2010 decembere

2010. december

Szegeden az ünnepek közt

2010. dec. 30. 18:56

Sejtettem, hogy nem lesz egyszerű eljutnom Szegedre, mert a hó csak esett és esett. Tudom a hó hullik. Lényegét tekintve ez nem fontos, mivel a MÁV nyáron is képes késni. Így találomra mentem ki az állomásra, hiszen hiába is terveztem volna el melyik vonattal utaznék. Így minden pozitív hozzáállásom ellenére, már Debrecen állomásán közel egy órát vártam. Igaz mehettem volna gyors vonattal, de az annyit késett és annyival lassabban is megy (vagyis több helyen megáll mint az IC), hogy tök mindegy volt, hogy a vonaton ülök vagy a váróban az IC-re várva. Az utóbbi mellett döntöttem, s pár óra múlva kiderült, hogy jól tettem, mert Cegléden egyik vonatról hopp le szálltam, s ott is volt a másik amire hopp felszálltam. Ceglédig az IC-n fűtés nem sok volt, de Ceglédtől a gyorson közel 30 fokban utaztam. Persze a kalauz megsúgta, hogy csak a mi kabinunkban van fűtés. Juhhéé végre szerencsésnek mondhattam magam. Szegedre érve senki nem várt az állomáson. Hogy is várt volna, hiszen magam sem tudtam mikor érkezem. De hála Istennek nem kellett dúdolnom a nagy slágert: Éjjel érkezem…

A Szegeden töltött három napom alatt nem történt sok minden: a pihenés jegyében teltek a napok. Végre lett egy sapkám, ami alá befér a hajam. Persze eddig is vehettem volna, de általában Jamaica színeiben találtam, ami persze tetszik, csak hát a terepszínű kabátomhoz nem igazán passzol. Összegezve csendes, nyugodt napokat töltöttem Szegeden.

Az űrlap teteje

Az űrlap alja

Karácsonyi ételosztás

2010. dec. 26. 18:35

Idén akarattal nem szent estéjén osztottunk ételt, mert akkor sok szervezet oszt, így nem akartunk átfedéseket. Persze ez azzal járt, hogy így a karácsonyt egyikünk családjával sem tudtuk tölteni, de az igazat megvallva az ételosztás kárpótolt ezért. Ilyenkor mindig többen jönnek, mint egy egyszerű hóvégi ételosztásra. Így mi is többet főztünk, sőt még halavával is kedveskedtünk. Már 11 körül megjelentek az ismerős arcok, így már 12 előtt el is kezdtük az ételosztást. Kicsik nagyok örömmel fogadták az édességet. Igaz dupla édességet is adtunk, mert a tea kissé cukrosra sikeredett, s hiába hígítottuk vízzel, még mindig majd összeragadtunk tőle. Minden hónapban egy órán keresztül osztunk ételt, most ezt megdupláztuk.

Itt a hivatalos beszámolónk, hiszen minden hónapba írunk egyfajta jelentést arról, hogy mit is csinálunk az adományokból:

„80 liter babgulyást 20liter halavát 25liter forró teát valamint 11kg kenyeret osztottunk ki. A megszokottnál jóval többet voltak, negatív kritikát most sem kaptunk az ételekre. Voltak, akik már két órával a kezdés előtt ott voltak. Az első húsz percben kiosztottuk az ételek felét. Halavát és teát újra kellett készítenünk.”

Az űrlap alja

Karácsonyi zsongás

2010. dec. 25. 18:

Azt hiszem a karácsony túl van misztifikálva. Mintha egy naptári naphoz lenne kötve az egymásra figyelés, a szeretet és minden ami ehhez a szóhoz kötődik. Nem érdekel engem, hogy most ez valójában nem is keresztény ünnep, mert hogy ősi törzsektől elvett szokáshoz kötötték Jézus születését. A lényeg, hogy az emberek ettől az egy naptól várják a csodát, miközben ezen az egy áldott napon több tízszer képesek összekapni. Emlékeimben őrzöm édesapám és édesanyám nézeteltéréseit: ferde a fa, nehéz belevágni a talpba, leégett a süti, sós ill. sótlan a töltött káposzta. Sorolhatnám tovább is, de azt hiszem mindenki ismeri már ezt. A végén összeül a család, jól bevacsorázik, kibontogatják az ajándékokat stb. Az eszemmel mind mind tudom, de hát emberből vagyok így én is, mi is készültünk. Van kis formás műfenyőnk, és az Uraknál is karácsonyi hangulat volt. Persze volt beigli, na meg töltött káposzta vega módra. Nyugis vacsi kettesben, majd pihenés, mert hát fárasztó a készülődés: sütés, főzés, takarítás. Utóbbinál sikeresen kiegyenesedtem a nyitott ablak alatt, mely rám borult, de nem tört el rajtam, mert az ágy felfogta, de ettől eltekintve volt ám ijedség. A karácsonyi sms-es váltásokban már rég nem veszek részt, hiszen aki fontos számomra az sms-es nélkül is tudja ezt.

Az űrlap alja

Kellemes Ünnepeket Kívánok

 2010. dec. 24. 18:09

Az űrlap alja

Egy el nem küldött levél

2010. dec. 17. 11:54

Kedves Fábry Sándor!

Csak véleményt alkotok és nem ítélkezem. Nem nézem rendszeresen a műsorát, s ha nézem is csak a design centerig. Persze látom, hogy kik a vendégek, s azt is leveszem, hogy nincsenek véletlenek. Hiszen meg kell védenünk a magyar Robert D jr-t, hiszen nem először kerül szorult helyzetbe. Érdekes, hogy amíg a nagy sztárok isznak és drogoznak, őket mindig sajnálni kell mert áldozatok, addig a csöves az utcán akinek nem telik kokainra csak épp mákteára, az csak egy lecsúszott alak. Na de nem ez a levelem tárgya (már ha van), hanem a 12.16-ai műsor, ahol ismét egy celebet vett szárnyai alá, hiszen Lázárnak is van vaj a füle mögött, mint megannyi embernek, csak ők épp nem híresek. Szóval én vega életmódot folytatok, s ahimszát gyakorlok. Persze nem vagyok hülye, és tudom az ember minden evő a fogazata alapján, s igen elhiszem hogy kerülhetek olyan helyzetbe amikor vagy én maradok életben vagy az állat. S persze, hogy küzdenék az életemért, persze azt is tudom, hogy ha olyan élethelyzetbe kerülnék, hogy az éhen halást kerülném el a húsevéssel akkor biztos megenném. De most olyan helyzetben vagyok, hogy dönthetek: így én nem eszem húst, nem ölök állatot (persze lehet itt  jönni az évente hány darab pókot nyelek le álmomban, s hány szúnyogot csapok le, vagy épp hány rovart taposok agyon a lábammal) és tisztelem az életet.

Ennyit rólam, s ebből azt hiszem következik a levelem értelme: a fenyőfa díszítése. Engem úgy neveltek, hogy az étellel ne játsszak, tiszteljem az ételt, mert van akinek ennyi sem jut. S nem hozták fel az etiópiai éhezőket, csak egyszerűen arra neveltek, hogy adjam meg a tiszteletet annak amit ideiglenesen birtoklok. Így mondhatnám, hogy mélyen felháborodtam az Ön csoda disznótoros karácsonyi díszein. De nem háborodtam fel, inkább csak kétkedve figyeltem, hogy emberek ezen tényleg nevetnek? És igen nevettek, mert szórakozni mentek. Igaz a nevetésük egy következmény volt, a kiváltó ok pedig Ön, vagy épp aki a műsort állítja össze, mert hát biztos nem véletlen, hogy kedves szakácsunk épp most jelent meg egy ilyen „nívós” műsorban. Igazából nem részletezném a díszeket, csak egyet kívánok Önnek, hogy remélhetőleg a karmája ne ebben az életben érje utol, hanem talán egy másik életében, mert nem tudom, hogyan dolgozná fel azt a helyzetet, ha oda kerülne ahova az a szegény galamb: akár élve akár holtan.

2010 novembere

2010. november

Govardhana Egerben

2010. nov. 8. 

Sok minden szólt amellett, hogy Egerbe menjünk: pénz, idő és persze a társaság. Ismét feléledni látszódik egy kissé szüneteltetett kapcsolat. Igaz nem szakad meg csak kissé nőt a távolság, de úgy látom most ők is mi is küzdünk. Így útnak indultunk Govardhana-pujára Egerbe. Az úton sem oda, sem vissza nem aludtam, s aki ismer az tudja, hogy nálam ez nagy szám. Kissé lassan indult be a fesztivál, kevesen voltunk, s abból is heten debreceniek. De aztán gyűlt a nép, lett sok bhakta s lett jó bhajana. Néztünk mesét. A leckéről mi kimentünk sétálni. Újra éltem egri életemet, sokat gondoltam Barbira. S persze mondhatjuk hogy véletlen, de egyszer ránéztem a telefonomra, s kitől volt nem fogadott hívásom? Hát Barbitől. A prasadamra persze visszaértünk. Jó sok édességet kaptam a bhaktáktól, na meg egy szárit Rasikától. Azt hiszem ezt egy boldog, teljes napnak nevezhetem.

Az űrlap alja

Konyha"kész"

2010. nov. 4. 9:31

Lassan de biztosan már látom a konyhánk jövőjét. Jobb így belépni a lakásba, mert bár rend uralkodik, a konyha bútor nélkül nem csak puritán, hanem kissé anarchikusságot tükröz, s persze ahogy belépsz ez a látvány fogad. Na de ennek vége, mert a bútor bent igaz foggantyúk nélkül, de már használható. Az persze hab a tortán, hogy a mosogatórészt feljebb kellet csúsztatni. Igaz a flexi cső épp elég hosszú, értsd ezen, hogy feszül mint állat. Lehet nem olyan jó, na de tényleg egy centin múlik a világ?

Az űrlap teteje

Bhaktikus karmikus vagy emberi

2010. nov. 2. 9:28

Pletykák, félreértések és féltékenykedések. Történetünk két különböző nemű bhaktáról szól, akik szolgálatuk során sokat társulnak/társultak. Mindketten idővel távolodnak mind a bhaktáktól, mind a templomtól, s bár ők nem látják de Krisnától. Mások ezt látják, így előítélet és bizalmatlanság veszi őket körül. Mindenki mindent figyel és persze ért is. Vannak félre nem érthet jelek kettőjük bizalmas/baráti kapcsolatára. Ezt persze társaik is észreveszi.  A kérdés: hogy tedd szóvá, hogy ne legyen kibukás, sértődés, s ne értelmezzék féltékenységnek. A párok egyike próbál burkoltan segítséget kérni: nem kellene hagyni hogy ennyit legyenek együtt. De jött a cáf: sértő vagy, mert az egyikük törekvő s te ezt nem látod. Hát jó nyelt egyet majd még egyet a pár egyik fele. Persze otthon szóvá tette nem tetszését. Aztán mindez feledésbe merült. Majd pár hónap múlva ismét felszínre tör, persze nem egyenesben hanem hátulról pár nap elteltével. Na ekkor lép fel a pár egyike, hallgatva az ösztöneire és egyenesbe bele a fülekbe, mert persze telefonon gyorsabb és egyszerűbb… A lényeg: ha bajod van valakivel/valamivel akkor csak neki mondd, ha neki nem mered vagy nem akarod akkor inkább senkinek. Ezzel lehet rövidre zárni a dolgokat: nem lesz sértés, nem lesz pletyka.. Persze az embereknél borul a bili, s ha magadban tartod egyszer csak eltávolodsz, de ha őszinte vagy senkit sem hibáztathatsz, csak a saját gyengeségedet, hogy te ott és akkor nem mondtad ki annak akinek kellett. Ha pedig vagy annyira sunyi, hogy másnak mondod, akkor vállald be, hogy az illető másoknak és másként adja elő, s csak te maradsz sáros, vesztes és legfőképpen sértő…

2010 októbere

Továbbképzés

2010. okt. 31. 9:19 

Sok minden van amit ki nem állhatok a nagy cégeknél, de a legjobban a tréningeket útálom. Azt hiszem ezt a testem is átvette, nem hiába hiszen a betegség agyban kezdődik. Szóval október 28-29-30 Mezőkövesd-Értékesítési tréning. Tiltakozásul már 27-én nem dolgoztam: belázasodtam. De azért elmentem, mert legalább dolgoznom nem kell. Az első percben a bemutatkozást követően bevallottam: sok ilyen tréningen voltam és valószínűleg leszek, de sosem értettem, hogy miért is kell ezeken részt vennem. Igaz kereskedelmben dolgoztam/dolgozok, de sosem konkrétan az értékesítési területen. Szóval ezt leszögeztem, így gondolom a tréner le is vette, hogy mennyire leszek aktív. Jelzem első nap magamhoz képest aktív voltam. Kívételesen a szállódai koszt sem okozott gondod, figyeltek a vegákra. Pénteken reggel kissé rosszabbul éreztem magam, s mikor a tréner meglátott visszaküldött a szobába, így én az ágyban tréningeztem (nem bántam). Szombaton ismét részt vettem rajta, de inkább csak szemlélődtem. Na és hazatérvén mi fogadott?? December 3-4 ismét tréninga. Hát voltam olyan boldog mint még soha…

Az űrlap alja

Mert véletlenek pedig nincsenek

2010. okt. 17. 9:12

Történt vagy 3 hete, hogy megtudtam koncert lesz: Frontline Assambly és Leaether Strip. 2 in 1, kevés pénzért, persze Budapesten. Majd történ ugyanabban az időben, hogy ezt a hírt megosztottam a most menő közösségi portálon is. És akkor és ott rögtön privát beszélgetésbe kezdtem egy rég nem látott kedves baráttal, akik csodák csodájára jógázik, sőt volt jóga fesztiválon és énekelte a maha-mantrát. A hús evés és nem evés kérdésben nem találtunk közös nevezőt, de a több mint 10 évre visszamenő barátságra ettől el is tekintettünk. Persze le is beszéltük, hogy akkor ennek örömére nézzük meg együtt a koncertet, s mivel épp ismét nem véletlenül de új lakásba költöznek aludhatok is náluk, mert több szoba van. Persze hogy igent mondtam mindenre. A koncert fergeteges volt. De előtte randiztam rég nem látott egri szobatársammal: Barbival. Ezt megelőzően meg bementem a Westend legkedvesebb boltjába, ahol vettem egy batikolt Ghanesa képet (az akadályok elhárítója), mert Őt elképzeltem az előszobánkban. Így egész nap az összehajtogatott képpel sétálgattam Barbival, majd pedig a elindultam a koncertre. Megnyugvást okozott a tény, hogy a részt vevők 20%-át ismeretm. Na nem azért mert sok embert ismerek, hanem mert nem volt egy nagy koncert. Persze ott volt a kemény mag, akik mindig mindenhol ott vannak, főleg Fradi meccse után. Gondolkoztam is, hogy honnan van ennyi pénzük, de lehet a balhé elkerülése végett őket ingyen beengedik?! A lényeg hogy a koncert végén felmerült benne, hogy kellene minden ilyen koncert küzdőterére be kellene tenni egy ketrecet, ahova a nagydarab barmokat be lehetne tenni, nyomnának egy kis ketrec harcot, mi pedig élveznénk a koncertet. De ez még azt hiszem várat magára, bár sokaknak tetszett az ötletem. A koncert után Buda egyik végébe keveredtem. Fogalmam sem volt hogy hol vagyok, de nem is számított mert biztonságban éreztem magam. Reggel csakis útravalóval engedtek el barátaim, akik megjegyezték hogy odafigyeltek mit eszek és mit. Sajnos nem pontosítottunk, mert Ők arra készültek, hogy reggel nem kelek korán, hogy maradok stb. De én már beterveztem programokat. Sajnáltam, hogy keresztül húztam a számításaikat, de lesz még koncert, ha meg nem akkor jönnek ők Debrecenbe, mert még nem voltak soha sem. 

Az űrlap alja

Már nem egyedül

2010. okt. 15. 8:58

Ismét rá kellett jönnöm furcsa szerzet az ember. Hiszen eddig arról írtam, hogy mennyire egyedül vagyok, de valahol már akkor is sejtettem, hogy a visszaállás is fura lesz. Szóval a másfél hónap egyedül élésből legjobban az első két hét volt drámai. Aztán az ahogy mindent ezt is meg lehet szokni. Elkezded kialakítani az életedet, s bár az ember társas lény, de azért van annyira ego, hogy szereti ha nem kell alkalmazkodnia senkihez sem: ha csak maga után kell pakolni, takarítani, ha csak önmagára kell tekintettel lennie. Na de ennek vége, mivel párom hazatért, s bár a visszaszokás a társas életre nem zökkenőmentes, a lehetőségre, hogy ismét újból elutazzon nemet mondtam.

Az űrlap teteje

Még a szarvas gombák is??

2010. okt. 1. 8:54 

Szarvasgombából van hím és nőstény egyed, és csakis szexuális úton képes szaporodni a növény - fedezték fel olasz kutatók, magyarázattal szolgálva arra, miért oly ritka és emiatt méregdrága ez a gombafajta. Egy perugiai tudóscsapat felfedezte, hogy szarvasgombából van nőstény és hím. Problémát jelent, hogy egy-egy "telephelyen" csak azonos nemű kolóniák élnek belőle, a másik neműekből a legközelebbi sok méterre tenyészik. A szarvasgombák így afféle szerzetes- és apácarendek a növényvilágban. Az olasz kutatók feltételezéseik szerint a szarvasgombák "kerítői" állatok: ők közvetíthetik a két nem spóráit a "legény- és a leánygombák" között.

2010 szeptembere

2010. szeptember

Ismét Somogyvámos 

2010. szept. 19. 11:23

Három után 10 perccel keltem, s fél ötre már a templomban voltam útra készen. Hiszen Radhastami fesztivál volt Somogyvámoson. Az út odafele fárasztó volt. Öt személyes autóban öten utaztunk. Már az első percben megbüntettek bennünket. Kezdem azt érezni, hogy rossz ómen vagyok, hiszen a parikrama-ra tartva is összefutottunk a rendőrséggel. Már az induláskor is el voltam bizonytalanodva, mert este kaptam sms-t, hogy nem Devamrita Maharaja tartja a leckét, mert hogy szombaton ő tartott (remélem felvette valaki). De a végén csak nem maradtam lecke nélkül, mivel az avatás előtt Ő beszélt a szent név elleni 10 sértésről. Sőt prasadam után a sátor előtt összetalálkozott egy pillanatra a tekintetünk, s viszonozta köszönésemet. Ettől elolvadtam. Persze volt aki megjegyezte, hogy úgy viselkedünk, mintha egy nagy sztár köszönne.. Hát van különbség hogy egy lelki tanítómester méltat arra hogy köszönjön, meg mondjuk a Depeche Mode énekes. Persze az utóbbinak is örülnék, de annak lelki „haszna” kevés lenne. Az út visszafelé japával telt, s az üres lakás sem zavart annyira… És Rasikanak valamint Hildának köszönhetően nem voltam magányos, viszont Radhe-syama ismét a jól ismert távolságba került...

Az űrlap teteje

Újabb munkálatok s fogynak a dobozok

2010. szept. 18. 11:20

Lassan fogynak a dobozok, a könyvespolcnak hála már csak három doboz van a sarokban. Persze ezek kék dobozok, a fal meg pisztácia zöld. Mi következik ebből? Az hogy a falat újra kell festeni, mert nem voltam figyelmes így összekentem. Mosolyogtam, párom vajon hogyan fogadja mindezen történéseket? Végre akkora a könyvespolc, hogy még üres rész is maradt. Kevés könyvem van. Egyszer majd ha egyenesbe jövök ez ellen biztos teszek. Régebben volt egy megállapodás magammal, hogy minden hónapban veszek egy könyvet. Na nem akárhogyan.. Általában azokat amiket már olvastam a könyvesbolti eladói pályafutásom alatt. Akkor eszembe sem jutott megvenni (csak azt ami nagyon-nagyon tetszett), mert úgy voltam vele: itt van kéznél, majd elolvasom még egyszer. De hát minden változik: én elköltöztem, a könyves barátom pedig már nem árul könyveket. Szóval ha valamit el szeretnék újra olvasni, azt meg kell vennem. Tudom mások is így tesznek..

Az űrlap alja

Szolgáltatói kavalkád

2010. szept. 17. 11:19

Valahogy nem a barátom a villanyszolgáltató. De kezdem hinni hogy a netszolgáltató sem. Történt ugyanis, hogy minden ilyen dolgot banki utalással ún. csoportos beszedéssel szeretnék intézni. Nehezíti a dolgot, hogy a szolgáltatónál megadott megbízásaimat a bank rendszerint visszadobja, mondván nem megfelelő az aláírás. Hát persze, hogy nem az. Honnan tudjam hogy írtam ezelőtt 10 évvel. Igaz leadhatnék egy új írás mintát, de egy hát múlva az sem hasonlítana arra amit leírnék. Vajon az a tény, hogy nincs egy kialakult aláírásom, azt jelenti, hogy nincs személyiségem? A lényeg hogy öt telefonhívást bonyolítottam le a szolgáltatók és a bank közt. Azt ígérték minden rendben lesz. Na majd látjuk.

Az űrlap alja

A pokol kapujában

2010. szept. 16. 11:18 

Tegnap egy jó barát aludt nálam. Hihetetlen milyen más a reggel ha van kihez szólni. Igazából semmi bajom nincs az egyedülléttel, akkor ha nem párkapcsolatban vagyok. Emlékszem a single időszakomra: minden ok volt. De ahogy belépett a képbe egy olyan személy akivel már el tudtam képzelni több napot, akkor minden megváltozott. Persze tudom, hogy csak az elmémben. Ilyenkor már hiányozni kezd a másik jelenléte. Na most ebben a hiányban élem mindennapjaimat.

Mivel béna vagyok/voltam így a heti szolgálatomat most nem tudom otthonról végezni, így munka után rohantam (tekertem) oda, ahol meg tudom szerkeszteni a heti menüt. Persze lassabb gép, más program így elég lassan ment. Innen boltba mentem, s végre pontot tettem a gáztűzhely vásárlásra. Persze az eladó kioktatott, hogy amit én keresek az kombinált tűzhely. Mondtam nekem aztán mindegy, csak legyen, mert egy hete rohangálok: kinézem, másnapra elfogy. Így jártam kétszer, sőt volt egy amit kinéztem majd lenyitottam az ajtaját és a kezemben maradt. Ehhez nem volt bizodalmam, így kihagytam. De a lényeg, megvettem: szombaton ki is szállítják ráadásul fel is hozzák a másodikra. Szóval lassan fogadhatok vendégeket, ahogy kell (meg tudom őket kínálni valamivel). Mert a végén a pokolra jutok, mint rossz vendéglátó, háziasszony.

Az űrlap alja

Hol van a hév?

2010. szept. 15. 11:18

Hosszú idő után elmentem egy sejtülésre a templomba. A rendszer maradt a régi, az emberek újak. Jó látni a kezdeti lelkesedét a kezdő bhaktáknál. Amikor magukkal ragadja őket a hév, amikor nyitottak mindenre, amikor mindent tudni akarnak, mindent meg akarnak érteni, s mikor nem látják a nehézségeket. Még fel tudom idézni én is régi szép időket. S hogy hova lett ez a kezdeti hév? Nem is tudom. Valahol mélyen bennem van még, mert érzem hogy előbukkan, s olykor-olykor meg is marad egy-két napig. De hogyan tudnám ezt huzamosabban fenn tartani, azt nem tudom. Próbálkozom, küzdök s hiszem hogy ha vágyam van rá akkor beteljesül.

Az űrlap alja

A konyha varázsa

2010. szept. 13. 19:33

Már a múlt héten elkezdtek látogatni a debreceni matajik. Ég az arcom, hogy semmivel nem tudom megkínálni őket, de a konyha nem teljes, sőt fél is csak most lett. Ugyanis voltak gondjaink a konyhával. Vagyis a vizesblokkal. Első körben a mosogató szekrénnyel. Aztán erről döntés született, így ismét hálás lehet a Szép asztalosmunkák brigádjának: gauranga! De mindezt megelőzően a bekötés után átázott a fal. Még jó hogy akkor nem volt szekrényünk. Na de lett szekrény (igaz csak a mosogató alá), majd jöttek a vizesek csapot szerelni. Hát persze hogy a csappal is gond volt. Pedig milyen jól nézett ki. De hát made in china, s ebből is a gyengébb változat. Így pár nap múlva leszerelték, én visszavittem kedvenc áruházamba, majd némi ráfizetéssel elhozhattam a MOFÉM csapot. Ettől a vízszerelő nagyon elégedett lett. Persze a munkafolyamatot hosszabbítja állandó utazásom, így ma sikerült pontot tenni az ügy végére. Tehát mosogató van. Gáztűzhely remélem lesz a héten. Vagyis haladunk az 50%-os konyha felé. Ja és végre van kaputelefon ami működik, így nem kell a konyhaablakban leselkednem hogy ki mikor érkezik...

Az űrlap alja

Tanmese, mert régen volt...

2010. szept. 13. 13:55

“Az istenek megteremtették a világot, már csak az volt hátra, hogy az erőt is belehelyezzék. Tanakodtak hová tegyék, hogy az ember meg ne találja. Egyikőjük azt mondta: Tegyük a föld alá. Az nem jó, mondta egy bölcsebb isten, mert az ember előbb utóbb feldurja a földet és megtalálja, tegyük a hegy tetejére. Végül a legbölcsebb legöregebb isten szólalt meg: Nem tehetjük a hegy tetejére, az ember előbbutóbb megmássza a hegyeket, tegyük magába az emberbe, ott sose fogja keresni.”

(Buddhista tanmese)

Az űrlap teteje

Ismét úton

2010. szept. 12. 19:30

Hirtelen ötletből adódóan a hétvégét ismét Szegeden töltöttem. Azt hiszem így jobban telik az idő. Bár azt mondják a vonaton dupla annyit élsz meg. Ez biztos. Most épp az a variáció volt visszafelé, hogy 140 Ft-ért vehettem pótjegyet a Cegléd-Debrecen távra. Igaz ez nem IC kocsi volt, de mégis 30 percet spóroltam az úton. Az meg csak hab volt a tortán, hogy összefutottam egy ismerősömmel aki kocsival majdnem házig hozott. Sok haszna nem volt a szegedi utamnak, kára viszont igen. Ugyanis a notebookom töltőjét ott hagytam, így most nap mint nap hordozhatom a céges laptopot. Ami nem nagy kaland, csak félek egyszer itthon hagyom, s jöhetek vissza. Persze át kellett gondolnom, hogyan is tudom majd az elkövetkező két hétben egyetlen (odaadó) szolgálatomat végezni. Mert hogy mind a menü mind a hírlevél géphez kötött. Nem lesz egyszerű de megoldom. Sajnos a magyar postában nem bízom annyira, hogy magam után küldessem a töltőt. Meg jövő héten csütörtökön ismét utazom, így majd csak kibírom valahogy…

Az űrlap teteje

Az űrlap alja

Értelmezés

2010. szept. 9. 23:27

Azt hiszem most nyert értelmet Maharaja ne légy önző mondata. Persze mostani helyzetemre kivetítve. El kell fogadnom mi is lehet az igazi szeretet. Ami nem az, hogy magunkhoz bilincseljük a szeretett személyt, hanem az hogy el tudjuk engedni. Hiszen nem a világ vége ez a másfél hónap. S ha erre van vágya? Ha így tud bizonyítani magának, nekem, s másoknak? Mi jogon mondhatnám: maradj? A szeretet jogán? A szeretet felhatalmaz mindenre? A szeretet mentség az önzésre? A válasz egyszerű: nem. A szeretet, ha hagyjuk a másikat élni…

Büky Anna: A pillanat műve

Ma reggel rájöttem, hogy mi a szabadság:
a szabadság az az érzés, hogy együtt vagy valakivel,
tehát nem vagy egyedül és mégis mindent megtehetsz,
azt, ami jó a te lelkednek,
azaz:
olyan lehetsz, amilyen te vagy,
okos és buta, szelíd és vad, szép és csúnya, öreg és fiatal,szégyenlős és gátlástalan,
a szabadság az a legfőbb emberi érzés, hogy léteznek
emberek, akikkel ha együtt vagy... önmagad vagy

Az űrlap alja

Vissza az ürességbe

2010. szept. 7. 23:00

Szegeden pakolással teltek a napjaim. Mivel az az ötletem támadt, hogy anyum lássa már kis lakásunkat, s megkértem Kriszt vigyenek el autóval. Így összeszedtem még pár dolgot, s irány Debrecen. Valójában féltem egy kicsit a hazatéréstől, mivel az üres lakással kellett volna szembesülnöm, így ezt pár órával eltolhattam. Aztán persze mindennek megvan a visszahatása. Ugyanis anyumék visszaindulása után, nem csak magányommal szembesültem, hanem anyum szomorúságával is. Az hogy látta minden rendben van a lakásunkban szembesítette azzal a ténnyel, hogy ez a debreceni élet egy végleges döntés. Hiába mondtam neki, hogy nem egy lakás miatt maradok, ha maradok. Ő pityergett, én meg nyeltem a könnyeimet, életem párja meg sütteti a hasát a Napon… Szóval rosszabb volt ez mintha egyszerűen visszajöttem volna egy vonattal.

Üzenet

2010. szept. 7. 15:14

Az, hogy nézeteltéréseitek vannak, egyáltalán nem természetellenes, hiszen mindannyian egyéniek vagyunk. Mivel azonban mindannyian Krisnáért cselekszünk, mindig fel kell adnunk a személyes érdekeinket és az elsődleges célt kell szemelőtt tartanunk.

Sríla Prabhupada

Az űrlap teteje

Somogyvámoson

2010. szept. 6. 22:46 

Kellett egy kis idő, hogy feldolgozzam a történéseket. Kezdem összeszedni darabjaimat. Végül Somogyvámoson három teljes napot töltöttem. Hangulatom ingadozott, hullámzott s ki tudja még miket csinált. Az indulás előtti hétvégét egyedül töltöttem, ami persze nem lenne önmagában baj, de társult hozzá a magányosság érzése is. Gondoltam átadom magam ennek az érzésnek, s „kiélvezem” minden percét. Jelzem túl jól sikerült, így kis kedvvel indultam a Govinda felé. Innen indultunk a Farmra. Három prabhu és én. Megérkezéskor némi káosz alakult ki a szállásom körül, hiszen nem volt ott senki, nem volt kulcs sem, s az alaphangulatom amúgy is adott volt. De csak le tudtam cuccolni, s irány a parikrama. Már rögtön tudtam, hogy ez nem az én programom lesz, mivel a szél fujt, s a pollen meg csak száll és száll és száll. Tehát tiszta orrlyukara melyen át levegőhöz juthattam volna esélyem sem volt. Nem sokat hallottam az előadásból, mert elég messze voltam. Közelebb nem akartam menni, hiszen későn érkezőként  (meg úgy alapból is) magamra vontam volna a tekinteteket. harinammal tértünk vissza a templomba, majd következett az ebéd. Délutáni pihenés és előadás a szent névről. Majd utána egyedül vissza a szállásra. Magányos olvasás és sok kérdés a fejemben. A legfőbb kérdés: mit is keresek én itt? Sok bhaktától hallottam, hogy nekik is nehéz néha átállni. Nekem lehetetlennek tűnt. Szó szerint az alvásba menekültem. Másnap kelés, japa, majd program. Dél körül már Ricsi prabhu is előkerült. Végre valaki akit ismerek, akivel beszélhetek. Ebéd előtt jött egy sms: Tudsz virágfüzért fűzni? Szinte levegőt is elfelejtettem venni. Mert hogy ez felhívás keringőre: én fűzhetnék virágot Maharaja-nak. Persze inamba szállt a bátorság: fűztem már, de ez nem nyugtatott meg. Majd az sem, hogy ezt tényleg komolyan gondolják. Ott álltam a konyhában egy csomó virággal, tűvel és cérnával. Hát akkor kezdjük. Virágok lefejezése, valamiféle sorba rendezése ízlés szerint. Persze fordítva kezdtem fűzni. Sebaj a végén átraktam a tűt és úgy folytattam. Elkészültekor felajánlhattam Prabhupadanak a templomban: meg voltam szeppenve rendesen…Aztán egy telefon, s mire a ház elé értünk már „csak” a hátát láttam Maharaja-nak. szóltam Ricsi prabhunak, hogy itt van a füzér, Maharaja meg már a szobájában. Ricsi rohant is. Az átadást nem láttam. Csak álltam s néztem. Egyszer csak Maharaja kijött a szobájából, nagy mosollyal mondott egy Hare Krisnat s visszament. Én meg ledermedtem. Vajon kijött nekem köszönni? Vajon az általam készített fűzért akarta megmutatni?

Valójában mindegy, a lényeg hogy szentelt rám egy kis időt. Ezek után a vacsora elkészítése következett, amiben segítettem (kéz alá dolgoztam). Este már boldogabban feküdtem le, s döntést is hoztam. Csütörtökön indulás Szegedre. Egy nappal korábban a tervezetnél. Hiába a japa, az olvasás, a szolgálat oly távolinak tűnik minden: hiányzik a másik felem. Szerda reggel az alábbi sms fogadott: Maharaja azt mondta 12-kor talán beszélhetünk. És beszéltünk: kedves volt és kegyes. Azt mondta szereti az őszinteségemet. Az utolsó mondata pedig hogy ne legyek önző. Minden bevezetés és magyarázat nélkül: ne légy önző. A beszélgetésünk után sétáltam egy nagyot. Mire visszatértem ismét kihívás elé néztem: kitakaríthattam Maharaja szobáját. Kissé csalódott voltam, mert csak 20 percem volt mindenre, s ha őszinte akarok lenni, csak a fürdőre szántam volna legalább egy órát. De most már tudjuk: érkezése előtt egy nappal nagytakarítás kell! Lelkesen mentem a szállásomra. Csütörtök reggel már a táskámmal a hátamon vettem az irányt a templom felé. Majd 8ra mentem az ételkészítő helyre. Csodálkoztam, hogy nincs ott senki. Aztán belém csapott a felismerés: böjt van. Végre sikerült Vaidabhival egy percnél tovább összefutnom. S végre hallhattam Devamrita Maharaja előadását. Bár őszintén megmondta semmi kedve nem volt beszélni, hiszen az utazás kimerítette. De azért csak sikerült két és fél órát összehoznia. Vegyes érzelmekkel indultam Szegedre. Egyik részem maradt volna, másik részem indult… S hogy mi volt a legjobb? A japa, az olvasás.. Az hogy Radhe-syama most volt hozzám a legközelebb.. lehet hogy magányos voltam, lehet hogy az emberektől távol voltam, de most Radhe-Syama közelebb engedett…

Az űrlap alja

Az űrlap alja

Egy üzenet

2010. szept. 6. 11:44

SOHA NE ADD FEL

Nem számít, mi történik,
Soha ne add fel.

Tárd ki a szívedet.
Országod túl sok energiát fordít arra,
hogy fejlessze az elmét,
A szívek helyett.
Tárd ki a szívedet.

Légy együtt érző.
Nem csak a barátaiddal,
Mindenkivel.
Légy együtt érző.

Munkálkodj a világbékéért.
A szívedben
És a világban
Munkálkodj a világbékéért

És újra mondom:
Soha ne add fel.

Nem számít, mi történik,
Nem számít, mi zajlik körülötted,
Soha ne add fel.

Őszentsége, a XIV. Dalai Láma

2010 augusztusa

2010. augusztus

Alone

2010. aug. 28. 21:15  

Az élet mindig változatos. Alig két hete költöztünk át a közös lakásunkban, s máris egyedül maradok. Párom úgy döntött, hogy mivel munkanélküli, s jelenleg esélye sincs itt munkát találni elutazik barátaival közel másfél hónapra Franciaországba kisebb munka reményében. Nehezen viselem itt Debrecenben az egyedüllétet. Így nem repestem az örömtől. Igaz jövő héten Somogyvámoson leszek, de utána még jó pár hét áll előttem. Egy darabig még elpakolgatok, takarítgatok a lakásban mert tennivaló van nem kevés.. De lesznek magányos perceim..

Az űrlap teteje

Ez az amire vágytam.. vártam

2010. aug. 27. 21:34

I am on my way to New Vraja Dhama.

your wellwisher,
Devamrita Swami

Az űrlap teteje

Az űrlap alja

Szivárgás

2010. aug. 24. 21:03  

Azt hittem a költözéssel majd kevesebb lesz a gond. De hát sok minden használat közben derül ki. Pl hogy a konyha fala átázik. Na akkor híjuk a vízszerelőt, akivel voltak gondjaink. Pl a wc tartály, vagy éppen a mosdó felszerelése sem volt akadálymentes. Na de gondoltam ez egyszerű: valahol szivárog. Persze mint nőt gondolta „megvezet”, s egyből hárított, mondván hogy a csövek már hetek óta be vannak szerelve, s ha eddig nem volt gond akkor hívjam a burkolót mert ő rontott el valamit. Jelen helyzetünkben két okból sem tenném: az egyik hogy két csapat burkoló dolgozott nálunk s egyik rosszabbul mint a másik, így egyikük sem kapta meg a teljes összeget melyet igényeltek. Meg hát mit kezd egy burkoló a csőrepedéssel? Szóval én kötöttem az ebet a karóhoz, hogy jöjjenek ki. Első körben csak kis javítást végeztek, persze a probléma nem oldódott meg, mert a folt csak tovább terjedt. Na megtörtént a javítás, s mint kiderült mégis a vizes volt a ludas. Így megnyerte a falazást is, persze ingyen.

Az űrlap teteje

Augusztus 20 és az első szállóvendégek

2010. aug. 21. 21:09

Tudtam, hogy ez az augusztus 20-a nem úgy fog telni ahogy szokott. De barátnőmre és gyermekére számítottam. De nem őket kaptuk, hanem párom nagynénjét férjét s két gyermekét. Így rohanás volt a nap. 11-re mentem a Csónakázó-tóhoz, mert harinám volt tervbe véve. De emberek nem voltak, így bhajana és halava volt a program. Egyig voltunk kint, mert jött a család, hogy menjünk fagyizni. Közben másik barátnőm is bejelentkezett egy órácskára. Így össze-vissza szaladgáltunk a városban. Ez persze az épp kialakulóban levő parlagfű allergiámnak nem tett jót. Levegőt alig kaptam, s az arcom durva hámlásnak indult. De azért ma is sikerült párszor kiejtenem a szent nevet, s arcom is „ki lett festve”, sőt bindit is kaptam…

Az űrlap teteje

Bhakták mindenhol...

2010. aug. 18. 20:52

Szabadságom alatt kaptam egy ismeretlen kollegától levelet, aki megkérdezte hogy kuntimala van-e a nyakamba.. Milyen kicsi a világ, vagy épp „sok” a bhakta. Szóval már ketten vagyunk a cégnél, s bár jó pár kilométer választ el minket egymástól, mégis csak jó ha végre magyarázkodás nélkül használhatom az alábbi szavakat: prasadam, Maharaja, japa..

A szomszéd nője..zaja..baja..

2010. aug. 17. 20:47 

Békés ember hírében állok, de vannak határok. Persze elhiszem, hogy a furás faragás idegesítő lehet, de ki tud felújítani csendben? Igazából két szomszéd van felháborodva: a mellettünk és az alattunk levők. Ez persze természetes, hiszen ők kapják egyenesbe. De akkor is van amit már nem bírok ki szó nélkül. Pl ha számon kérik, hogy minek csinálunk mi ekkora felújítás, hiszen elég lett volna ezt a lakást kitakarítani s ennyi. Na engedtessék már meg nekem, hogy eldöntsem miben szeretnék élni. Aztán persze a kíváncsiság is szerepet játszik a felháborodásban, hiszen szinte ránk törték az ajtót csak hogy beláthassanak.. Majd a fenyegetés, hogy feljelentenek bennünket a lakásszövetkezetnél. Hát mondtam tegyék nyugodtan ez az ami nem hat meg…

Az űrlap teteje

Az űrlap alja

A beköltözés

2010. aug. 15. 20:46

Azt hiszem egy külön blogot írhatnék a lakásfelújításról. A lényeg ember tervez Isten végez és a szakemberek… Hát ezt inkább hagyjuk. A lényeg hogy augusztus 14-én már az új lakásban aludtunk. Persze dobozok közt. 13-án éjszakába húzódó takarítást tartottam, kissé túl is pörögtem. Főleg hogy másnap szembesültem vele, hogy messze nem beszélhetek még tisztaságról. Sebaj: megcsináltuk. Persze munka mellett nem ment, így 2 két szabi, de nem bántam meg. Mert bár férfi a férfi, de a háttérben mindig a nők irányítanak, s erre szükség is volt. Visszanézve már csak nevetek azokon a történéseken, melyek akkor dührohamot váltottak ki. Lakható, s ez a lényeg. Hogy mi van még hátra? Pl a konyhabútor, a gáztűzhely, az ajtók szegőzése festése, a gardrób polcok, na meg könyves polcok. A sors poénja, hogy kb egy éve eladtuk kollegámnak a franciaágyunkat. Most mi vesszük meg az övét. Persze a durva az lett volna ha ugyanazt az ágyat vásároljuk vissza… Na de neki azóta új barátnője és új ágya lett. Szóval van még dolog, s persze a dobozokból kerülnek elő dolgok melyeknek még nem lelem a helyét. Szerencsésnek mondhatom magunkat, mert sok segítséget kaptunk: szép asztalos munkáktól, kollegámtól, bhaktáktól.. s Krisnatól is. Mindenkinek köszönjük szépen. Sőt az előző albérlőnek is a sok lomot a pincében, mert abból kb 20ezer forintunk lett.

Az űrlap alja

Illeték...

2010. aug. 10. 20:46

Kijöttek felmérni a lakást az illetékhivataltól. Persze felülértékelik. Érdekli is őket a gazdasági válság, vagy az hogy lakhatatlan. Dehogy. Van egy táblázatuk ahol egész Debrecen területe szerepel, s ez alapján sorolják be. Sebaj, ez az amin változtatni nem tudok, csak fellebbezhetek, majd részletfizetést kérhetek.

Az űrlap teteje

...

2010. aug. 5. 8:58

"Ha annyira akarod az Igazságot, mint a fuldokló ember egy korty levegőt, akkor egy pillanat alatt eléred."