Fontos-e…

..az hogy megfeleljünk?

Szóval fontos-e megfelelünk bárki elvárásainak, vagy lehetünk egész emberek enélkül? Számtalan változatában élünk: van aki állandóan mindenkinek meg akar felelni és épp önmagát nem találja a sok elvárt szerep között. És van, aki leszarja. Van, aki tényleg és van aki csak ezzel nyugtatja magát, közben pedig majd megfeszül ott bent. Hajlamos vagyok azt mondani az embereknek, amit én megélek vagy épp csak szeretnék megélni. Utóbbival sincs semmi gond, hiszen, ha eleget meditálsz rajta előbb utóbb csak megvalósítod.

Életünk során a legelső elvárás, aminek akarva akaratlanul, kimondva kimondatlanul meg kell felelnünk az a nemi identitás. Amikor a szülők eltervezik, hogy gyermeket szeretnének sokan tudják: csakis fiú, csakis lány. Persze a legtöbben azt mondják: mindegy csak egészséges legyen. Közben természetesen először vagy a lány vagy épp a fiú nevek ugranak be. Van, aki már gondolatban focizik vele, és van, aki épp copfokat tervez. Nincs ezzel gond, mindenkinek vannak vágyai.  A probléma ott kezdődik, mikor kiderül a gyermek neme: van aki örül, van aki csalódott. És van, aki azt hiszi, hogy ezt a magzat, majd később a gyermek nem érzi. Na itt a hiba: dehogynem érzi. És van, aki ennek meg akar felelni, van aki egy életen át bizonyítani akar. Közben pedig épp csak élnie kellene az életét.

És persze jön a fejlődési elvárás: örülünk, ha megfordul, felül, feláll és megijedünk, ha a szomszéd gyermeke hamarabb sétál. Majd jön az óvoda, iskola stb stb. Ahol mindig lesz szebb, jobb vagy épp rosszabb. Én érzem, hogy a rosszabbnál jobb vagyok ugye? És érzem, hogy a jónál rosszabb. De akkor mi vagyok? És jönnek a bezzeg mondatok. 

És felnőttek leszünk. Vagy így vagy úgy. És jön a felnőtt társadalom, ahol aztán pont ezer felé kellene megfelelni: munkahely, család, társadalom, férj-feleség, szomszéd, jóbarát. Hogyan választod ki mikor kinek felelj meg? Mikor melyik szerepet veszed fel? És lassan egy skizoid állapotba kerülsz: munkahelyen légy alázatos, szülőként határozott, szomszédként megértő, barátként elfogadó, feleségként nő. És mikor vagy önmagad? Van egyáltalán önmagad? És ha a sok szerep közül van aminek nem tudsz megfelelni kudarcként éled meg?! Létezik egyensúly?

Ha azt hitted írásom végén jön a katarzis és megmondom a tutit: tévedtél. 

Egy dologban vagyok biztos: 42 évesen vannak helyzetek, melyekben egyszerűen nem akarok, mert nem érzem szükségét a megfelelésnek. És ha ez tesztik jó, ha nem az is jó, csak épp ott nincs helyem. De neked hol a helyed?!!

Liliputi Hollywoodi, mert egy f@sz vagyok

Bevallom rég nem rohanok már a Mol kutakhoz, ha hallom hogy a Tankcsapda új lemeze megjelent. Utoljára akkor vettem meg lelkesen, amikor visszamenőleg kiadták az összes albumot. És igen megvettem mindet, mert úgy éreztem kijár ez a fajta tisztelet a sok kazetta (igen még kazetta) és cd másolása után. A tiszteletről még beszélek..

Szóval teltek a napok és bár közelemben épp van egy benzinkút de mégsem szántam rá magam. Aztán eljött a pillanat és beléptem és megvettem. Már nem 990, hanem 1290. Sebaj belefér, mert a tiszteletet megadom, csak nem töltöm már le ha ennyire olcsó. (egy nutellával kevesebb jut belém).

Megláttam a borítót és gyermekkorom kártyanaptárjai jutottak eszembe, mert igen nekem még volt olyan gyűjteményem, és az ilyesmi jajj de sokat ért akkor. Ha erre dől akkor egy kép, ha arra dől akkor másik. A képet nem elemezném, elég legyen annyi, hogy nem az én stílusom. Maradok a bakancsos metál zene „rajongó”.

És amikor azt hiszed, hogy nincs lejjebb (pedig mindig van) kibontod a cd-t és van benne egy poszter. Nézem nem értem, majd megfordítom és látom, hogy mégis van lejjebb. Jól van sebaj, van akinek tetszik van akinek meg nem. Pechemre én vagyok a nem.

És akkor jó ebédhez szól a nóta keretében, gondoltam főzéshez nagyszerű lesz. És elindítom. Az első két számot már hallottam. Próbálok a szövegre figyelni. De csak a kényszer rímek maradnak meg. Végighallgatom. Ennyi? Mondjuk ebből ennyi épp elég. De mielőtt véleményt alkotnék, gondoltam még egyszer végig hallgatom. Mazochista lelkületű vagyok (a vízhólyagot is kiszúrom, ha épp díszíti lábamat). Most sem maradt meg bennem, semmi magasztos gondolat, amire megvilágosodnék: öreg vagyok és világos.

Gondoltam az elemzésemhez előszedem a szövegkönyvet. Meglepődtem: nincs a tokban. Sebaj a google mindent is tud.

És itt nem kell egyet érteni velem, de gyors elemzés. Rohadtul lerágott csont a mások fikázása, hogy közösségi oldalakon posztol. Mert mind ezt tesszük, csak azt hisszük, hogy mi értelmes és leginkább érdekfeszítő, sőt vicces dolgokat osztunk meg. De ugye van akinek tetszik, van akinek meg nem. Épp úgy ahogy a második szám is sokakat megoszt, de erre a bejegyzés végén térnék ki. 

Megölni engem..csupa Tankcsapda téma: repülőgép, égbolt, csizma, csizma orra, részegen.. Jól van kell ez a mai fiatalságnak, mert a régire ki emlékszik már (mondjuk én igen, és kérem itt tegye fel a kezét aki még emlékszik a csizmámon vastag a por-ra).

A gyűlölet a régi..itt van egy pont ahol szinte megmagyarázhatatlan okból kifolyólag bevadulnak a fiúk. Ami akár jó is lehetne, ha utána nem jönne a tingli-tangli, na meg az egyetlen fiát feláldozó Istenre való utalás. Jó-jó, nem olyan rossz ez, volt már jobb.

Ülj le mellém.. Volt idő amikor valamit mondott, most nem annyira. Baj ha itt megjegyzem hogy csak szavakra keresek és a mindet tudó google barátunk is bizony egy másik számot dobott fel elsőnek?! De erről nem beszélek..a múlt az múlt. Itt most évekről évre, napról napra, nem meg gitár is a dob meg az ének van főszerepben. Nekem rémlik egy-két hasonló dal, ahol köszönjük a doktoroknak..jajj bocsánat a fránya don’t forget agyamba bele már.. És a dal refrénje a mindenhol jó, de a legjobb..szinte újként hat. Még soha senki nem használta így ezen szavakat.

Pattanások és szemüvegek.. erről inkább nem beszélnék..vagy de: ha fekete a hajad, és fehér a bőröd: ne hallgasd meg! Ha Emma vagy akkor se.

Liliput Hollywood..a címadó dal. Erről semmi, de semmi nem ugrik be. Nem tudom eldönteni, hogy ezt most pozitívan éljem-e meg vagy épp ne. Mindegy. Végre a memóriám cserben hagy, a Tisza meg bármikor jöhet.

Amit a vér kíván..itt már nem gond a fekete haj és a fehér bőr. Hajrá Emmák! Előre!

Hívjuk inkább úgy.. csak annyit mondok, hogy tényleg örökké tart. És akkor keress az emlékeid között!

Nincsenek szavak..A záró dalról nem beszélek. Tiszteletben tartom az érzéseket, az embereket, a történéseket. Mert szóról szóra igaz minden egyes szava. És igen:  nem minden vicc, nem minden játék! Főleg nem mások vagy épp a saját életed!

Zárszóként: megírtam ezt a szösszenetet, nem kell velem egyet érteni, sem ellene menni. Kicsit sem objektív, sőt tele van szubjektív töltettel, mert úgy érzem meg lettem szólítva a második dalban:

„ a sok f@sz meg elemez, hogy milyen a lemez, és ugat csak, hogy micsoda celeb ez, hazulról ki se lép, és mégis azt hiszi magáról mindent tud”

Nos! Igen megtehetem és hogy miért? Talán mert a sok f@sz miatt vagytok ott ahol most. Nélkülünk még mindig egy garázsban nyomnátok a koszos punkot (de jó lenne) és a kazettám egyik oldalán ti lennétek, a másikon pedig a Sex Action. Így viszont bekerültök a tv-m alá a polcra, és talán havonta egyszer letörlöm rólatok a port..vagy mégsem, mert ha lenne csizmám azon vastagon állna a por..de bakancsom van, amit tisztelek annyira, hogy ápolom, mert kimozdulok hazulról ha van miért!

Szevasz Öcsém!