Popper Pétertől..
2010. máj. 14. 10:37
Még el kell mondanom egy szomorú hírt. Az ´Igazi´ nem létezik. Nincsen. Sehol nem él valahol egy nő vagy egy férfi, aki az igazi, s akit csak meg kell találni. De aki szerencsés, élete során találkozhat két-három olyan emberrel, akiből lehetne ´igazi´. De ehhez nagyon sok türelem, lemondás, megértés, háttérben maradás szükséges, ám végül kialakulhat egy olyan viszony, melyben a másik már nélkülözhetetlenül belecsiszolódott, vagyis igazivá vált.
Önzőség felső fokon
2010. máj. 4. 20:52 -
„A rendőrségi beszámoló szerint hétfőn 22.32 óra körül a Cegléd felől Debrecen irányába közlekedő vonat vezetője észlelte, hogy a Gázvezeték utcai vasúti átjáró közelében a síneken hason egy személy fekszik. A többszöri kürthangra a személy nem mozdult, s a fékezés ellenére a vonat már nem tudott megállni. A gázolást nem lehetett elkerülni, s az is megállapítást nyert, hogy a sínen nem egy, hanem két személy - egy házaspár – feküdt, akik a hátrahagyott búcsúlevélben foglaltak szerint súlyos betegség okán döntöttek úgy, hogy együtt vetnek véget életüknek. Az 56 éves nő és 65 éves férfi a helyszínen életét vesztette.”
Olvastam a napi hírekben. Nem ítélkezem, csak véleményt alkotok. Sajnos életem során, barátok közt pár öngyilkossággal találkoztam már. Mindig úgy voltam vele: az ő dolguk. Persze fáj, persze értelmetlen… De mégis mindenki egyéni dolga, döntése. De kérdem én: nem lehet megöngyilkolásznia magának az embert az otthonában? Annyi módja van (ezt inkább nem részletezem, még ötletet adnék). De akkor is! Ez az önzőség egyik legmagasabb foka. Hiszen miért kell világgá kürtölni, hogy ne tud szembe nézni életével, halálával, fájdalmával stb? S ha világgá is kürtöli, miért kell másoknak fájdalmat, lelkiismeret furdalást és egy életre szóló traumát okozni? Ott vannak a mozdonyvezetők. Vajon ők hogy élik ezt meg? Régebben a televízióban volt erről műsor: interjú stb. A legtöbben tehetetlenek, hiszen még ha ésszel fel is fogják, hogy nem tudják megállítani a vonatot, érzelmileg ezt akkor sem lehet feldolgozni. Szóval ha valaki véget akar vetni jelen életének, tegye már úgy hogy mást nem kever bele. Beszélhetnék karmáról, beszélhetnék visszahatásról, hiszen biztos nem véletlen a mozdonyvezetők személye ezen történetekben.. De akkor is: nem szabad másokat belekeverni saját nyomorunkba!!
Május 1
2010. máj. 2. 20:40
Valahogy rám szakadt a munka. Nem látom sem az elejét sem a végét: hajtás, túlóra este és hétvégén. Sokszor érzem nem vagyok elég hálás, hiszen mások mit nem adnának egy munkáért. Én sem panaszkodom, csak éppen nem hiszem hogy ez lenne az életem értelme. Mert persze jó a pénz, a több pénz, de ehhez több munka kell. S ez a lelki életem rovására megy. Meg kell találni az egyensúlyt, mert egyensúly nélkül nem lehet élni. Most ezt elveszítettem. Nem azért mert én akarom, de a jelen helyzetben ez van ezt kell elfogadnom, hiszen ebből élünk. De van egy határ, és mostanság egyre jobban érzem, hogy nincs messze az a mondat: elég, lépnem kell.
A lényeg, hogy a hajtás miatt jobb kezem használhatatlanná vált: igazi irodai munkai ártalom, s bevallom hülyén is hangzik… De hát a szokásos május elsejei halava osztást csak nem hagytam ki. Mondjuk tény, hogy nem lehettem túl aktív, hiszen a halava kimérése jobb kézzel történik, a csörgő tartása jobb kézzel történik, a karatalhoz pedig mind a két kézre szükség van. Összegezve: ott voltam, tettem is meg nem is.. Délután kettőig voltam kint, mert éreztem kell egy kis pihenés.
