2009. november
Te mit kívánnál?
2009. nov. 26. 17:
Néha a legvalószínűtlenebb dolgok vállnak valóra. A televízió ún. rossz hatásáról nem áll szándékomban írni. Mindenkinek a saját dolga, mivel és hogyan tölti el a szabadidejét. Nekem is van készülékem (nem is olyan régi). Igaz azt kívánom, hogy mindenki annyit nézze, mint én. De az is igaz, hogy ez is felesleges. Na de egy hirtelen ötletként felmerült bennem, hogy mi lenne ha kölcsönözném központunknak, hiszen projektorunk nincs, de mégis vannak felvételeink melyeket már igazán illene megnézni. S így történt a nagy eset: a tévém a szolgálat eszközévé vált. Vasárnapi program keretében egy pesti előadást vetítettünk le, melyet egy indiai házaspárt tartott. Azt hiszem ilyen még nem történt a debreceni központ életében. Egy kis történet maradt meg a legjobban bennem, mely egy zsugori emberről szólt.
„Élt egyszer régen egy ember Indiában. Sok-sok szolgálója volt, akiknek nem fizetett soha. Ha a szolgáló pénzt kért, mindig csak ezt hajtogatta:
- Gyere holnap, majd akkor megkapod.
Nap, nap után csak a holnapot hajtogatta. Történt egyszer, hogy édesapja meghalt. Emberünk a hír hallatára sírva fakad. Na de nem az elvesztés szomorúságától, hanem attól, hogy mennyibe fog ez neki kerülni. (illik tudni ehhez, hogy az ún. halotti máglyára elég jó minőségű fát szoktak használni). Na az ember arra gondolt, hogy majd ő megoldja ezt nagy titokban. Közben az Úr Visnu értesült erről az emberről, meg arról, hogy mit is tervez az elhunyttal, s megsajnálta a halottat. Így mint egy szerzetes megjelent emberünk házánál. Elkezdtek alkudozni az árról, s a végén 1 rúpiában megegyeztek. Az Úr Visnu elvégezte a szertartást, s kérte a fizetségét. Persze a mi emberünk a kedvenc mondatát válaszolta:
- Gyere el holnap hozzám, majd akkor megkapod.
S boldogan hazatért, hiszen el sem mondta hol lakik.
Na de másnap megjelent a házánál az Úr Visnu. Rohant is a szolgálója emberünkhöz, hogy itt az ember s kéri a pénzét. Persze a mi emberünk nem volt rest, s kérte szolgálóját, hogy közölje halálának hírét. Az Úr Visnu így egy második szertartást is elvégzett. Emberünk állta a sarat, már a máglyán volt, már a tűz is égett. Mikor már nagyra nőtt a láng, emberünk leugrott a máglyáról. Az Úr Visnu nagyott nevetett, hiszen ő minderről tudott (miért ne tudna, hisz mégis csak Isten). Majd így szólt az emberhez:
- Megnevetettél, elégedettél tettél, most kívánhatsz bármit.
Na vajon mit kívánt az emberünk? Hát persze, hogy azt hogy ne kelljen kifizetnie az egy rúpiát…”
Apja lánya
2009. nov. 15. 16:18
Természetesen ha program akkor több egyszerre. S döntsek okosan?! Hát így döntöttem az apa-lánya fellépés mellett, hiszen ritkán látni egy krisna hívő rockert fellépni a lányával. Azt hiszem 6 számot adtak elő: volt benne Replika, meg Krisna s még szabadon választott három dal is. Persze csak az egyik volt ismerős, de ez az én hiányosságomat mutatja.
Böjt
2009. nov. 10. 16:00
Ismét nagyobb volt a lelkesedésem mint az erőm, kitartásom stb. Eljött idén is a Katyayani-vrata. Gondoltam most már elég erős leszek. Tartott is hat napig a mungóbab+rizs evés. Fura mert számos előnye volt: nem kellett sokat szöszmötölni a konyhában. Nem éreztem teltnek magam, s reggelente a négy órai felkelés könnyűnek tűnt. Négykor keltünk: majd keltek az urak, közben főtt a bab és a rizs, majd japa, majd reggeli, majd meló. Volt mikor beáztatás nélkül egyben főztük. Volt mikor szárazan, volt mikor bő lével. Ez utóbbi volt a legszörnyűbb. A legjobb megoldás a főzés előtti este külön-külön beáztatás, és a külön-külön főzés. A basmati rizsnek csodálatos íze van már önmagában is. A babról inkább nem nyilatkozom. Az biztos, hogy a hatodik napra több rizs fogyott mint bab. Na de jövőre van még egy kísérletünk, s azt hiszem az lesz az igazi: külön főzés, s a babnak ne legyen meg az a kis zöld hártyája. Mert hát a hatodik nap végére ezt is megtaláltuk a konyhában…
Raszta élmények
2009. nov. 3. 16:11
Dunakeszire való látogatásom egyik fő célja a hajam rendbetétele volt. Ideje volt már, hiszen tavaly márciusban készült el, azóta szinte csak nő, s a festésen kívül más nem is történt vele. Persze fodrászomtól meg is kaptam a magamét. Elelinte szinte élveztem, hogy ketten csak a hajammal foglalkoznak: sodorgatás, fűzés, horgolás.. Így estére már érzem hatását: nem kicsit fáj a fejbőröm. De még így is megérte.
Köszönöm a legkisebbtől a türelmet, hiszen pár órát elvettem az apukájától. Bár a kenguruban ő is élvezhette.. főleg a Toy Dolls-t. Valamiért erre nyugszik meg.. ki érti ezt?
Dunakeszi-Esztergom-Szlovákia
2009. nov. 2. 15:52
Ismét megcéloztuk Dobogókőt. De (már meg sem lepődtem) csak nem jött össze. Este nekiültünk, hogy mikor is kell indulni, hol is kell átszállni stb. Jelzem az első vonatindulásnál bukott a dolog, hiszen késett 10 percet, így mindent lekéstünk. Maradt Esztergom. Egyszer réges régen (talán igaz sem volt) jártam már Esztergomban. Ismerős is volt egy-két épület, de a legtöbbre nem is emlékeztem. Betértünk a bazilikába, persze a felújított macskaköves lépcsőn. Nem volt egyszerű feljutni. Valami ünnepség lehetett, mert rengeteg ember volt a Bazilikában, meg a környékén. Sőt a tv is ott volt. Este persze megtudtuk, hogy un. boldoggá avatást tartottak.
„A szentté avatást mindig megelőzi a boldoggá avatás. Mindkettő rendes vagy rendkívüli úton történhet.
A rendes úton történő boldoggá avatást hosszú és szigorú eljárás előzi meg, amely kiterjed az illető életére, erényeire, irataira, szentséghírére vagy vértanúságának körülményeire. Ha a vizsgálatok kedvezően zárulnak venerabilis – tiszteletreméltó névvel illethető. Ahhoz azonban, hogy boldog legyen, még egy csodára is szükség van, amely az illető közbenjárására történt. A szentté avatást már nem előzi meg ilyen procedúra, de szükség van egy újabb csodára.
A rendes úton történő boldoggá avatást hosszú és szigorú eljárás előzi meg, amely kiterjed az illető életére, erényeire, irataira, szentséghírére vagy vértanúságának körülményeire. Ha a vizsgálatok kedvezően zárulnak venerabilis – tiszteletreméltó névvel illethető. Ahhoz azonban, hogy boldog legyen, még egy csodára is szükség van, amely az illető közbenjárására történt. A szentté avatást már nem előzi meg ilyen procedúra, de szükség van egy újabb csodára.
A rendkívüli úton történő boldoggá avatásnak alapja az emberemlékezetet meghaladó tisztelet, amelyben már eddig is részesült az illető, s amelyet hivatalosan is jóváhagy a pápa. A katolikus egyház történetében a legrövidebb idő alatt az 1997-ben elhunyt apácát, Teréz anyát avatták boldoggá tavaly októberben.”
A legnagyobb előnye a sok embernek abban rejlett, hogy nem volt hideg a Bazilikában. Sétánk során megéheztünk, majd egy hirtelen ötletből fakadóan, átmentünk Szlovákiába (csak séta a hídon) mert hogy ott is van Govinda étterem. Sajnos csak az internet szerint van nyitva szombaton, a valóságban nem. Így leültünk egy padra, „külföldön” elfogyasztottuk szendvicsünket. Mégis csak jobb külhonban enni. Este nem kellett ringatni.
