Fő kérdés: tartjuk-e a szokásos
keresztény ünnepeket. Hát annyira tartom mint a magyar lakosság nagy része.
Mikor még otthon laktam, és nem gyakoroltam a krisna-tudatot, akkor sem szóltak
ezek az ünnepek sem Jézusról sem vallásról sem hitről. Családlátogatás és
evés-ivás. Persze kisebb koromban nagyszülőknél jöttek ám a locsolkodók, de
aztán évről évre kevesebben jöttek. Talán 20 évesen festettem 2 tojást, amit ki
is osztottam. Szóval nem hatott meg a húsvét szellemisége. Valójában akkor a
sonkát, tormát és tojást vártam. Emlékszem vegaként el sem tudtam képzelni az
első húsvétomat, közben pedig rájöttem a három összetevő közül a torma ami
leginkább megfogott. Aztán arra is rájöttem, hogy a torma mindenhez jó, és
nincs köze a húsvéthoz. Szóval torma mindig van a hűtőnkben! Így ami megmaradt
a családi szokásból, az a reggeli fonott kalács vajjal, tormával és zöldséggel.
De hát mégis csak három napos ünnepről van szó, így készül az ember fia-lánya.
Így a mai ebédünk: „rántott” olívabogyó, rántott sajt, sült krumpli,és házi
készítésű tartár (tejföl, mustár, só, cukor és feketesó). Az olívabogyót és a
sajtot megmártottuk a fűszeres sárgaborsólisztben majd forró pálmazsírban
kisütöttük. Közben sült a krumpli és készült a tartár. S bár húsvét csak holnap
lesz, de nekünk holnap ételosztásunk lesz, így előre hoztuk az ünnepi menüt.
 |
A rántott
olívabogyó ötletet egy Lild szórólapról nyúltam, mert ott mirelitként kapható
(valószínűleg tojásos panírban).
|
