Elő-húsvéti menü

Fő kérdés: tartjuk-e a szokásos keresztény ünnepeket. Hát annyira tartom mint a magyar lakosság nagy része. Mikor még otthon laktam, és nem gyakoroltam a krisna-tudatot, akkor sem szóltak ezek az ünnepek sem Jézusról sem vallásról sem hitről. Családlátogatás és evés-ivás. Persze kisebb koromban nagyszülőknél jöttek ám a locsolkodók, de aztán évről évre kevesebben jöttek. Talán 20 évesen festettem 2 tojást, amit ki is osztottam. Szóval nem hatott meg a húsvét szellemisége. Valójában akkor a sonkát, tormát és tojást vártam. Emlékszem vegaként el sem tudtam képzelni az első húsvétomat, közben pedig rájöttem a három összetevő közül a torma ami leginkább megfogott. Aztán arra is rájöttem, hogy a torma mindenhez jó, és nincs köze a húsvéthoz. Szóval torma mindig van a hűtőnkben! Így ami megmaradt a családi szokásból, az a reggeli fonott kalács vajjal, tormával és zöldséggel. De hát mégis csak három napos ünnepről van szó, így készül az ember fia-lánya. Így a mai ebédünk: „rántott” olívabogyó, rántott sajt, sült krumpli,és házi készítésű tartár (tejföl, mustár, só, cukor és feketesó). Az olívabogyót és a sajtot megmártottuk a fűszeres sárgaborsólisztben majd forró pálmazsírban kisütöttük. Közben sült a krumpli és készült a tartár. S bár húsvét csak holnap lesz, de nekünk holnap ételosztásunk lesz, így előre hoztuk az ünnepi menüt.

A rántott olívabogyó ötletet egy Lild szórólapról nyúltam, mert ott mirelitként kapható (valószínűleg tojásos panírban).

Szülinapi köszöntő

Kedves Maharaja!

Kérlek fogadd tiszteletteljes hódolatomat!

Minden dicsőséget Srila Prabhupadanak!

Minden dicsőséget Neked megjelenési napod alkalmából!

Kívánok neked egészséget és kitartást! Elnézésedet kérem, hogy csak eme nap előtt jut eszembe elgondolkozni azon mit is köszönhetek Neked. Ilyenkor leülök és Rád gondolok, és egy szó jut az eszembe: KÖSZÖNÖM. Köszönöm a lehetőséget, amivel szolgálhatlak, és segíthetlek szolgálatodban. Köszönöm, hogy Debrecenben tanítványaid kegyéből és segítségével vezethetem a Food for life tevékenységét. Köszönöm, hogy részt vehetek Srila Prabhupada missziójában, és ezen szolgálat végzésével akinek csak lehet prasadamot adhatok.  

Egyszóval köszönöm, hogy vagy és hogy lehetőséget adsz.                           

bhn Barbara, Debrecen

Gaura purnima

Sri Caitanya Mahaprabhu, az Úr Krisna rejtett, alászállt formájaként a 15. században jelent meg, hogy elterjessze a korunkban leginkább javasolt vallásos folyamatot, a Hare Krisna Maha mantra éneklését.

Caitanya és Társai kedvteléseiket Bengálban mutatták be. Számos feljegyzés és kiterjedt mű maradt fenn életéről, cselekedeteiről, noha Ő Maga mindössze egyetlen 8 szakaszos verset hagyott hátra. Íme zenei aláfestéssel:

Mi is ünnepeltünk itthon: virágfüzér, kandírozott gyümölcsfüzér…

In memoriam

Sokat gondolkoztam írjak-e pár sort Cipőről. Szóval annak idején mikor a Republic elkezdte pályafutását, a bulikban sokat játszott számok nekem is tetszettek. Ereszd el a hajam bulikon jó volt az. Sosem tettem erőfeszítést arra, hogy jobban megismerjem őket. Aztán egy 32 órás buszút végleg megszakította közös életünket. Ugyanis a sofőrnek volt egy Republic válogatás cd-je, és ezt hallgattuk oda és vissza. Vagyis ezek után ha meghallottam őket, szívesen kikapcsolta a rádiót. Tavaly úgy alakult, hogy a Campuson láthattam és hallgathattam őket. Akkor is írtam, hogy felejthetetlen volt, de negatív értelemben, mert hogy nem történt szó szerint semmi a koncertjükön. Hogy nagyobb hévre gondoltam, vagy bármi másra. És akkor jött a hír, hogy beteg. Mondhatnám, hogy megérintett, de nem jobban mint más ember betegsége. De hát a média világát nem lehet kizárnunk, így akarva akaratlanul megtudtam, már régóta beteg a szíve, az átültetést nem akarta stb stb. És ekkor villant be: hogy ja, hogy ezért nem ugrált rohant, hanem egyszerűen csak énekelt. Némi megbánást éreztem, hogy akkor lehúzó kritikát írtam róla, mert így hogy betekintést nyertem a miértekbe, állíthatom, hogy Cipő szívből zenélt, énekelt. Hogy neki szó szerinte élete volt a zene. Hiszen sejtem, hogy a dokik tanácsolták, hogy hagyja abba, de ő nem tette. Egyszerűen tette a dolgát, amihez értett, amit szeretett. Ettől még nem fogom jobban szeretni a zenéjét, és halála után sem fogom magasztalni, de minden elismerésem. Mérföldkő a magyar zenei életben, és nem az ő hibája, hogy nekem más a zenei ízlésem. S hogy képmutatónak tartom-e maga, hogy így halála után már jó szavakkal jellemzem? Nem, nem tartom magam annak. Egyszerűen csak szembe nézek saját gyarlóságommal, hogy ítélkeztem tudás nélkül. S nem hiszem, hogy valaha hallotta olvasta azt a pár bíráló szót, vagy ezeket a sorokat, de hiszem, ha valamit megbánunk, akkor az egy jó dolog. Nem hiszem a bűnbocsánatban: ha kioltod valaki életét, azért megfizetsz, azt nem lehet meggyónni, és nem hiszem, hogy Jézus össze bűnünket magár vette… De hiszem, hogy annál csak több leszek azzal, hogy elismerem nem megfelelő ismeretekkel rendelkeztem és mégis véleményt nyilvánítottam. Hányat tesszük és hányszor egy nap ugyanezt? Meg kell néha állni, és el kell gondolkozni: vajon alkothatok-e véleményt, vajon kritizálhatok-e? Megtettem anno, s megteszem most. Akkor Őt kritizáltam, most meg önmagam. Ezekből tanulunk. Valaki mások hibájából, valaki önön hibájából és van aki másokéból sem. Kívánom, hogy a média hagyja békében nyugodni, ne keressen orvosi hibát, mű magyarázatokat, és ne kezdjék el az emberek túlmisztifikálni sem őt sem a halálát. Egy ismert ember is épp úgy hal meg, mint te meg én… És ne keressünk másokat aki ilyen idősen haltak meg, mint az a bizonyos 27-esek klubját. Egyszerűen hagyjuk elmenni úgy ahogy jött: egyszerűen és nemesen. 

De a szemed, a szemed...

Nézz rám

Mikor a mozdulatlan árnyak nyúlnak majd,

Sovány tested-tested fölé.

Mikor a gondolatok majd elszabadulva törnek utat,

Hideg-hideg agyad mögé,

Még letagadnád és még elrejtenéd,

Ami az agyadban, a testedben, a lelkedben ég.

De a szemed, a szemed olyan őrjítően néz,

Olyan őrülten nehéz, nekem még olyan nehéz...

Nézz rám, ha ordítok a sötétben feléd,

Nézz rám, nézz rám még!

Én is elmúlok majd csendben,

És te várod már a percet,

De neked már senki nem felel.

Nem szabadulhatsz tőlem el,

Mert gondolatban majd

Mindig velem leszel.

Mikor hideg a tested és már nem ölel,

Én kitéplek majd magamból, ha kell.

Nézz rám, ha ordítok a sötétben feléd

Nézz rám, nézz rám még

Ne nézz rám, már nem ordítok, a sötétben feléd.

Ne nézz rám, én nem hiszem, hogy azt megértenéd,

Amit érzel bennem olyan vadul, csak nézel, csak nézel rám ártatlanul.

Többszöri felhasználhatóság

Nőnap volt. A kollégáim figyelmesek voltak, így cserepes virágot kaptam. Így hazavittem, és odaadtam az Uraknak, majd adtam belőle Sívának is, aztán pedig megörökítettem..

Siva ratri

Az Úr Siva kedvenc napja, mikor a Jyotir lingam, a fény formájában ünnepelik Őt. A mitológia szerint ezen a napon történt, amit úgy hívnak: Samudra Manthan. Azt meséli el, hogy bár az asszurák (démonok) és az istenek mindig bizalmatlanok voltak egymással és harcban álltak, azonban annak érdekében, hogy kiköpüljék az Amritát, az örök élet nektárját összefogtak. A Mehru-hegy (a világ tengelyének szimbóluma) köré tekerték Adisésát, a világot tartó kígyót, úgy használva, mint egy kötelet, nekiláttak hogy kiköpüljék vele a világóceánt és az örök életet adó nektárt. Sikeresen teljesítették a tervet, de mielőtt az istenek elfogyaszthatták volna az amritát a démonok megmérgezték azt. Shíva lépett közbe, s mielőtt bárkinek baja eshetett volna elfogyasztotta a kiköpült italt. Mikor már az egész csak arra várt, hogy Shíva lenyelje Parvati elkapta a nyakát és összeszorította, így Shíva itt semmisítette meg a mérget, innen származik egyik neve: Neelkanth, vagyis kéktorkú, mivel a méreg kékre festette torkát.

Megint kontroll

Amikor azt hiszed, hogy jó vagy másokkal, mikor azt hiszed, hogy a törődésed, gondoskodásod, odafigyelésed ér valamit. Mikor azt hiszed, hogy épp emiatt vagy különb, hogy épp emiatt szeretnek, s tartanak többre, vagy ha nem is többre, de épp emiatt vagy más. Mikor azt hiszed, hogy ez az erényed, mikor elhiszed hogy te irányítasz.. na akkor kapsz egy pofont, és szembesülsz azzal, hogy tetteidet nem a jámborság vezérli, s nem az odaadás, hanem egy egyszerű ego, hiszen lásd nekem legalább eszembe jutott az ami másnak nem. Nekem legalább fontos, hogy az információ máshoz is eljusson, mert kinek jutna eszébe ha nekem nem?? Na ekkor szembesülsz azzal hogy az egész csak rólad szól…

Egy kis elmekontroll

Kifizettem  x forintot könyvekért, amelyek csak mostanában kerülnek nyomdába. A kiadás már csúszik vagy egy évet. Most pedig jön egy levél, hogy x + y lesz a könyv, igaz 9 kötet, és a végleges várható megjelenés 2016 év eleje. Első gondolat: ilyen nincs, ez nem fair, hogyan és miért. Második gondolat: mit is tegyek? Harmadik gondolat: illik nem illik visszakérni. Negyedik gondolat: de most komolyan kérjen vissza Krisnától? Ez mekkora hülyeség már.. Így mit van mit tenni? A fennmaradó y értéket elosztom 24-el és ezt is 0% thm-el törlesztem. S mosolyogva megjegyezem magamban: igen mindenki azt kapja ami meg van írva. Hiszen épp a héten váltottam egy kevesebb csatornás előfizetésre, gondolván, hogy pénzt spórolok. De dehogy spórolok: átcsoportosítok, s ennyi. Ideig óráig birtokolhatsz többet, de aztán úgyis meg lesz a helye… és az értéke sokkal többet ér mint néhány csatorna.

Költöztetés és neten árulás

Kollégám újabb albérletbe költözik. Megkért, hogy segítsünk már neki. Oké, jó lesz az feleltem. Na jah csak éppen lift karbantartás van két hétig, ők meg az ötödikről költöznek. Sebaj legyünk pozitívak: lefelé csak könnyebb mint felfelé! Persze jobban hangzik, mint ahogy az életben van. Állóképesség nulla, tüdőkapacitás nulla, és az izomzat is egy nagy nulla. Na de azért párszor le és fel: ami általam megemelhető volt azt levittem, aztán a kocsinál őrködtem. Délre az apróságokkal végeztünk. Ebédszünetre hazaugrottunk, majd vissza már nem kellett mennünk, mert valahogy ők olyan gyorsan ettek, s nem is pihentek, hogy alig maradt valami. Így neki láttam a régi mosógép árulásának. Egy pár kép és ár megjelölés a facebookra, majd a jofogas.hu-ra. Alig 5 perc alatt három érdeklődő, és egy konkrét vevő. Tényleg ennyi lenne az egész? Hát igen ennyi. Vagyis használd okosan a netet, s bármitől rövid időn belül megszabadulhatsz…

Köszönöm ez együtt eltöltött közel 6 évet..

Áruhitel de okosan…

Ritkán élek az áruhitel lehetőségével, de mert hülye azért nem vagyok, így a 0% thm-et 15 hónapra csak nem hagyom ki. Már régóta meg volt a gondolat: a mosógépet le kell cserélni, mert többek közt nincs rajta az az áldott jó és hasznos rövid program. Majd egy másik vágyam a mosogatógép is ott motoszkált az elmémben. És hát a gondolat teremtő erejét mindenki ismeri, ki vonzás törvényének hívja, ki teremtő erőnek. Én egyszerűen úgy sejtem, ha valamit szeretnél és eltervezel előbb utóbb belebotlasz, és lehet nem kell túl misztifikálni, egyszerűen csak nyitott szemmel jársz és látsz. Na ennyi a történet. Így felhívtam a bankomat, adjon egy számlakivonatot, mert nekem ez sem jár. Többek közt a természetvédelem (én a fákkal vagyok), na meg a számlavezetési díj az oka. Vártam is rá három napot, de csak nem érkezett meg. Sebaj akkor egy gyors újratervezés és egy munkáltatói igazolással a kezemben, na meg a közüzemi számlával (hála az égnek ezt kinyomtathatom a távszámla oldalamról, mert még mindig a fákkal vagyok, és ne vágjunk ki többet csak hogy papír alapon is láthassam mit is kell fizetni) elindultam a híres boltba. A boltban nem vár fordulatok történtek. Először is el voltam keseredve, hogy a mosogatógép nem fehér (kardinális probléma). Majd egy hitelen ötlettől vezérelve megkérdeztem miért is van a gépen két különböző ár feltüntetve, mert hogy a leírásban nem látok különbséget. Első kérdezettem nem tudta, de jött egy másik aki közöltem , hogy csak a színe. A közel 20000 Ft-tal olcsóbb az fehér. A színt némi lekicsinyléssel ejtette ki, de én boldogan vágtam rá: igen nekem épp ez a fehér kell, s ennél boldogabbá nem is tudott volna emberünk tenni. Hittem ekkor, aztán mégis. Ugyanis ráböktem a mosógépre, hogy ő lenne a másik áldozat, majd mikor a számlát kezembe kaptam láttam, hogy biza azon a mosógép épp 3000 Ft-tal több mint amire én emlékszem. Persze visszamentem leellenőrizni emlékezetemet, de nekem volt igazam. Így szóltam is második emberünknek, hogy némi zavar támad bennem, így ő konstatálta, hogy mulasztásuk miatt buktak háromezer forintot. Én olcsóbban kaptam, majd a többit átárazták. Innen már csak fél óra kellett, az igenre, hogy megkapom hitelt. Hitelintéző felmérte a helyzetemet és rákérdezett: elviszi vagy házhoz szállítást kér? Én is felmértem váll és karizmaimat, és a kölcsönös felmérés eredménye a házhoz szállítás lett. Szóval nulla forint elköltésével, papír köteggel a kezemben hazafelé vettem irányt, s közben pedig gyors keresztelőt tartottam:

ELZA

LUJZA