2010. január
Ételosztás
2010. jan. 31
Debreceni pályafutásom alatt megtörtént a második ételosztás a Food for life keretein belül. Nagy szerepem ebben az eseményben nem volt. Valójában az irodai rész hárult rám: plakát, szórólapnyomtatás. Meg természetesen az esemény fotózása. A szervezésre már külön csoportunk van, így összeszedettebbek voltunk, mint karácsonykor. A célunk a nagycsaládosok megsegítése volt. Voltak, akik elhozták a gyermekeiket, de voltak, akik edényeikkel álltak sorban. S persze voltak, aki azt ígérték, hogy eljönnek, de mégsem jöttek. Egy-két hajléktalan is eljött. Volt, aki végig velünk volt. Igaz én nem beszélgettem vele, de kiderült, habár nincs lakása, az erdőben összerakott magának egy házikót. Ott él, s közben dolgozik. Egy család hozta autista fiukat is, aki mikor meglátta a fényképezőgépemet, közölte, hogy nehogy arra gondoljak, hogy ezt a jó kis gépet eladom, mert sokkal többet ér annál. Bár nem tudom, honnan jött ez a gondolata, de megnyugtattam, hogy eszembe sem jutott. Két órán át osztottuk a lencselevest, kenyeret és teát. Utóbbinak minden gyerek örült, mert jó krisnás szokás szerint nem sajnáltuk belőle a cukrot. 80 adag meleg ételt osztottunk ki.
Prasadam ki jaya!
Elnézést Eger
2010. jan. 30. 8:50
Amióta bhakták közt vagyok nem telt még el úgy év, hogy az Úr Nityananda megjelenési napját ne Egerben tölteném. Érezhető volt itt Debrecenben, hogy a bhakták nem olyan lelkesek az utazásra, főleg hogy egyre kevesebb az autó. Így arra az elhatározásra jutottunk, hogy az odafelé busszal megyünk, vissza pedig egy rég nem látott bhakta házaspárral. Meg is beszéltük, hogy ők is hozzák az Urakat. Tavaly még mind a ketten „festetlen” állapotban vittük Őket. Azóta sok dolog változott, így ők is megszépültek (bár eddig is azok voltak). Aztán mint annyiszor most is az ember tervez Isten végez eset történt meg. A 12.00-kor induló busszal utaztunk volna. A házaspár pedig még délelőtt elindult Budapestre, s onnan jöttek volna Egerbe. Utolsó egyeztetésünk péntek este volt. Mert hát a hószakadás nem könnyítette meg a helyzetünket. De ők rendíthetetlenek voltak. Aztán szombaton délelőtt telefonon hívtak, hogy részükről stornó az egri út, mert karamboloztak az autópályán: ők jól vannak, az autó nem, várják a rendőröket mert a vétkes nem igazán ismeri el, hogy ő lenne az. Egyik szemem sír, a másik nevet: örülök, hogy jól vannak, hogy az Urak ott voltak és vigyáztak rájuk. S szomorú vagyok, hogy nem lehettem ott az egri bhaktákkal…
Na még
2010. jan. 15. 21:29
A virágot Évinek köszönhetjük:
És még mindig köszönet
2010. jan. 14. 21:20
Ez az ajándék is pár hete már folyamatban van. Persze átérzem, mert varrásban mindig is jó voltam!
Az előző képen már látható, de megér egy közelit.
Köszönet: www.neita.freeblog.hu
Ismét köszönet: Szép asztalos munkák
2010. jan. 12. 21:18
Valójában pár hete kitaláltam, hogy az oltárra kellene egy dobogó vagy emelvény, mert jobban mutatna, ha Panca Tattva (kép) kissé magasabban lenne, mint az Urak. A kivitelezés váratott magára, így karácsonykor két fadoboz került fel, így volt hely a kolléganőm édesanyja által elkészített adventi koszorúnak. De idővel megterveztem, elküldtem, kértem, s birtokba vettem.
Köszönet a SZÉP ASZTALOS MUNKÁK-nak:
