 20

2007. aug. 21. 18:52 - írta nirriti222

Néztem valamelyik nap a tv-t – még egy dolog amiről csak fokozatosan tudok lemondani – s a nap kérdése az volt mit is ünnepelünk augusztus 20-án. A megkérdezett 15 emberből egy mondott jó választ, de ő sem teljeset. Ez az ért elszomorító. Ha mást nem is de a naptárt elolvashatnák az emberek, hiszen abban legalább a fő ünnep tárgya benne van. Igaz számomra nem az államalapításról vagy az új kenyérről szól ez a nap, hanem az ételosztásról. Páromat kis listával küldtem útjára, hogy miket is pakoljanak össze, mert én nem mentem vele, hiszen mentem K elé a buszvégre. Hozzáteszem, egy dolgot lehagytam a listáról.. nem is hozták ki csak utólag! Nagyon sok ember gyűlt össze a Csónakázó-tónál. Délután kettőre az össze halavát kiosztottuk ami kb. 65 kilo volt. Talán Maharaja közelsége okozta, de lelkesek voltunk a bhajana-ra , s ennek köszönhetően az emberek is érdeklődőek voltak. Megálltak, tapsoltak s párszor közlekedési dugót okoztak a járdán. Azt hiszem a legtöbb kb 40 ember lehetett akik egyszerre álltak, vagy ültek s hallgattak, néztek bennünket. Képeket nézhettek erről az eseményről, meg úgy általában rólunk: www.harekrisna.hu. Nagyon lelkesítően hatott rám, illetve úgy gondolom mindenkire. Természetesen este nem kellett ringatni.

Az előadás

2007. aug. 19. 18:51 - írta nirriti222

Szombaton 5-kor kezdődött. Az első 15 percben, mintha belső bhakta program lett volna, de a végére közel 60 ember gyűlt össze. S még kérdéseket is tettek fel. Maharaja elégedett volt, s így mi is. Mert: igen megcsináltuk, s tudjuk hogy máskor is meg tudjuk csinálni mondatokkal váltunk el egymástól fél nyolc körül. Az előadásról készült videofelvétel, ha valakit érdekel, megoszthatom az egyik hubon, emailben leegyeztethetjük melyiken is. Email cím: barbica@gmail.com

Káosz

2007. aug. 18. 18:50 - írta nirriti222

Kb egy hónapja tudjuk hogy S Maharaja jön augusztus 18-19-20 Debrecenbe, de csak most 12-én vált világossá, hogy városi programot is szeretne tartani. Hmm, nem sok időnk volt bármire is. Telefonon tartottuk a kapcsolatot, hiszen Nitai pr Szigetelt, mi m eg dolgoztunk. Hétfőn délben derült ki, hogy hol is lesz megtartva az előadás, kedd délelőttre pedig már ki volt plakátolva a forgalmasabb helyeket. Szerdán szórólapoztunk, majd csütörtök, péntek takarítással telt. Szombaton pedig süti csomagolással is. Mert a nyilvános helyre ételt nem vihettünk, de hát létezik Krisna-tudatú rendezvény étel nélkül?? A kérdés költői, mert mindenki tudja hogy nem, nem létezik. Tehát hárman nekiestünk, s egyesével, celofánba, kis masnival tettük utaztathatóvá.

Szigetelés

2007. aug. 9. 18:42 - írta nirriti222

Minden évben ezt a hetet várom. Nem rég írta H egyik levelében, hogy eszébe jutott, mikor már január első munkanapján jeleztem főnökeimnek, hogy augusztus mely hetében leszek szabadságon. Nem engedtem teret másoknak! Nitai prabhu vitt autóval. Vagyis a hírhedt kisbusszal, ami a Replika rajongóknak oly sokat jelent. Amíg felvette a zenekar jegyeit, én mint security ember ültem a buszban, nehogy elvigyék a hangszereket. Persze kérdés, hogy mit tudtam volna tenni, ha jönnek 5-en, hogy : Bébi, mégis elvinnénk a gitárokat! De ez nem történt meg. Így délután 2 után bevetettem magam a fergetegbe. Meglátogattam a szokásos helyeket, ahol ismerősöket lelhetek fel. Majd utam a Krisna sátor felé irányult. Nehéz átállni az új helyre – tavaly is itt volt, de előtte 10 évig mindig a főutcán… - na de megtaláltam. Persze be is álltam a prasadam sorba, s miután hozzájutottam ételemhez be is ültem a fiatalság közé. Majd japáztam is. Igaz elmélyülni nem tudtam – tudtam-e valaha?? – mert sok hatás ér ilyenkor. Majd mentem még egy kört s lássatok csodát kikötöttem az Afrika faluban. Jó ideig ott lézengtem. Szeretem ezt a helyet, olyan vidámság vesz ott körbe. Majd ismét a Krisna stand felé vettem az irányt. Sok étkező hely mellett elmentem, s feltűnt, hogy zavarnak az szagok, melyeket régebben illatoknak véltem. S rádöbbentem, mégis csak van egyfajta tisztulási folyamat, s igaz, hogy először az érzékszerveinket kell megtisztítanunk, s csak utána jöhet a többi. Tehát próbáltam minél kevesebb levegőt magahoz venni, s úgy nézegettem a nagyobb „egyéniségeket”. L jól fogalmazta meg: sziget egyfajta magamutogatás és a trendiség furcsa egyvelege lett, ahol az egyéniségeket nehéz már felismerni, mert mindenkit tudunk valakihez hasonlítani. Nehéz újat alkotni. Gyorsan eltelt az a pár óra, s már a nagyszínpadnál találtam magam. Ahol vártuk L-el a különleges arcokat, különleges ruhákban, vagyis a Nitzer Ebb-et. Na most egy élménynek nem volt rossz a koncert, de kettőnek már sokk lenne! Meg hát ezek a laptopok is le tudnak fagyni? S mit is keresett ott az a szőke csinilányka? Meg azok a 12-13 éves lányok az első sorban? S ki volt az őket követő együttes? A neve kicsit sem volt ismerős, de a lányok sikongattak mikor felkonferálták őket. Összefoglalva, idős vagyok én már ehhez. A koncert után már L-el vettük az irányt a Krisna sátor felé. Egyen már egy kis prasadamot. S evett, s még ízlett is. Jó látni az arcokat, amikor meglepődnek azon, hogy esznek egyfajta ételt s rájönnek, hogy nem is hiányzik belőle a hús! S ahogy ígértem viszem a láncot, hogy legyen mivel lefoglalnod feles energiáidat. Fáradtan keltem másnap, s mentem a melóba, de már akkor tudtam, jövőre is kilátogatok a Szigetre. Hát igen ilyen a függőség...

Ismét a szürke...

2007. júl. 31. 18:41 - írta nirriti222

Nem tudom, hogy a fesztivál hangulat, vagy a bhakták huzamosabb társasága az oka, de nagyon nehezemre esett felkelni, s munkába menni. Felvenni az itteni ritmust.

Visszatérve

2007. júl. 29. 18:38 - írta nirriti222

Először is elnézést kérek mindenkitől, s egyben köszönöm azok kitartását akik nap nap után benéztek oldalamra, hátha mégis írok valamit. Sajnálom, hogy csalódnotok kellett, de visszavonultam. Persze nem mindentől, csak az online blogtól, mert úgy éreztem ki vagyok facsarva, meg hogy nem is tudok lelkesítő dolgokat írni. Lehúzót meg minek? Mi emberek segítség nélkül is tökéletesen le tudjuk húzni magunkat..

Na nézzük sorjában.

EFOTT: négy napig osztottuk a halavát a fiatalságnak, s az idősebbeknek is. Voltak visszatérő vendégeink, un. törzsvásárlók, aki nem csak hogy mindennap jöttek, hanem naponta többször. Főleg a szombati szilvás halava volt a sláger. Azt hiszem életemben nem ettem ily finomat. Persze voltak akik nehezteltek ránk, miért nem osztunk valami „normális” ételt, mert hogy a fesztiválosok nem ehhez vannak szokva. Igen, általában a Food for life, naponta kétszer oszt melegételt. De nekünk erre nincs engedélyünk. Ettől függetlenül esett meg szívünk egy-két kitartó prasadam függőn, s megosztottuk velük saját ételünket. A sátrunk a Jézus Szeret Téged sátor mellett volt felállítva, akik igazi kemény keresztény rap zenét játszottak, de a mi erősítős Visnus bhajanunk elnyomta őket. Meg voltunk egymás mellett, csak egyszer jöttek oda hozzám, hogy közöljék: Jézus szeret téged. Megköszöntem, s énekeltem tovább a mantrát. Eladtam egy Bhagavad-Gitát. Igaz a szerepem, csak annyi volt, hogy odaadtam, meg elfogadtam az érte adott pénzt, mert a fiú nagyon céltudatos volt: tudta, hogy mit akar, remélem meg is kap mindent az elvárásai szerintJJ Mert hát a fesztiválos bhakta csapat mégis csak zeneimádókkal volt tele. Ja s ezer köszönet a szegedi csapatnak a segítségért!! Szeged ki jaya!! Voltak akik kihasználták a kérdezős, beszélgetős időt is, sőt valaki kifejezetten ezt igényelte. Úgyhogy mindent összegezve szerintem jól zártuk az EFOTT-ot. S mellékesen megjegyzem Ganxstáék meglepően jó koncertet adtam, Lukács és csapata, valamit a Neck Sprain hozta a papírformát. Csatóék a Replikával szintén rendben voltak.

Jézusként érezve

2007. júl. 26. 10:02 - írta nirriti222

"Gyakran Jézus még tanítványait is otthagyva a teljes magányt kereste. Ilyenkor senkivel sem bírt együtt lenni. Még az anyjával sem. Otthagyta az embereket, s befelé fordult. Hogy aztán visszatérjen megint a világba, s mindenkit magához öleljen." Popper Péter

Természetesen nem képzelem magam Jézusnak, de jelen esetben átérzem helyzetét. Ehhez képest Efotton vagyunk s ételt osztunk, na meg emberekkel beszélgetünk...

A szeretet

2007. júl. 23. 9:58 - írta nirriti222

 „Érzem, hogy szeretlek! Te nem érzed? Lehet, hogy csak én érzem, és te nem érzed, hogy igenis szeretlek? Én belebetegedek, a szívem hevesebben ver, s te kíméletlenül faggatsz? Hát van őszintébb jele a szeretetnek, mint hogy valaki érzi, hogy szeret?”

Tovább olvasva

2007. júl. 20. 20:28 - írta nirriti222

Ma már nem az alvás ellen, hanem az unalom ellen olvastam, de nem bántam meg:

"Egy suszter jött a Gerben élő Izsák rabbihoz, és ezt kérdezte:

- Mondd meg nekem, mit tegyek a reggeli imámmal? Kuncsaftjaim olyan szegények, hogy többnyire csak egy pár cipőjük van. Kés‹ este kapom meg a lábbeliket, egész éjjel dolgozom rajtuk; hajnalban még mindig van munkám, ha azt akarom, hogy készen legyenek, mielőtt az emberek munkába indulnak. A kérdésem tehát az, hogy mikor mondjam el a reggeli imámat?

- Eddig mit tettél? - kérdezte a rabbi.

- Néha gyorsan elhadarom, aztán sietek vissza a munkámhoz, de aztán lelkiismeret-furdalásom van miatta. Máskor meg elmulasztom az imaórát. De akkor is elveszettnek érzem magam, s alkalmanként, mikor felemelem a kalapácsomat a cipőtalpról, szinte hallom, amint a szívem felsóhajt: Milyen szerencsétlen is vagyok én, hogy még a reggeli imámat sem tudom elmondani!

- Ha én lennék Isten, azt a sóhajt többre értékelném, mint az imát - válaszolta a rabbi. "

" Az indiai bölcs, Narada, Hari istenség tisztelője volt. Nagy odaadásában egy nap az a kísértése támadt, hogy nálánál jobban senki sem szereti Istent.

Az ér azonban szívébe látott, s ezt mondta neki:

- Narada, menj a Gangesz partjának abba a városkájába, ahol az egyik tisztelőm lakik. A vele való közös élet jót fog tenni neked.

Narada útra kelt, és talált is egy farmert, aki korán reggel kelt, egyszer kimondta Hari nevét, aztán fogta az ekéjét, és kiment a földjére, ahol egész nap dolgozott. Éjjel, mielőtt elaludt volna, még egyszer kimondta Hari nevét. Narada ezt gondolta:

- Hogyan lehet ez a paraszt Isten tisztelője? Hisz ahogy látom, egész nap elmerült földi foglalatosságában.

De az ér így szólt Naradához:

- Tölts meg egy csészét színültig tejjel, és sétáld körbe a várost. Aztán gyere vissza, de ki ne loccsants egyetlen csepp tejet sem!

Narada úgy is tett.

- Hányszor gondoltál rám, miközben megkerülted a várost? - kérdezte az ér.

- Egyszer sem, Uram - válaszolta Narada. - Hogyan is tehettem volna, mikor azt parancsoltad, hogy vigyázzak a csésze tejre?

- Az a csésze annyira lekötötte a figyelmedet, hogy teljesen elfelejtkeztél rólam. De nézd azt a parasztot, akinek bár családja eltartásáról is gondoskodnia kell, mégis naponta kétszer gondol rám."

"Az ősi Indiában a védikus rítusok életbevágóan fontosak voltak. Alkalmazásukat annyira tudományosnak tartották, hogy - állítólag - amikor a bölcsek es‹ért imádkoztak, sosem volt szárazság. Ezért aztán egy ember elkezdett imádkozni a gazdagság istennőjéhez, Lakshmihoz, ezek szerint a rítusok szerint, természetesen azért, hogy gazdag legyen.

Tíz hosszú éven keresztül imádkozott, mindhiába. Akkor hirtelen ráébredt, hogy mily csalóka is a gazdagság, és visszavonult a Himalájába lemondó életet élni.

Egy nap éppen meditált, s amikor kinyitotta szemét, ott látott maga előtt egy csodálatosan szép n‹t, fényesen csillogva, mintha aranyból lett volna.

- Ki vagy te és mit keresel itt? - kérdezte.

- Lakshmi vagyok, akihez te tíz éven keresztül himnuszokat recitáltál - mondta a nő.

- Eljöttem, hogy teljesítsem kérésedet.

- Kedves istennő - kiáltotta a férfi -, azóta én már elnyertem a megvilágosodást a meditálás által, és elmúlt minden gazdagság utáni vágyam. Túl későgn jöttél. De mondd csak, miért várakoztál olyan sokáig?

- Az igazat megvallva, az általad oly hűségesen elvégzett rítusoknak a természetéből kifolyólag tökéletesen megérdemelted volna a gazdagságot. De mivel annyira szeretlek, és mivel a javadat akarom, ezért visszatartottam."

Olvasgatva munkaidőben

2007. júl. 19. 20:23 - írta nirriti222

A szerdai napon nem voltam képben. Koncert után aludtam egy órát, majd rohanás a Nyugatiba és irány Debrecen, kezdődhet a meló. Alvás ellen olvasással küzdöttem, ennek eredménye:

"A lelki tanítómester és Krsna kegye biztosítja számunkra, hogy elültethessük szívünkben az odaadó szolgálat magját. Ezután azonban—hasonlóan ahhoz a kertészhez, aki egy értékes fát ültetett éppen el—ezt a magot öntözni is kell: a Legfelsőbb Úr szent neveinek vibrálásával, éneklésével, hallásával és az odaadó szolgálat tudományáról beszélgető bhakták társaságával. Amikor az odaadó szolgálat palántája e magból kihajt, szabadon nõni kezd. Amikor megnő, betölti az univerzumot, és a transzcendentális atmoszférába jut, ahol minden a brahmajyoti sugárzásában fürdik. Ez a növény még a brahmajyotit is átszakítja, majd fokozatosan eléri azt a bolygót, amelyet Goloka Vrndavana néven ismernek, s itt Sri Krsna lótuszlábainál keres menedéket. Ez az odaadó szolgálat végsõ célja. A növénynek—miután elérte ezt a helyzetet—gyönyörű gyümölcse terem: az Istenszeretet. Ehhez azonban az kell, hogy a bhakta, azaz a transzcendentális kertész mindennap öntözze a hallás és vibrálás folyamatával, hiszen egy ilyen növény örökös veszélyben van, bármikor kiszáradhat."

Haverok, buli, Ice tea

2007. júl. 17. 23:22 - írta nirriti222

Ma ismét útra keltem, igaz nem egyedül. Irány Pest, hogy egyik legnagyobb ragaszkodásomat elégítsem ki egy rövidke időre. A jó baráttal utaztam, s többi ismerőssel futottam össze Pesten. Az utazás apropója FLA koncert. Meglepő módon rövid időn belül ez a második industrial koncert kicsiny hazánkban, s ezt követi még 3 a hírek szerint. Örömmel tölt el, hogy valaki jó helyre, s megfelelő zeneértéssel épült be! Üdv néki!! A koncert nagyon jó volt, ismerősökkel is jó volt együtt lenni. A nagy tombolás kimaradt, mert ebben a korban most épp mérlegelte: 40 fokban bakancsban egész nap, majd a koncert első sorában biztonságban ugri-bugri, vagy kényelmes szanál és a háttérben mozogni.. Az utóbbit választottam, amit persze az első számnál meg is bántam. Ez az én döntésem súlya..

Még mindig

2007. júl. 16. 22:16 - írta nirriti222

Ha Szegeden vagyok időm nagy részét rohangálással töltöm. Most sem volt ez másként, kilométerek vannak a lábamban. Végre bejutottam a vegetáriánus étterembe, s nem kellett csalódnom. Először is jógások főznek, másodszor tetszett az ízvilág. Majd bementem egy keleti boltba, s ahogy beléptem az ajtónál Krsna fogadott egy batikolt képen. Sajnos a zsebemben nem volt 20 ezer forint, így ott kellett hagynom őt. De hiszem, ha az Ő helye nálam van, akkor megvárja míg anyagi feltételeim adottak lesznek hozzá.

Szegeden

2007. júl. 15. 9:08 - írta nirriti222

Öt napot töltöttem szívem városában. A tervezett utazás oka vidámabb volt, de közbejött a szombati temetés. Erről nem írnék, csak annyit, hogy végig mantráztam és kibírtam. Elbúcsúztunk, s emelt fővel lépünk tovább, hiszen az élet megy tovább előre megírt sorsunk szerint. Megállítani nem tudjuk választásunk annyiból áll, hogy sodródunk beletörődve, vagy próbálunk változtatni a Szent név segítségével.

Nehézségek

2007. júl. 9. 17:45 - írta nirriti222

Tegnap este 9 után kezdtem hozzá a japához, kizárólag lelkiismereti okokból. Sajnos nem vagyok még azon a szinten, hogy ha bármi bajom van a japába – Isten Szent Nevéhez- meneküljek. Egyszerűbb sajnálni magam. De neki kezdtem, befejeztem, majd elaludtam. Na nem nyugodtan, voltak álmaim, főleg a balesetről, pedig nem néztem meg róla semmit sem a netről, sem a híradóból, hogy ne kössek hozzá képeket. Maradjanak meg úgy emlékezetemben, ahogy utoljára találkoztunk. Hozzá teszem akkor is alkoholtól ők nem mentesen, én viszont annál inkább. S épp azt fejtegették, hogy furcsa nekik megszokni új életvitelemet, de hát én így is Barbara vagyok, s ne izguljak szeretnek ők, s majd megszokják, hogy nem iszom, s hogy külön gondoljanak rám a bográcsozáskor. Kedvesek voltak, mint mindig. Ezt a képet akarom látni, nem akarok a valósággal szembesülni.

Reggel jóga után mentem a központba japázni, majd Guru-pujára. Az emberek ilyenkor nem tudnak mit mondani, s ha mondanának úgy sem lenne jó. Ilyenkor semmi sem jó. Nekem jobb ha békén hagynak. Igaz a gondolataim pörögnek ezerrel, s ha épp nem beszélek könnyeimet nyelem, mint a tegnapi leckén. De nem hagyhattam, hogy más miattam ne legyen bhaktákkal. De lecke után eljöttem. Így is zavaró lehetett a prabhunak, hogy tartaná a leckét, miközben valaki szembe ül vele, könnyes, piros szemmel, s nagyokat nyel.

A puja alatt békesség és nyugalom szállt meg. Ismét tudom, hogy jó helyen vagyok, s tudom a célomat. Csak legyen hozzá elég erőm. Adjatok!!

Ismét kevesebben

2007. júl. 8. 19:42 - írta nirriti222

Ez az kijelentés nem igaz, hiszen a test halálával a lélek nem szűnik meg. De ettől függetlenül mégis úgy érzem, ketten elmentek, s nem jönnek már vissza. Legalábbis én már nem fogom felismerni őket azokban a testekben amiket most kaptak. Hiába olvasok könyveket a lélekvándorlásról, hiába tudom hogy életünk nem egyszeri, megérteni, s felfogni akkor sem tudom. A testi hiányukat nem pótolja a meg nem valósított tudás a reinkarnációról. Csak a fájdalom, a vádaskodás marad. Miért kell részegen vezetni? Miért kell részegen egy részegebb mellé az autóba beülni? Miért kell részegen gyorsan vezetni? Miért? Hol van a felelősség a gyermek iránt akit nemzett, s aki már soha nem fogja őt megismerni? S miért csináltam én is mindezeket nem is oly régen?

Emlékül Gránicz Imre –Pime- , Bozó Péter… s mindazoknak akiktől már elbúcsúztam!

S köszönöm Magdinak, aki hallgatott a belső hangra, s eljött csak úgy, s így nem voltam egyedül mikor csörgött a telefon…

Féltékenység bizalom önzőség

2007. júl. 7. 17:51 - írta nirriti222

Minden párkapcsolatot áthat a féltékenység, s a bizalom kérdése. Vajon azért mert önző módon mindent magunknak akarunk, vagy mert tényleg nem bízhatunk a másikban. Vagy csak kivetítjük, mert valójában magunkban sem bízunk? Itt nem az önbizalomhiányra gondolok elsősorban, bár úgy vélem a féltékenység ebből is fakadhat, hiszen úgy gondoljuk a másik jobb, szebb mint mi. Persze ez nem mindig igaz, de saját magunk generálhatjuk ezek, hogy az „életünk társa” is ezekkel a tulajdonságokkal ruházza fel kiszemelt konkurenciánkat. Az elme furcsa szerkezet, amit lehet irányítani, s nem biztos, hogy a valóságos dolgok felé mennek.

Olvastam egy könyvben, hogy a szülői szeretet a legönzőbb dolog. Először nem hittem el. De ahogy jobban belegondoltam igaz. Hiszen azért vállalnak gyermeket általában – akik tudatosak – hogy legyen kit szeretni, legyen kiről gondoskodni, s ha majd felnő szeressen ő, s gondozzon ő. Persze ez a természetes, hiszen gyermekként még nem tudja magát ellátni, idősként meg már nem fogja tudni ellátni magát az ember. Ez egy körforgás. Vajon ki lehet-e szállni ebből? S önzőség élni saját életünket? Hálátlanság a szülőket magukra hagyni? A válasz egyszerű: igen, hiszen köszönettel tartozunk az életünkért. S nekik meg is köszönjük –általában-, de egy valaki kimarad ebből a fene nagy hálálkodásból. S vajon ki? Hát Isten, aki megadja a lehetőséget nekünk lelkeknek, hogy emberi testet magunkra öltve kiszabaduljunk az anyagi világból.

S még egy amihez azt hisszük a szeretet nevében jogunkban áll: hogy megtiltsuk, sőt sértésnek vegyünk, ha az általunk szeretett egyén iránt más is táplál érzelmeket. Miért hisszük azt hogy csak a mi jogunk szeretni? Miért gondoljuk, hogy megtilthatjuk mások önző érzéseinek megnyilvánulását? Egyáltalán miét hisszük, hogy bármihez is jogunk van?

Megható melegség

2007. júl. 6. 17:34 - írta nirriti222

Rég nem foglalkozom már politikával, mert teljesen felesleges és idegőrlő. Igaz az alap beállítottságom mit sem változott, még mindig jobb. De nem azért mert hiszem, hogy jobb, hanem mert hiszem hogy a bal rosszabb. A hírekből persze nehéz kiszűrni a politikai dolgokat, így azért csak hallok a történésekről. Persze neveket nem jegyzek már meg, de az elmém elraktározza az eseményeket. S hogy mi az apropója a mai bejegyzésnek? Hát az Szdsz-es úr bejelentése: együtt élek egy férfival és nagyon szeretem. Persze ez még megspékelve néhány csepp könnyel. Akár meg is hatódhattam volna, s lehet ezelőtt 1 évvel így is tettem volna, de most elgondolkodtatott. Nem azért mert elítélem azon embereket akik a saját nemükhöz vonzódnak, hanem inkább a reklámértékével. A „nagy” emberek befolyással vannak a „kis” emberekre. Nekik kellene példát mutatniuk. Persze sokan azt gondolják, ez az igazi példamutatás, hiszen felvállalja a másságát. S igen ez az érem egyik oldala. De nézzük a másik oldalát, ami veszélyes társadalomra nézve. Hiszen ez egyfajta propaganda is: igen ez erkölcsileg helyes, tegyetek ti is így. Na de ha Isten ezt akarta volna, akkor úgy teremti meg a nőt, s a férfit hogy külön külön képesek legyenek utódokat létrehozni. De a mai biológia felállás ugyebár: a nő a szülő, a férfi a nemző. Persze lombik, klónok stb. De akkor is, az ember alapból így van felépítve. S mi lenne velünk, ha a saját nemünk szeretete lenne az általános? Hova tartanánk? S amúgy is hova tartunk??

Egy pénteki nap

2007. jún. 30. 14:48 - írta nirriti222

Egy általam vásárolt újság azt írja, hogy az embernek 21 nap kell ahhoz hogy valamilyen szokást beépítsen az életében, s ugyanennyi kell a rosszak elhagyására is. Ezt vajon a dohányosok tudják? Na mindegy, ha ez így van akkor én kedden jubilálok, mert pont akkor lesz három hete, hogy mindennap kelek 5-kor, s végzem az öt tibeti rítust. S ezen felbuzdulva, keddtől minden nap 4.45-kor kelek, s hátha beépül majd a reggeli program egy része, pl 6.tól a japa, majd a Guru-puja. Fokozatosság, nagy alapigazság. Tegnap voltam programon, mert tudtam nem lesz fárasztó napom a munkahelyen. Na de meg lesz ennek a böjtje. Mármint a semmittevésnek, mert jövő hét végén viszont szombat-vasárnap meló. A mangala nagyon jó volt, igaz csak 4-en voltunk, de nem zavart. A japaidőt nem használtam ki teljesen, mert hát pletyizni is kellett. A puján már többen voltunk, sajna a leckéből csak a felolvasásig maradhattam. Nem értem az elmém. Tudom, hogy sokkal jobb ha ott vagyok reggel, jobb az egész napom, s mégis.. Nem megy a folyamat egyszerre: program, olvasás, japa. Valahogy mindig az egyik kerül előtérbe. Vajon lesz valaha is egyensúlyban???

Idézet ismét

2007. jún. 29. 23:22 - írta nirriti222

 „ mert minden szó új korlátot teremt, a gondolat testének szabva formát

s e korlátok közt kígyózik a rend lépcseje, melyen addig másszuk ormát,

új s új látásnak, mígnem messze lent köddé mosódik minden régi korlát,

s képekből összeáll a képtelen korlátokból korlátlan végtelen.”

( Babits Mihály )

A hibákról

2007. jún. 28. 21:08 - írta nirriti222

Azt hiszem jól haladok az SAP számlázási programjának elsajátításával, persze vannak hiányosságaim s hibákat is vétek rendesen. Időm van munka közben gondolkozni, így rájöttem a hibák elkövetése szükségszerű. Hiszen egy hiba kijavítása számos problémát, lehetőséget vet fel, melyekből sokkal jobban lehet okulni, mint bármiféle tananyagból. Nem pótolja semmi más azt az érzést, amit a hiba okozás vált ki belőled. Tehát nem szabad sajnálkozni a hibáink miatt, hiszen azért vannak, hogy kijavítsuk őket. Nem szabad hinnünk, hogy léteznek olyan személyek, akik sohasem hibáznak. Ők rosszabbak, mert ők is hibáznak, csak ezt észre sem veszik. Emelt fővel kell a hibáinkkal, gyengeségeinkkel szembe néznünk, s fel kell állnunk minden esetben, s ha még nehéz is, de újra kell kezdenünk. Hiszen ezért élünk. Azért kaptuk az emberi testünket, hogy próbáljuk meg helyre hozni az elkövetett hibáinkat, s egy jobb kezdetet kapjunk a következő életünkre

A harmadik X

2007. jún. 24. 19:15 - írta nirriti222

Betöltöttem a 30. életévemet. A számok önmagában nem jelentenek sokat, nem érzem a különbséget a 29 és a 30 között. Csak az önzőségem nyilvánult meg ezerrel: azt akartam, hogy körülöttem forogjon a világ, hogy akik nekem fontosak velem foglalkozzanak. Már tudom, épp ha nekem fontosak, akkor nekem kellene velük foglalkozni, s nem elvárni, hogy az én fontosságomat hangsúlyozzák, de ez eszembe sem jutott. S észre sem vettem a nagy önsajnálatomban, hogy tényleg foglalkoznak velem. Kis számú Krisna közösségem tortával készült, s még a Happy Birthday is elhangzott, nem tudom sűrűn előfordul-e ez egy vasárnapi program keretében… Tehát önmagamon beigazoltam, hogy az ember itt az anyagi világban örökké elégedetlen, s annyira el van foglalva önmagával, önsajnálatával, hogy nem veszi észre az apró értékes dolgokat, embereket. Összefoglalva a tegnapi nap tanulsága: járjunk nyitott szemmel, s figyeljünk az apróságokra. A negatív dolgokat engedjük el, s a pozitivumokat próbáljuk meg minél tovább megtartani, ami igaz csak ideiglenes és múlandó, de mégis jó! Szól ez mindenkinek, de leginkább magamnak. 

Nyugalom napja

2007. jún. 23. 23:09 - írta nirriti222

Borús reggelre ébredtem. Ezen nem lepődtem meg, hiszen a mai napra rendeztük meg a Nyugalom napját. A buszállomásra menet nem voltam benne biztos hogy megvegyem a testfestészethez szükséges festéket, hiszen az eső úgyis lemossa. De ismét az én pesszimizmusom volt a gyengébb, s egy órára már a Nap is előkerült. Ahogy kiértem rögtön kiszúrtam a csontkovácsokat. Alig egy óra múlva már ropogtak is a csontjaim. Kb egy kilóval könnyebb lettem. Volt kutyázás, főzőcske, tollas és minden ami egy ilyen tóparti weekend-be belefér. A foci nagy sikert aratott, igaz minden játékos lesérült, de egyikük sem bánta. A hangulat jó volt, így azt hiszem többször is megrendezésre kerül majd a Nyugalom napja. Igaz elkeserítő volt, hogy este 9-kor még 11 köröm volt hátra, de megcsináltam, nagy elégedettségemre…

Meditáció

2007. jún. 23. 7:17 - írta nirriti222

Osho: Mi a meditáció?

A meditáció: Szabadság

Ha az élet a maga természetességében, gyönyörűen folyik, ha nincsenek életunt tanítók, ha nincsenek politikusok és papok, akik megzavarjanak – akkor negyvenkét éves korod körül, pontosan úgy, ahogy a szexuális érettség megjelenik, éretté válsz a meditációra. Negyvenkét éves kor környékén felébred benned a vágy, hogy befelé fordulj. Tizennégy évesen mások felé fordulsz, és a figyelmed kifelé irányul. A meditáció befelé fordulás; a meditációval önmagadra figyelsz, saját központodra.

Tizennégy és negyvenkét éves kor között változás történik benned: éled az életet, tudod, hogy mi a szeretet, megismered a benne rejlő teljességet és kielégítetlenséget, a benne rejlő örömöt és szomorúságot, szépséget és csúfságot, megismered az eksztázis mennyei pillanatait és az azt követő hullámvölgyeket. És aztán a figyelmed lassan-lassan, fokozatosan önmagad felé irányul, mert a mástól függés sose lehet igazán eksztatikus. Ha a másiktól függ, hogy örülsz-e, akkor abban az örömben sose leled meg a szabadságot. És az az öröm, amelyben nincs szabadság, nem nagy öröm. Ha a másiktól függsz, akkor ez korlátoz. A szereteten keresztül megnyilvánuló öröm csak pillanatnyi lehet. Csak pillanatokra találkozhatsz a másikkal, aztán megint elkülönülsz és visszaesel. Amikor a kellős közepén vagy, akkor esel vissza. Csak egy pillanatra olvadtok egybe. És akkor elgondolkozol azon, hogy lehetséges-e valamilyen módon eggyé válni a létezéssel, és nem visszaesni.

Ezt csak a meditációval lehet. A szeretet csupán pillanatokra kapcsolódik össze a létezéssel egy másik személyen keresztül. A meditáció örökre összekapcsol a létezéssel.

A jóga összekapcsolódást jelent. Ennek valahol a legmélyebb szinten kell megtörténnie. És abban benne lesz az öröm és a szabadság is. És ez olyan áldás, melyet nem követ hullámvölgy. Akkor a boldogság örökké tart, akkor az ünneplés örökkévaló

Még mindig idézet

2007. jún. 23. 6:11 - írta nirriti222

Paulo Coelho: Zahír

„Egyik reggel egy paraszt dörömbölt a kolostor kapuján. Amikor a kapus barát kinyitotta a kaput, a paraszt átnyújtott neki egy pompás szőlőfürtöt. „Drága kapus barát, ez itt a szőlőm legszebb fürtje, azért jöttem, hogy elhozzam ajándékba.” „Köszönöm! Máris viszem az apátnak, aki biztosan nagyon fog örülni.” „Nem! Én neked hoztam. Én nem érdemlem meg a természet ily gyönyörű ajándékát.” „Amikor kopogtattam, te mindig ajtót nyitottál nekem. Amikor segítségre szorultam, mert a szárazság tönkretette a teremtést, mindennap adtál egy darab kenyeret és egy pohár bort. Azt akarom, hogy ez a fürt szőlő neked is adjon valamit a nap szeretetéből, az eső szépségéből és Isten csodájából.” A kapus barát letette maga elé a fürtöt, és egész délelőtt csodálta: valóban nagyon szép volt. Éppen ezért úgy döntött, hogy átadja az apátnak, aki mindig bölcs szavakkal biztatta. Az apát is nagyon örült a szőlőnek, de eszébe jutott, hogy van a kolostorban egy beteg barát, és azt gondolta: „Neki adom a szőlőt. Talán megajándékozza őt egy kis vidámsággal.” De a szőlő nem maradt sokáig a beteg barát szobájában, mert ő is elgondolkodott: „ a szakács barát gondoskodik rólam, mindig a legjobb ételt adja nekem. Biztos vagyok benne, hogy ez a szőlőfürt majd boldoggá teszi.” És amikor a szakács barát belépett hozzá az ebéddel, átadta neki a szőlőt. „Ez a tied. Mivel te mindennapi kapcsolatban vagy a természet ajándékaival, te tudni fogod, mit kezdj Istennek ezzel a csodálatos művével.” A szakács barátot elkápráztatta a fürt szépsége, meg is mutatta a segédjének, milyen tökéletes szőlőt kapott. Olyan tökéleteset, hogy senki sem értékelhette volna jobban, mint a sekrestyés barát, aki az oltárszentséget őrzi, és akit a kolostorban sokan szentnek tartottak. Aztán a sekrestyés barát odaajándékozta a szőlőt a legfiatalabb novíciusnak, hogy az megértse, hogy a teremtés benne rejlik a legapróbb részletekben is. Amikor a novícius megkapta, szíve megtelt Isten dicsőségével, mert még soha nem látott ilyen szép fürtöt. És eszébe jutott az a nap, amikor először lépett a kolostorba, és eszébe jutott az az ember, aki akkor ajtót nyitott neki. Ez tette lehetővé, hogy egy olyan közösség tagjává válhasson, amely tudja értékelni a csodákat. Így, nem sokkal naplemente előtt, elvitte a szőlőt a kapus barátnak. „Edd meg és teljen benne örömöd. Hiszen időd nagy részét ott töltöd egyedül, az a szőlő jót fog tenni neked.” A kapus barát pedig megértette, hogy ezt az ajándékot valóban neki szánták, minden egyes szőlőszemet hosszan ízlelgetett, és boldogan aludt el. Ily módon bezárult a kör, a boldogság és az öröm köre, amely mindig körülöleli azt, aki kapcsolatban áll a Szeretet energiájával.” 

Idézetek

2007. jún. 23. 6:04 - írta nirriti222

Egy - két könyvidézet ami engem megfogott:

Kundera: Lassúság

„ A motorbiciklijére görnyedő ember csak a száguldás jelen pillanatára tud figyelni, múlttól-jövőtől elvágott időtöredékbe kapaszkodik, kiszakad az idő folytonosságából; kívül kerül az időn; másképp mondva eksztázisban van; ebben az állapotban mit sem tud a koráról, a feleségéről, a gyerekeiről, a gondjairól, következésképpen nem is fél, mert a félelem forrása a jövőben van, aki megszabadul a jövőtől, annak nincs félnivalója.”

 

Popper Péter: Egy Illúzió Halála

" Európát behálózza az amerikai gondolkodásmód, életstílus. Ennek a legnagyobb veszélye, hogy gyökértelen, nincsenek hagyományai. Ugyanakkor azonban hódít a gazdagságával, és gátlástalanságával. Az élet üteme is megváltozik ennek az új stílusnak a hatására: nagyobb a hajsza, a megélhetésért vívott küzdelem."

Gondolatok

2007. jún. 22. 22:43 - írta nirriti222

Nagy nehezen befejeztem Az odaadás nektárja című könyvet. Nem értem miért nem tudok egyensúlyba kerülni a lelki élet terén: vagy az olvasás megy, vagy a japa, vagy bejárok reggeli programokra. Most az utóbbi nem megy. Tegnap volt egy gyenge próbálkozásom fél 4-kor a felkelésre, de szinte fizikai fájdalmat okozott. Így maradt ágyban. Persze könnyen ráfoghatom az új munkahelyre, de ha őszinte akarok lenni, s miért ne akarnék akkor be kell látnom, hogy csak kifogás. Így a legújabb elhatározásom, hogy kelek minden nap 5-kor, majd egy kis rövid joga, aztán pedig 6-ra beérek a templomba. Egy kis japa, majd program aztán meg munka. Ragadósak ezek az elhatározások! Ugye Dorka?

Az emberi kapcsolatokon merengek így este fél tízkor. Még hozzá azon, hogy vajon mennyi az amit megismerhetünk a másikból, s mi mennyit hagyunk a másiknak magunkból megismerni. A kérdés jogos, hiszen egy jó barátom szerint, vannak akik azért olvassák ezt a honlapot, mert intim dolognak tartják, olyan mintha kulcslyukon leskelődnének. De hát ezt is én irányítom, vagyis annyit adok itt ki magamból amennyit én akarok. Igaz azoknak lehet többet jelent akik a sorok közt is olvasnak. Naponta megnézem a statisztikát, hogy hányan és honnan olvassák ezt a blogot, s meglepően sokan. Van kommentre lehetőség, mégsem ír senki sem. Pedig érdekelne, ki miért jár erre, miért olvassa. De ahogy jó barátomnak szóló ma esti utolsó mondatomban megjegyeztem: a titkok érdekesebbé tesznek. Engem is és titeket is látogatókat

Második részek

2007. jún. 18. 19:21 - írta nirriti222

Filmimádatomat ismét kielégíteni igyekeztem. Bár sokszor megfogadtam, hogy hagyom a második részeket, de aztán… Fehér zaj 2. Aki látta az első részt, az semmi jót nem vár a másodiktól. Tévedés, van mondanivalója! Furcsa ez a mai filmeknél. A történetet nem mesélem el, a lényeg hogy a főhős kap egy „kegyet” s látja ki fog meghalni. Úgy érzi beleszólhat, megváltoztathatja, s megmenti az embereket. De aztán minden a visszájára fordul, s a megmentések után sokkal súlyosabb és szörnyűbb dolgok történnek. S felmerül a kérdés: tényleg isteni kegy, vagy ördögi átok? Választ nem kapunk. Ránk bízták. Ami nekem lejött, az az hogy nem áll módunkban változtatni a dolgokon. Élhetünk abban az illúzióban, hogy irányítunk, de a végzetünk az az, ami meg vagyon írva. Mehetsz kerülő úton, de ugyanoda jutsz. Nem lehetünk Istenek.

Van értelme írni

2007. jún. 14. 22:27 - írta nirriti222

Szombaton igazi tunyulós pihenős nap volt, igaz itt volt Zsófi Mata Pestről, de ő jól elvan magában. Este 8kor még 10 köröm volt hátra, már ahogy ez lenni szokott egy semmittevő napon. Nagy erőfeszítésembe került, de meglett mind a 16 kör. Majd egy kis biztatást kaptam onnan, ahonnan nem is vártam volna soha. Egy levél jött, melyből most idéznek: „Most, hogy olvastam a blogodat, meg is született bennem a talán helyes kép, mindenesetre örültem, hogy te is épp elhatározásban vagy….Szóval most arra döntöttem, és határoztam el, hogy nem iszok alkoholt, és japázni fogok…S hogy miért is neked írtam még? Mert a legutolsó fenékbe rúgás a blogod volt!...”

Hát akkor nosza rajta Dorka előre a helyes úton!!!

Elhatározás

2007. jún. 6. 21:26 - írta nirriti222

Hétfő óta változás állt be lelki életembe. Vagyis visszatérés, mert hát fejlődésről nem beszélhetek, hiszen voltam már ezen a szinten, s akkor először a visszafejlődésemről kellene beszélnem. A lényeg, hogy korábban kelek, s japázok, ráadásul 16 kört. Na persze ettől nem kell elájulni, mert hát ez lenne az alap, csak hát én mostanság egy kicsit messzire kerültem ettől. De most elhatározásom szilárd, eltökélt vagyok. A kérdés persze meddig lesz ez így? Mert most azért teszem, ha őszinte akarok lenni, mert élvezem. Ilyen az ember, állandóan élvezni akar, s mindent a saját boldogsága miatt tesz. Persze ebbe most van egy példamutatás szerűség is. Kicsit átalakítják az un. prédikációt, s úgynevezett „sejtmozgalom” alakul ki. Én inkább baráti vagy tanulói csoportnak nevezném majd, melynek lényege, hogy egy valamiféle szisztéma szerint haladjunk a Krisna-tudatban, a saját ütemünknek megfelelően. Na már most akkor nekem példát kellene mutatnom. S hát elgondolkodtam. Mivel is mutatok példát? Azzal hogy nem eszem húst? Hát ezt sokan teszik. Semmi különleges, azzal hogy nem iszom alkoholt, hogy nem fogyasztok drogokat? Hát vannak mások is így ezzel. S az sem nagy szám, hogy nem űzök szerencsejátékokat. A negyedik szabályt azt most kihagynám a sorból, mert hát.. Tehát marad ezen kívül a napi 16 kör. Vagyis naponta 16*108=1728-szor mantrázom el: Hare Krisna Hare Krisna Krisna Krisna Hare Hare Hare Rama Hare Rama Rama Rama Hare Hare. Miért is ne? Baja még nem lett ettől senkinek sem:).

Lecke végre

2007. jún. 2. 17:44 - írta nirriti222

Nem is tudom, kb 2 hete voltam reggeli leckén a központban. Hiányzott már. Olvastunk és hallgattunk. Először Krsna megjelenésének előzményeiről. Majd egy kis Gita is következet. Megtudtam, hogy az irigység okozza a legtöbb félelmünket, de nem gondolkoztam el azon, hogy vannak benne fokozatok. Pedig igen: a legrosszabb amikor az irigységünk úgy fejeződik ki, hogy ha nekünk sincs, másnak sem legyen. A kicsit intelligensebb módja, ha azt érezzük nekem miért nem, de nem akarjuk hogy neki sem legyen. Aztán ha már a fokozatoknál tartunk az illúzió is három módon tud befedni:

1. úgy ahogy a tűzet a füst (ez a legkedvezőbb, hiszen átlátható)
2. ahogy a tükröt a por (amikor kevésbé poros még átlátható, de ha fokozódik a por akkor már semmi sem látható benne)
3. ahogy a magzatot az anyaméh (ezt ugye nem kell kifejtenem?)

Tehát ma is érdemes volt felkelnem.

Új meló

2007. jún. 1. 17:27 - írta nirriti222

Ma végre nyilvánosságra került: áthelyeznek egy másik pozícióba. Kiemelt ügyfelek számlázási osztályára. Így nem ügyfelezek többet. Legalábbis egy ideig biztos nem. Június 18-án kezdek majd ott. Akár izgatott is lehetnék, de nem vagyok az. Ismét egy új helyzet, új emberek. S őszintén ezért a munkáért sem tettem semmit, ugyanúgy ahogy a mostaniért sem. Úgy érzem valaki visz, csak reménykedhetek, hogy Krisna az.   

 

Miért?
2007. máj. 28. 17:20 - írta nirriti222

Szívem városában – Szegeden- töltöttem a Pünkösdi hétvégét. Itt jegyzem meg nem volt egyszerű kideríteni miről is szól ez az ünnep! Visszatérve Szegedhez, nem egyszerű itt visszavonult lelki életet élni, legalábbis számomra.

Egyszer egy ember részegen éjszaka, mikor sem én sem a mellettem levő nem volt józan állapotban, kifejtette, hogy minden városnak van egy neme. Szeged női nemű. Ebből adódóan szenvedélyes, s hát ettől én sem vagyok mentes. Így esténként látogatásokat tettem a városi élet forgatagába. Éjfél körül sétáltam haza, épp befejeztem japa meditációmat, ami persze nem az volt csak egy kis pótcselekvés. A lényeg, hogy sok sündisznót vettem észre, akik éppen az úttesten rohantak át. S rájöttem ez a viselkedés tökéletes tükörképe az emberi cselekedeteknek. Ugyanúgy ahogy az összes sündisznó a másik oldalra vágyik, úgy az ember is mindig szebbre, jobbra, másra vágyik. S mikor elérte a célt akkor jön újabb és újabb. Igaz ebben az esetben a sündisznó ismét a másik oldalra vágyva rohan át az úton. Vajon nem emlékszik rá mi is volt odaát az előtt? Vagy úgy mint az emberek egy idő után csak a szépre, jóra emlékszik, s újra kezdik már egyszer befejezett szerelmi kapcsolatukat? A vágy mindkét esetben tovább hajt..

Ne tedd!
2007. máj. 26. 17:08 - írta nirriti222

Tudom mást ígértek, tudom nem ezt mondták.
Adj esélyt nekem!
Tudom úgy érzed becsaptak, hazudtak, kihasználtak.
Kérlek adj esélyt!
Tudom úgy érzed egyedül hagytak, magadra maradtál.
Kérek egy esélyt magamnak!
Ne hidd, hogy mások dönthetnek a sorsunkról, a sorsomról.
Csak te dönthetsz ebben az esetben.
Tedd azt amit szíved diktál!
Én itt vagyok veled, még ha nem is láthatod, de érezheted.
Adj esélyt nekem!
Vállalj értem felelőséget, hogy később én tehessem ezt érted.
Én tudom honnan jöttem, adj esélyt hogy emberi testet kapjak, s visszatérhessek.
Anya, én egy lélek vagyok, kérlek ne tedd!

Szórólapozás

2007. máj. 24. 17:35 - írta nirriti222

Ismét kikerültem az utcára. Most csak bhajana volt, meg szórólapozás, ami egy meghívó a vasárnapi programjainkra, ahol zene, tánc s lakoma van. Osztottam még Légy boldog Gouranga-s matricákat. Most valahogy fogékonyak voltak az emberek, mert sokan Gourangáztak. Igaz biztos hülyének néztek, mert mosolyogva – ami hazánkban szinte csoda – mentem az emberekhez, s közöltem velük, csak úgy lesz szerencséjük ha ki is mondják. Volt aki rögtön kiáltotta, voltak akiket győzködni kellet, de az arány 95% volt. Kicsit visszajött a sankirtana hangulatom, lehet következő szórólapozásra viszek is könyveket. 

Bocsánat
2007. máj. 23. 16:29 - írta nirriti222

Először is kissé kínosan érzem magam, bár tudom nem sokan látogatják oldalamat, de az a pár lélek megérdemelné, hogy firkantsak valamit. Eltűnésemnek kizárólag anyagi oka van, s itt nem a pénzre gondolok. A februárt még végig utcáztam a könyvekkel, több kevesebb sikerrel. A legnagyobb eset Lukács László adománya. Aztán jött egy pont, mikor azt mondtam, nem ezt nem bírom, munka kell. S amire vágysz az teljesül, ha van elég hited benne. A gondolatot követően egy héten belül már a tanfolyamon, s utána pedig a munkahelyen találtam magam. Erről sokat nem mesélnék, a TIGÁZ berkeiben vagyok, s az emberek tudják, érzik valami gáz van a gázzal. Kapok eleget, de remélem többet adok cserébe. Türelmemre fejlesztően hatnak a dolgok, mert ez az amiből soha sem elég, s itt aztán gyakorolhatok. Na de erről ennyit.

Most a nyavalygás jön: fáradt, ingerült, ideges és kimerült vagyok. Nincs időm a lelki életre: mint olvasás, mint japa, mint reggeli program… Ez persze igaz is lehetne, de ez csak kifogás. Elfogadom, lehet másként is. Kissé talán elmerültem az anyagi világ mocsarába, de mielőtt teljesen befedne, látom a fényt, tudom a célt. S a cél Krsna. Tehát kezdem összeszedni magam, s amióta ezt teszem lássatok csodát végig alszom az éjszakát. Az első pár hétben ez nem sikerült. Az anyagi világról ebben a formában többet nem kívánok mesélni…

Egy hónap

2007. jan. 30. 16:11 - írta nirriti222

Eltelt az első sankirtana hónapom. A kitűzött célt nem értem el, de senki sem bánkódott emiatt, legfeljebb én. Néhány nap erőgyűjtés után ismét nekikezdtem. De hát mint tudjuk ember tervez.. Így 4 nap sankirtana után, 4 nap „döglődés” következett. Na nem a jól beharangozott influenza, hanem egy kisebb megfázás miatt a testem hőmérséklete állandósult 37 fokra. Ami magában nem olyan nagy probléma, hiszen vannak állatok akik így élik le egész életüket, de engem azért megviselt egy kissé. Jelzem a nagy semmittevés közben magamhoz képest rengeteget olvastam. S hogy mi történt azóta amióta nem írtam? Egy férfi odajött hozzám az utcán, s megkérdezte: miért nem akasztja fel magát? Mosolyogva közöltem, hogy nem szeretnék akasztott hulla lenni, nem olyan szép látvány. Megtudtam, hogy a kassaiak is külföldiek itt kicsiny hazánkban és így őket nem érdekli az itt élő rászorulók népes tábora. Csak tudnám bennünket miért is érdekel az ott élők sorsa?? Tehát sem az emberek, sem a problémák nem változtak. Minden maradt a régi, csak a napok múlnak egymás után… S ha már a halálnál tartottam, Szegedre üzenem: Laci prabhu ki jaya. Élt ebben a testben 24 évet. Remélem, most egy kedvezőbb testben folytathatja a megkezdett útját.

 

A külföldi magyar

2007. jan. 6. 16:09 - írta nirriti222

Ismerőseim jól tudják, hogy nagyon belemélyedtem én a második világháborús történelembe, s a jobboldaliság sem áll messze tőlem. Igaz mára már átértékeltem a dolgokat, hiszen lényegtelen, hogy milyenek vagyunk hiszen egy célunk, egy a végzetünk, hiszen mind meghalunk,s újjászületünk, kivéve persze ha teszünk az újjászületés ellen. De az igazat megvallva én egy kedvezőbb újjászületéssel már megelégednék. Szombaton Tünde matajival (Pestről jött, első sankirtana napja) mentem az utcára. Egy házaspár női tagját szólítottam le, aki közölte, hogy nem ad pénzt mert külföldi. S mindezt tökéletes magyarsággal mondta, persze fülem és „tudásom” kiszúrta az enyhe akcentust. Így én folytattam: ahhoz képest, hogy külföldi elég szépen beszél magyarul. A válasz nem lepett meg: hát igen Nagyváradról jöttünk. Én meg izomból vissza: igen? Akkor miért mondja magát külföldinek? Maga is magyar, nem? Választ már nem kaptam, de amit jobboldaliságom leszűrt: akkor magyar a magyar határon túli, ha segítség kell? S ha mi kérünk határokon belüliek?? Még mielőtt általánosítással vádolna valaki, leszögezem hogy nem általánosítok, de sajnos január első hetében kétszer kaptam ezt a választ: nem nem adok, mert külföldi vagyok, Nagyváradról jöttem. Ez elgondolkodtató, nem csak a nagyváradi magyarok részéről, hanem a mi részünkről is: miért érzi egy határokon túli magyar hazánkban külföldinek magát???

Újévi fogadalmak

2007. jan. 3. 16:08 - írta nirriti222

Újév harmadik napján mentem ki újra az utcára. Tudtam nem lesz egyszerű, hiszen az emberek kiköltekeztek az ünnepek alatt, sokan még szabadságon vannak, s sokakat kikészít az áremelés. A mai bejegyzést egy hölgy történetének szentelem. Jött, s én megállítottam. Az első válasza az volt, hogy nem, nem ad. Én megköszöntem és odébb is indultam, újabb alanyt keresve, de a hölgy utánam jött. Azt mondta mégis ad, mert tetszik neki, hogy nem vagyok rámenős, igaz nehéz helyzetben van, mert munkanélküli lett, s nem is tudja mihez kezdjen, pedig 3 diplomája van. Aztán belepillantott a mappába, s megkérdezte, mennyit is adjon, hogy hozzájuthasson egy kiadványunkhoz, mert Ő szeret ám bennünket nagyon. Ráadásul yogázik s 4 éve nem eszik húst. S elárulta az új évi fogadalmát is: ha lesz munkája, onnantól kezdve mindennap a menzánkra fog járni ebédelni. S megköszönte, hogy ott voltam, mert úgy érzi most szerencsés napja van. Én meg csak álltam, s kívántam neki sok szerencsét és kitartást ehhez az élethez…

 

Állat vagy ember

2007. jan. 2. 16:07 - írta nirriti222

 

 „Ha én állat lennék, nem tartanék embert a lakásban” – mondja Jancsó Miklós filmrendező egyik filmjében. Elgondolkodtató, s egyben annyira egyértelmű kijelentés a legtöbb ember számára. Mégsem gondolnak jobban bele ebbe a kijelentésbe. Sokan megállnak a legalsó szinten, mely a szó szerinti értelmezésen alapszik – általános iskola 4. osztály – mely szerint ne tartsunk állatokat a lakásban mert állatkínzás. De valójában ezen mondta jóval meghaladja ezt az elemzést. Egyfelől jelentheti azt, hogy az ember még arra sem méltó, hogy lakásban lakjon, nem hogy állatot tartson ott. Másfelől jelentheti természetes azt is, hogy a legtöbb lakásban tartott állatnak nem a bezártság az eredendő természete, hanem az hogy a természetben, szabadon élhessen. S itt lép be az emberi felsőbbrendűség, az én majd megmutatom, hogy mégis lehetséges pókot, skorpiót, majmot netán oroszlánt lakásban tartani, és velük együtt élni. Miért gondolja az ember, hogy joga van mindehhez? Miért hiszi, hogy bármit megtehet? Talán azért, mert az állatok nem rendelkeznek olyan magasrendű tudattal, mint az emberek? De mire megy az ember azzal a magasabb rendű tudattal, ha nem használja semmire, csak a vágyai kielégítésére? Mi különbözteti meg az állattól, melyet az ösztönök vezérelnek? A válasz egyszerű: semmi. Ha mélyebben belegondolunk, a tételmondatunk nem jelentheti azt, hogy tekintsünk az állatokra úgy, mint embertársainkra? Az embertársainkat pedig nem zárjuk be – kivéve bűncselekmény elkövetése miatt – és nem esszük meg őket ebédre. Nem neveljük, hizlaljuk csak azért, hogy aztán levághassuk, feldaraboljuk, majd lefagyasszuk, egy- egy főzés alkalmából elővegyük a hűtőből. Nem megyünk a boltba, s kérünk egy kilót a szomszéd Pista bácsi combjából. Akkor miért hisszük, hogy az állatokkal ezt megtehetjük? Miért gondoljuk, hogy mi emberek felette állunk a természet alap törvényének, mely szerint éljen mindenki szabadon, mely szerint minden egyes élőlényt ugyanazon jogok illetnek meg? Ez az felette áll bármilyen állami rendelkezésnek. Sokan mondják az ember ragadozó. Miért lenne az? Talán éhen halna ha nem enne húst, csak gyümölcsöket, zöldségeket? Talán rosszat tenne magával az ember, ha könnyít a szervezetén, ha könnyebbé teszi emésztését, teleszedi magát vitaminokkal, s közben nem árt senkinek? A válasz ismét egyszerű: nem, nem halna éhen. Túl kell lépnünk azon, hogy szeretjük az állatok. Szeressük úgy őket, hogy nem együnk a húsukból! Ahogy figyelnünk kellene embertárainkra, úgy figyeljünk az állatokra, hiszen semmi másban nem különbözünk csak egy bizonyos fejlettségi szintben, s ugye nem esszük meg az alacsonyabb intelligenciával rendelkező Marika nénit sem…

Az űrlap teteje