2010. április
Hetven éve nem eszik és iszik egy indiai jógi
1940-ben evett és ivott utoljára, azóta a levegőből táplálkozik, és egy istennő táplálja a életelixírrel, így nincs szüksége élelemre - állítja a 82 éves indiai Prahlad Jani, akit a helyiek szent emberként, sadhuként tisztelnek.
A jógit hat napja vizsgálják az orvosok egy indiai katonai kórházban, a legszigorúbb felügyelet alatt. Azóta valóban nem evett és nem ivott, viszont egyáltalán nem mutatkoznak rajta azok a tünetek, amelyeknek ennyi koplalás és vízhiány után kellene: kiszáradás, súlyveszteség, kimerültség és izomsorvadás.
A teszteket 15 napig szeretnék folytatni az indiai védelmi minisztérium orvosai, illetve olyan orvosok, akik az áltudományok gyakorlói és csalók leleplezésének specialistái. Egyelőre úgy tűnik, Jani szervezetének tényleg nincs szüksége sem vízre, sem élelemre, az emésztése egyáltalán nem működik, a wc-t sem használja, a húgyhólyagjából pedig felszívódik a vizelet. Egy orvoscsoport 2003-ban már megvizsgálta a jógit, de az akkori eredmények ellentmondásosak voltak, a tíznapos kísérlet végén ugyanis a férfi egy kicsit fogyott.
A hinduk között nem szokatlan, hogy 8-10 napos böjtöket tartanak, a jógik pedig akár 50 napig is képesek élelem nélkül meditálni (a leghosszabb feljegyzett koplalás, amit túl is élt az éhező, 74 napig tartott), víz nélkül azonban csak néhány napig képes működni az emberi szervezet, 72 óra után már halálosak is lehetnek a kiszáradás tünetei, és 5-6 napnál tovább elméletileg lehetetlen víz nélkül élni a tudomány jelenlegi állása szerint.
A vizsgálatokat vezető orvos, Dr G. Ilavazhagan szerint ha sikerül rájönniük, hogyan képes táplálék nélkül élni a jógi, az forradalmasíthatja az orvostudományt.
Továbbra sem tudják megfejteni az orvosok annak a 83 éves indiai jóginak a titkát, aki állítása szerint hetven éve nem vett magához táplálékot és folyadékot.
Még mindig nem tudjuk, hogyan marad életben - jelentette ki Szudhir Sah neurológus, miután a múlt héten véget ért Prahlad Dzsani két héten át tartó nonstop kórházi megfigyelés.
A jógit két héten át harminc orvos vizsgálta a nyugat-indiai Ahmedábád egyik kórházában. Ez alatt semmilyen táplálékot, folyadékot nem vett magához, vízzel csak fürdéskor és gargalizáláskor lépett kapcsolatba, és vécén sem volt - közölte G. Ilavazahagan, az indiai nemzetvédelmi kutatóintézet élettani kutatásokkal foglalkozó részlegének igazgatója.
A kutatók abban reménykednek, hogy a számos vizsgálat eredményei segítséget nyújthatnak abban, hogy túlélési stratégiákat dolgozzanak ki természeti katasztrófák és szélsőséges stresszhelyzetek esetére, valamint űrkutatási célokra, például Mars- vagy Hold-expedíciók számára.
Az orvosok mágnesesrezonancia-vizsgálatot, DNS-elemzést és hormonteszteket végeztek, elektródákkal mérték Dzsani agy-, vese- és szívműködését, valamint egyéb idegélettani és génvizsgálatokat is elvégeztek. Ezeken kívül részletesen elemezték az aszkéta vérét is. Az eredmények néhány héten belül készülnek el.
A szakállas aggastyán a vizsgálatok végeztével hazatért közeli falujába. A férfi azt állítja, kizárólag a meditációból nyeri az életben maradáshoz szükséges energiát. Elmondása szerint nyolcéves korában egy istenség megáldotta, és azóta nincs szüksége semmilyen fizikai táplálékra. Arról is beszélt, hogy egy misztikus és megmagyarázhatatlan folyamat révén egy szájpadlásán található lyukon keresztül nyer vízcseppeket.
Sah szerint ha Dzsani valóban nem táplálékból vagy folyadékból nyeri az energiáját, akkor feltehetőleg valamilyen körülötte lévő energiaforrásnak, például a napfénynek köszönheti életben maradását. Orvosként nem hunyhatunk szemet afelett, hogy a kalórián kívül egyéb energiaforrások is létezhetnek - jelentette ki a neurológus.
Nem látom a tavaszt...
2010. ápr. 19. 20:21
AZ ŐSZ
IM DEUTCHEN NOVEMBER
IM DEUTCHEN NOVEMBER
Ez itt az ősz: ha rád fúj - összetörsz!
Menekűlj! menekűlj! -
A nap lassan lopakodik
a hegyre fel
és minden lépésnél pihen.
Menekűlj! menekűlj! -
A nap lassan lopakodik
a hegyre fel
és minden lépésnél pihen.
Hogy meghervadt a világ!
Lankadt húrokon
dalol a szél:
elszállt a remény -
azt siratja.
Lankadt húrokon
dalol a szél:
elszállt a remény -
azt siratja.
Ez itt az ősz: ha rád fúj - összetörsz!
Menekűlj! menekűlj!
Óh, fa gyümölcse,
remegsz, lehullsz?
Milyen titokra tanított
az éj,
hogy jeges borzadály lepi
arcodat, bíbor-arcodat?
Menekűlj! menekűlj!
Óh, fa gyümölcse,
remegsz, lehullsz?
Milyen titokra tanított
az éj,
hogy jeges borzadály lepi
arcodat, bíbor-arcodat?
Hallgatsz, nem felelsz?
Ki beszél még? - - -
Ki beszél még? - - -
Ez itt az ősz: ha rád fúj - összetörsz!
Menekűlj! menekűlj!
"Én nem vagyok szép,
- mondja a csillagvirág -
de szeretem az embert, -
vigasztalom az embert -
hadd lásson még most is virágokat,
hajoljon utánam,
ah! és szakítson le -
szemében akkor
valami régi gyúl,
valami nálam-szebb emléke gyúl:
- azt látom, azt, - és úgy halok meg."
Menekűlj! menekűlj!
"Én nem vagyok szép,
- mondja a csillagvirág -
de szeretem az embert, -
vigasztalom az embert -
hadd lásson még most is virágokat,
hajoljon utánam,
ah! és szakítson le -
szemében akkor
valami régi gyúl,
valami nálam-szebb emléke gyúl:
- azt látom, azt, - és úgy halok meg."
Ez itt az ősz: ha rád fúj - összetörsz!
Menekűlj! Menekűlj!
Menekűlj! Menekűlj!
SZABÓ LŐRINC
Emlékül
2010. ápr. 16. 22:46
Hetvenhét évesen, péntek hajnalra elhunyt Popper Péter pszichológus, pszichoterapeuta, író, egyetemi tanár - tudatta a Saxum Kiadó. Az utóbbi időben folyamatos orvosi kezelésre szorult, de az utolsó napig dolgozott.
Hosszabb ideig tartózkodott Indiában, ahol egy Siva-paptól a következőket hallotta: "Mérhetetlen sok embert öltek meg a gyűlölet jegyében, ennél valamivel többet a szeretet jegyében, de a közöny, a visszavonulás, a magány jegyében még nem öltek meg senkit." Ezért törekedett arra, hogy az ember tegye magát belülről rendbe, s ne egy másik emberen vezesse le a belső feszültségeit. Demokratikusan élni csak önfegyelemmel lehet - vallotta.
S a könyv amit olvastam tőle:Várj, amíg eljön az órád
Rekviem Indiáért
India szelleme tízéves koromban érintett meg. Azóta vágytam arra, hogy odajussak. Úgy éreztem, dolgom van Indiában. És mint minden igazán fontos dolog az ember életében, ez is megvalósult. Talán ez India legfontosabb tanítása az én számomra: Ne sirasd, ami nem jött el hozzád, vagy amihez te nem érkeztél el idejében. Ebből tudhatod, hogy nem volt megírva sorsdöntő találkozásotok az Élet Könyvében - vagy a karmádban, ahogy tetszik.
Nem vagyok Ázsia-rajongó. Nem hiszem, hogy a Távol-Keleten boldogabbak, egészségesebbek, harmonikusabbak az emberek, közelebb élnek a teremtés műhelyéhez, mint bárhol a világon. Nem hiszem, hogy aki a saját hazájában - ahová talán nem véletlenül született - nem találja meg a szellemi útját, idegen kultúrában megtalálja. Terentius híve vagyok, aki kétezer évvel ezelőtt arra figyelmeztetett, hogy: csak égboltot vált, nem lelket, aki áthajózik a tengeren. Nem akarom, hogy megtérj a hinduizmushoz, Buddhához, a dzsain Mahavirához, sem a jógát mai formájába öntő Patandzsalihoz. Én csak mesélni akarok Indiáról, minden objektivitást elhessegetve és szélsőséges szubjektivitással arról, ami ott közel jött hozzám. Vagy talán nem is Indiáról szól a mese, hanem magamról, arról hogy mivé nőtte ki magát az, ami éppen hatvan évvel ezelőtt, Selva Raja Yesudian mester pesti jógaiskolájában kicsírázott bennem.
Nem vagyok Ázsia-rajongó. Nem hiszem, hogy a Távol-Keleten boldogabbak, egészségesebbek, harmonikusabbak az emberek, közelebb élnek a teremtés műhelyéhez, mint bárhol a világon. Nem hiszem, hogy aki a saját hazájában - ahová talán nem véletlenül született - nem találja meg a szellemi útját, idegen kultúrában megtalálja. Terentius híve vagyok, aki kétezer évvel ezelőtt arra figyelmeztetett, hogy: csak égboltot vált, nem lelket, aki áthajózik a tengeren. Nem akarom, hogy megtérj a hinduizmushoz, Buddhához, a dzsain Mahavirához, sem a jógát mai formájába öntő Patandzsalihoz. Én csak mesélni akarok Indiáról, minden objektivitást elhessegetve és szélsőséges szubjektivitással arról, ami ott közel jött hozzám. Vagy talán nem is Indiáról szól a mese, hanem magamról, arról hogy mivé nőtte ki magát az, ami éppen hatvan évvel ezelőtt, Selva Raja Yesudian mester pesti jógaiskolájában kicsírázott bennem.
Jó lenne másról híresnek lenni
2010. ápr. 15. 14:35
„Csatlakozzanak hozzánk, és segítsenek a kacsákon és libákon azzal, hogy megfogadják, nem esznek többé hízott kacsa- és libamájat" – kérte az Oscar-díjas színésznő az állatokkal való etikus bánásmódért küzdő szervezet (PETA) számára készített videofelvételen.
Mint a videón a színésznő is elmagyarázta, a szárnyasok nagy árat fizetnek a finomságért: kínozzák és leölik őket. A májuk felhizlalásához naponta többször megtömik a kacsákat és a libákat, a durva beavatkozás és a túlzott hízás következtében pedig sok állat elhull.
Winslet előtt olyan sztárok emelték fel a hangjukat ebben az ügyben, mint Roger Moore vagy John Gielgud, de Károly herceg, a brit trónörökös is letiltotta a királyi menüről ezt az ínyenc fogást.
A hízott kacsa- és libamáj előállítását 16 ország tiltja, köztük Nagy-Britannia, Németország és Izrael is."Viszlát gyors rizs
2010. ápr. 12. 8:06
Főzést nem igénylő rizzsel kísérletezik India
Indiai kutatók olyan rizsfajta kifejlesztésén dolgoznak, amely fogyasztható főzés nélkül is. Az északkeleti Orisza államban hozták létre az aghonibora elnevezésű fajtát a Központi Rizskutató Intézet munkatársai. A hibrid termése olyan lágy, hogy elegendő mindössze vízbe áztatni egy fél órára fogyasztás előtt. "Ez azért lehetséges, mert a szemek amilóztartalma nagyon alacsony" - írják közleményükben. Az amilóz összetett szénhidrát, a keményítő egyik összetevője, ettől válnak keménnyé a gabonamagvak. Az új variáns kidolgozása két évet vett igénybe. Az új rizsfajta kifejlesztői szerint környezetbarát, hiszen nincsen szükség semmiféle energiára ahhoz, hogy fogyaszthatóvá tegyék. Ugyanakkor segíthet az éhezés mértékének csökkentésében is
Csináld magad és szavazz!
2010. ápr. 11. 21:
Jó krisnás szokás szerint általában a földön ülve (párnán) eszünk. De néha napján jönnek hozzánk akik nem kultiválják ezt a szokást. Hetek óta tervezem, hogy kellene egy ebédlő asztal, ami összecsukható. Emlékszem annak idején Romániából hoztunk. Persze azt már sehol sem lehet megvenni. Sebaj lehet kapni Pesten közel 100ezerért. Na de mint tudjuk csak meditálni kell a dolgokon. Így meglátogattunk egy helyet a balkon ládás helyet, igaz fürdőszoba bútort kerestünk, de belebotlottunk egy asztalba s négy székbe, mindezt 19.900 forintért. Nosza meg is vettünk, persze az elszállítás váratott magára. Másnap el is mentünk érte. Hazatérvén nekiláttunk összeszereli. Aztán egyszer csak szembesültünk a valósággal: egy darab hiányzik, viszont van ami duplán van. Valójában meg sem lepődtem rajta. Így ismét ellátogattunk a praktikus boltba. Az eladó jót nevetett, mi kevésbé. Majd a kiállított asztalt szétszedte és hozhattuk is a mi deszkánkat. Ezek után másodjára is ellátogattam a szavazó helységbe. Most 20 emberrel kevesebb volt, de így is másfél órámban tellett, hogy behúzhassam azt a bizonyos két X-et. Nem akartam senkivel beszélgetni, illetve a méltatlankodást hallgatni, így a zene mellett döntöttem. Majd hazatérvén az összeszerelt asztal várt.
A szavazás mellett még egy fontos dologról kell szólnom, de azt hiszem ez magáért beszél:
Kertészkedem
2010. ápr. 10. 21:52
Hetek óta érzem a tavaszt, de hol eltűnik hol meg előjön. Gondoltam tavasziassá teszem az erkélyünket, hiszen ez lesz a nyári kedvenc helyem: feküdni a napon, olvasni a napozóágyon. Tehát beruháztunk 3 darab balkonládába. Majd szombaton a virágpiacon vettünk töves virágokat. Én rögtön beleszerettem a török szegfűbe. Szinte már előre éreztem az illatát. Szegeden volt virágkertünk: szegfű, rózsa, tulipán, jácint, nárcisz. Aztán jöttek a kutyák. A németjuhász nem bántotta a virágokat. A kölykei viszont kiszedték a szegfűket. A kaukázusi juhászkutyánk boldogan szedte le a tulipánok bimbóját. Na és jött Odie: aki imádta a rózsabokrokat. S a bulldogunk sem különb, így egyre kevesebb a virág. Na de nem így a balkonon. Este elköszöntem tőlük, reggel meg szép napot kívántam nekik. Úgy tűnik kezdik érezni a földet.
Húsvét meg miegymás
2010. ápr. 6. 21:52
Sosem volt a kedvenc ünnepem. Emlékszem minden évben nagyszülőknél töltöttem, persze szigorú beosztásban hiszen 2 pár nagyszülő, s mind akarta az ő egy szem unokájukat. Így aztán valójában rohanásban telt az egész. Persze a locsolkodók elöl nem menekültem. S emlékszem délután a Szegedre vezető kocsi utazás gyomorfogató volt a sok pacsuli miatt. S közben arra gondoltam, vajon Szegeden van valaki akinek eszébe jutottam? Azt hiszem ezt már sosem fogom megtudni. Idén Budapest-Fót-Dunakeszi volt a programunk. Féltem nem lesz benne pihenés, aztán tévedtem. Napsütés, madár csicsergés, séta Gödön a Duna parton. Vasárnap pihenés, majd helyváltoztatás. Dunakeszin séta, majd egy világháborús temető látogatása. Hétfőn pedig utazás vissza Debrecenben. Cegléd előtt a vonat megállt. Nem hallottam miért mivel hangosan szólt a zene füleimbe. Álmos bambulás kifelé az ablakon, majd egy homályos kép, mely távolodva válik egyértelművé: 2 rendőr, egy rendőrautó, egy testszerűség, de valami hiányzik. Távolodva döbbentem rá: valakit elütött a vonat, s derékban félbevágta. Sem letakarva, sem eltakarva. A rendőrök közönyösen szemlélődtek, a vonat lassan indult. A vonaton gyerekek s én. Ha én 33 évesen alig raktam össze a látottakat, akkor ők? Vajon a szülők mit mondanak nekik. Mert hát tudom nem ez a test vagyunk. S igen ezt az egyet láttam: a testben semmi élet nem volt, üresnek tűnt az egész. S ha őszinte akarok lenni, nem láttam különbséget az CSI és a ceglédi tetem közt. Mivel a filmekben a holtestekbe nem kell lelket varázsolni, így megteszi egy viasz másolat is. Az általam látott testben pedig már nem volt lélek így semmi sem különböztette meg a viasztól. Sokszor felvillan bennem a látvány, de tudom mint minden ez is elmúlik egyszer.
Visszatérésem
2010. ápr. 1. 21:51
Szabadságot vettem ki, de rájöttem, hogy elbújni könnyebb, mint küzdeni. Soha nem választom a kényelmes ill. könnyebb utat. Egy időre átadtam magam a történéseknek, nem irányítottam, sodródtam. Aztán persze jön a felismerés: nem érdemes gyötrődni nem ér semmi ennyit. Tehát összeráztam magam és felálltam.