Évenként
egy nagy szűrés, mert ez a megállapodás, hiszen vega vagy lányom és annyi de
annyi hiánybetegséged lesz, hogy kihullik a hajad, a fogad és jajj a vasadnak
is oda. Na akkor nosza. S lám egy nem épp hibátlan véreredmény: kicsit
emelkedett koleszterin, kisebb májfunkciózavar DE hibátlan vas. Ilyenkor az
ember csak ül és néz ki a fejéből, hogy ugyan mi változott 12 hónap alatt. Na a
laboros doki igazán kedvesen felhívta figyelmem a következőkre: ne egyek zsíros
húsokat, belsőségeket, ne zsírban hanem olajban süssek-főzzek, fedezzem fel az
olíva olajat, a reformkonyhát is ismerjem meg mert a teljes kiőrlésű jobb, mint
a fehér, na meg tudom-e hogy a zöldségek és gyümölcsök is fontosak és arról ne
is beszéljünk, hogy a salátát nem csak majonézzel lehet enni, hanem joghurttal.
Fellélegeztem: éljen egy diéta amit már tartok is. Persze azzal a kis
májzavarral az említett doki nem foglalkozott, mert inni ihatok vagy drogozhatok,
sőt akár hepás is lehetek, de a lényeg, hogy mindezt olajban tegyem. Szóval a
kezdeti üresség után hívtam a dokimat, hogy azt hiszem valami baj van. Nyilván
már távolról lövöldözött a rozsdás szögekkel és neon színben látta maga előtt
az FE jelet. Na de mégsem ez a gond. Hát rendben no para kell egy hasi
ultrahang és megnézzük azt a májat. Szülővárosomba érve csak levettek három
csövecske vért, lassan már hobbiból levetetem végül is az Alkonyat hatására
sokan hihetik, hogy éheznek a vámpírok. Még az ultrahang előtt megjött az
eredmény, ami bizony semmi eltérést nem mutatott, sőt igazán egészségesnek
hanem teljesen egészségesnek mutatta a testem (hála az agyamat nem vizsgálták).
Na mondom akkor mehetek egy múzeumba és különböző természetgyógyászati
előadásokra, hogy bár tudja a tököm hogyan csináltam de én aztán helyre tettem
a májamat és ahogy letettem az addig sem fogyasztott ételeket egyből helyre
állt a koleszterinem is. Persze kevésbé sem vicces ez, hiszen három hét alatt
két ennyire különböző nagylabor eredményt produkálni inkább a magyar
egészségügyre nézve kétségbeejtő, mintsem könnykicsorgató paródia. Na de ha már
meg volt az időpont akkor nézzük már meg azt a májat is. Persze előtte nem
lehet enni és még pisilni sem. Ugye nem kell mondanom, hogy majd megdöglöttem
az éhségtől, aztán meg a homlokon villogott a WC felirat, mert hirtelen minden
porcikám üríteni akarta azt a minimális mennyiségű folyadékot amit valaha
szervezetembe vittem. Na de heroina módjára elindultam utamra. Imádom a
várakozást egy váróteremben, mert egyből beteg leszek. Jött is a doktor aki tuti
a Vészhelyzetből vagy minimum a Grace klinikából lépett elő. Mondta vetkőzzek,
feküdjek. Majd bekent azzal igazán jó hideg zselés anyaggal. Aztán parancsra
lélegeztem, bent tartottam, kifújtam. Volt mikor azon agyaltam, hogy vajon
tudja, hogy mióta tartom bent mert én már fújnám igazán, de aztán a végén
mindig kaptam lehetőséget a légzésre. Egy-egy hmm hagyta el ajkait, majd
közölte, hogy ez bizony műtét lesz. Mondom mi? Hát ez, mutatja. Biztos tudom
kellett volna, hogy az ott nekem mi, de isten a tanúm hiányoztam akkor biológia
órán mikor az embert belülről mutatták. Szóval csak visszakérdeztem, hogy az
melyik szervem ott lent jobb oldalt. Hát az epe. Yipp, na ez aztán maga a
csoda. Mert, hogy ez a gond és hogy van egy szép nagy, és sok kicsi, és hogy a
nagy nem lenne gond, de az a sok kicsi ugye gondot okoz. Hallgatván a fekete
erdei klinika sztárját rájöttem, hogy nem az epémről beszél, hanem az epém
tartalmáról. Halkan megjegyeztem, hogy eddig nem tudtam arról, hogy gondom
lenne. Erre ő folytatta, hogy műtét lesz ő látja és hogy majd a háziorvos úgyis
elmondja, de addig tartózkodjak a nehezebb ételektől, mint például pacal
pörkölt. Menni fog? – kérdezte kétkedve. Nos elnevettem magam, nem kicsit,
hanem úgy igazán. Persze egyből jött a kérdés, hogy ezen mi a vicces. Hát én
elkezdtem mondani, hogy 10 éve vega vagyok, de vegaságom előtt sem ettem
pacalt, mert hát az mégiscsak valakinek a gyomra, meg amúgy a zúzával elvoltam
egy ideig, de aztán világossá vált számomra, hogy az is gyomor, és hogy egy
ideig bírtam, hogy csirke vagy tyúk lábak állnak ki a levesből, de mikor apám közölte,
hogy ezzel kapirgálta a szart az udvarban, gondolkodóba estem, hogy basszus
tényleg és ezek után maradtak azon húsok amiben nem láttam az állatot. De aztán
csak rájöttem, hogy a csirkemell és csirkéből van és szépen a vega életmód
mellett döntöttem. Tehát ha a doktor úr most előadja, a hogyan egyek kímélő
ételeket és hogy mekkora erőfeszítés lesz átállni, de megéri mert könnyebb lesz
és jobb, akkor fotózzon le mert én vagyok a mintadiéta követő zselés hasú
amazon. Na miután a doki végighallgatta a tudatossá fejlődött étrendemet, csak
annyit közölt, hogy akkor egyek úgy ahogy eddig. Na köszi, örülök, hogy a vega
epekőre nincs magyarázatod. Közben adott két darab papírtörlőt, hogy szedjem le
magamról a cuccot. Persze semmire sem volt elég és közben ismét felmerült
bennem egy kérdés hogy vajon a terhes nők már alapból viszik magukkal a
papírtörlőt otthonról, vagy nekik azért adnak többet is.. tuti ezért sok a
levont tb. Na dolgom végeztével, mivel a hálapénzt én ugyan hírből ismerem
csak, megkérdeztem mivel tartozok, hiszen ez egy magánrendelés volt, ráadásul
szívesség ultrahang. A doki közölte, hogy semmivel. Ezen aztán úgy meglepődtem,
hogy a banános műzliszeletem neki adtam. Vélhetően nagy szüksége volt rá, de
valamiért adni akartam neki valamit. Nincs nekem bajom az adással, csak ne hála
és ne elvárt hála pénz legyen, mert azért az első lényt, aki pénzt adott a
dokinak azért mert elvégezte a munkáját csak megkeresném és vagy fejbe vágnám,
vagy elvinném a Taigetoszhoz, hátha találunk valami ledobandó okot.
Összegezve
itt állok, ülök és fekszek egy úgynevezett rutin műtét előtt, amiről, lehet
hallani minden szépet és jót, de egy a biztos lesznek lyukak a hasamban, nem
csak a köldököm és akárki mondja nem hiszem, hogy nem fog meglátszódni (kis
virágos tetkók lesznek majd) és igen altatni is fognak (végre legálisan
beszívhatok, egyből duplát kérek biztos ami biztos alapon) és igen majd bent kell
aludnom is legalább egy éjszakát (van ott wifi?) és igen nekem akinek 4-5
évesen szedték ki a manduláját és azóta igen csak rövid időket töltött
kórházban, annak igen nem egy felemelő érzés ám és ha akarana sem tudna nem ezzel foglalkozni. És igen egy dologra emlékszem a mandulakiszedéskor,
hogy azon izgultam, hogy vajon értem eljönnek-e, mert volt akiért nem jöttek..
és igen vajon most jönnek értem?!