2010. március
A nap verse ...
2010. márc. 14. 17:58
AZ ISMERETLEN ISTENNEK
DEM UNBEKANNTEN GOTT
DEM UNBEKANNTEN GOTT
Hogy továbbállnék újra egyszer,
pillantásom előreküldve,
kezem árvultan emelem fel,
s kereslek, feléd menekülve,
kinek mélyes mélyen szivemben
emeltem szent oltárokat,
hogy hangodat
újra halljam, szólítson engem.
pillantásom előreküldve,
kezem árvultan emelem fel,
s kereslek, feléd menekülve,
kinek mélyes mélyen szivemben
emeltem szent oltárokat,
hogy hangodat
újra halljam, szólítson engem.
S izzik rajtuk: Az ismeretlen
istennek! - ez, mélyen bevésve.
Övé vagyok, bár latrok seregébe
tartozom most is mind e percben:
övé - és érzem kötelékem,
mely harc közben lehúz, lefog,
s megfuthatok,
mégis őt szolgálom egészen.
istennek! - ez, mélyen bevésve.
Övé vagyok, bár latrok seregébe
tartozom most is mind e percben:
övé - és érzem kötelékem,
mely harc közben lehúz, lefog,
s megfuthatok,
mégis őt szolgálom egészen.
Úgy ismernélek, Ismeretlen!
Téged, mélyen lelkembe nyúlva,
életem, mint viharzás, összedúlva,
Megfoghatatlan, Rokonom benn!
Úgy ismernélek, szolga lényed.
Téged, mélyen lelkembe nyúlva,
életem, mint viharzás, összedúlva,
Megfoghatatlan, Rokonom benn!
Úgy ismernélek, szolga lényed.
TANDORI DEZSŐ
-1 ragaszkodás
2010. márc. 13.
Pénteken történt valami, s ez jutott eszembe:
Sámson Izrael törzsei lépésről lépésre meghódították Kánaán földjét. Harcuk közben azonban nem ügyeltek Isten parancsára. Életben hagyták a legyőzött népeket, sőt azok oltárait is. Józsue halála után az új nemzedék ennek gyümölcseként egészen elhagyta az Urat. Szövetséget kötött a föld népeivel és Baáljainak szolgált. Ezért az Úr sorsukra hagyta, rablók kezére adta őket. Kiszolgáltatta őket ellenségeiknek. Végső nyomorúságra jutottak. A zsidók tapasztalták nyomorúságukat, és Istenhez kiáltottak. Az Isten a bírákra bízta a nép vezetését. A bírák megszabadították őket ellenségeiktől. A nép azonban egy-egy bírájának halála után mindig visszatért bűneihez. Idegen istenhez szegődött. Összeházasodtak az idegenekkel. Ellenségeik így ismét és ismét úrrá lettek rajtuk. Izrael népének 12 bírája volt Sámson. Bár a többiekről is érdekes történeteket olvasunk a Bírák könyvéből, különösen Bárákról, Gedeonról és Jeftéről, részletesen csak Sámson történetével ismerkedünk meg. Sámson 20 évig bíráskodott a népen. Izraelen akkor a filiszteusok uralkodtak. Sámson nem volt feddhetetlen ember. Isteni tilalom ellenére mindig filiszteus nőnek udvarolt. Történetét azért kell megismerni, mert rajta keresztül Isten többször megmutatta hatalmát. Sámson születését angyal hozta szülei tudtára, és közölte velük, hogy nem szabad haját levágni (fejét borotvának érinteni) , mert ő Isten nazírja lesz. Sámson hatalmas erejű férfivá lett. Puszta kézzel ölte meg a rátámadó oroszlánt. A filiszteusokkal fogadott. Felesége azonban elárulta a titkot, így a filiszteusok megfejtették találós kérdését. Sámson elvesztette a fogadást. Adósságát úgy tudta megfizetni, hogy 30 filiszteust megölt. Máskor 300 rókát fogott össze. Csóvát kötött a farkukra. Így gyújtotta fel a filiszteusok gabonáját. A filiszteusok erre üldözni kezdték. Ő egy szamárállkapoccsal 1000 filiszteust ölt meg. Végül szeretőjének, Delilának elárulta erejének titkát. Ereje hajában, nazírságában volt. Míg aludt, Delila lenyírta Sámson haját és így el tudták fogni a filiszteusok. Megvakították és egy malomban dolgoztatták. Egyszer ünnepük volt a filiszteusoknak. Elhatározták, hogy Sámsont beviszik az ünnepre, hogy csúfolhassák. Összegyűlt minden főember. Sámsonnak azonban kinőtt közben a haja. Istenhez fohászkodott. Megjött az ereje. Kirántotta az ünnepi épület tartóoszlopait. Ő is meghalt az épület alatt, de halálában több filiszteust ölt meg, mint egész életében.
Mert hát mind emberek vagyunk
2010. márc. 2. 16:46
Már napok óta figyelem munkába menet, hogy a vasúti híd alatt ki van kötve egy kutya. Mivel kutya szerető vagyok, így egyből hívni akartam valakit, hogy mentse meg. Aztán belestem a híd alá. A látvány „magával ragadó” volt. Így két nap elteltével le is fotóztam. Érdemes megnézni részleteiben: adott egy kutya, egy kutyaház, s egy „lakás” melyben él valaki. Megtervezett egész. A kutyának etetős edénye van, a gazdájának pedig seprűje. Igen. Nem minden ember nem veszíti el „méltóságát”, „igényét”, „neveltetését” azzal hogy hajléktalanná válik. Amúgy is érdekes a hajléktalan kifejezés, hiszen lehet, hogy postai címmel nem rendelkezik, de van hajléka. Persze nem fenékig tejfel, de a legtöbb ami ebből a helyzetből kihozható. S igen. Ez a kulcsa az egésznek. Sokan vágynak sokra, jóra s még többre. Pedig csak annyi kellene: abból amink van hozzuk ki a legtöbbet. Vagyis abból, amit Isten átmenetileg nekünk adott. Mert el kell fogadnunk, hogy ennyi jár, s nem több. Ez nem megalkuvás, nem beletörődés, hanem egyszerű megértés. Ha ezt magunkévá tesszük, akkor minden egyszerűbb lesz, s még boldogok is leszünk. Egyre többet gondolok Indiára. Tavaly ilyenkor ott voltam. S akkor is, és most is azt érzem: mindenkinek látnia kell, hogy értékrendünk átalakuljon.
Food for life másodszor
2010. márc. 1. 16:46
Vasárnap pedig a havi rendszeres ételosztásunk következett. Januárban még 80 adagra készült, ebben a hónapban már 100 adagot készítettünk. Persze nehezítette a helyzetemet a hold keltéig tartó böjt (szigorúan 17:32-ig). Gaura Purnima „miatti” böjt. Sebaj, próbáltam nem figyelni a babgulyás és a bodza tea illatára. A kezdéskor megrohamoztak bennünket. Igazából mi nem terveztük meg előre, vagyis túl sokat vállaltunk be. Mert az ételosztás mellett még bőven volt mit csinálni: oltár díszítése, ünnepi lakoma főzése, takarítás. Ismét kapkodással telt a nap. Olyan volt ez a hét mintha másodállásom lett volna. Persze a szolgálatnak mást kellene jelentenie, főleg az odaadó szolgálatnak. De én esetemben ez a kötelesség és felelősségtudatból ered, azt hiszem. De azt mondják a nagyok, hogy ebből fejlődik ki majdan az odaadásom.
