2021. július 10., szombat

Mert van és még lehet véleményem

Bevallom nem nézek híreket, nem nézem a Fókuszt, sem a Tényeket, ha még vannak és rádiót sem hallgatok. Meguntam, hogy csak rosszat hallok, csak szenvedést látok és a sok negatív élményt mivel akarják feloldani? Napi cukisággal kis állatokról, vagy vicces videókkal, amit viszont bármikor megnézhetek nagy interneten.

Nos tekerek a minap fejemen a fülessel, hogy a lehető legkevesebbet szedjek össze a környezetemből és azt hittem, hogy rosszul látok. Miután háromszor is láttam el kellett hinnem, hogy kedves kormányunk emojikkal üzen. Nem kell már gondolkodnunk sem csak rajzolnunk. Vajon amikor a szavazólapot töltöm már akkor sem a jól bevált ősi ikszet vagy keresztet kell tennem, hanem rajzolnom kell egy emojit? Vajon a parlamentben is felváltja az igent a mosolygós smile? Bevallom eddig kitöltöttem ezeket a konzultációs kérdőíveket odafigyelve a kissé sem manipulatívan fordított kérdésfeltevésre, de most elbizonytalanodtam. Vajon megfelelő értelemmel rendelkezem ahhoz, hogy rajzolgassak? Nem azt hiszem, ez már nem fog menni nekem..ehhez már tényleg öreg vagyok?! De nézzük a nagy nagy kérdéseket, melyek annyira fontosak életünkben, hogy mindenféleképpen az adómból kell ezt a kampányt is fizetni.

Idegesít-e Brüsszel? Féltem-e gyermekeimet a szexuális propagandától? Nyomul Soros?  Emeljük-e a minimálbért? Jajjjjjj majdnem kihagytam az illegális bevándorlókat, akik a Covid enyhülésével ismét megjelentek.

Na a kedvencem a szexuális propaganda. Írom úgy ezt, hogy mindeközben a szomszédokat boldogítom egy kis Marilyn Mansonnal. Mert lehet, hogy tényleg a szülők dolga a szexuális nevelés, de ezt egy olyan országban, ahol a szülők többsége eteti gyermekét a gólya mesével, majd a bibék pórzásával igazán felelőtlen dolog kijelenteni. Nagy felelőtlenség egy olyan szülői rétegre bízni ezt, akik kommentháborút indítanak egy alsónadrágos férfi kép alatt (imádlak Galla Miklós, maradj ilyen). Nagy butaság ezt olyanokra bízni, akik a gyermekeik előtt nem hogy nem csókolják, még csak meg sem ölelik egymást. És nagyon felháborító ezt azokra bízni, akik elmondásuk szerint soha semmilyen körülmények között nem hogy nem láttak, de még csak nem is hallottak olyanról, akik már találkoztak olyannal, aki látott is valaha egy pornó filmet..de mindegyiknek ott van a böngészési előzményében a youporn..és ha még a videókazettás időkben élnénk: ki ne nyisd az ágyneműtartót mert ott aztán feltárul a valóvilág..apuci rejtett kincsei.

Elárulok egy nagy titkot, amikor a gyermekben felmerül a kérdés hogyan is lesz Ő vagy épp a tesó, lehet ez 3-4-5 éves korban: nyugodtan mondjátok kedves szülők, hogy anyu meg apu szereti egymást, összebújnak majd anyu hasából szépen előbújik. Egyfelől nem vadássza tovább a gólyákat, akik mondjuk télen ritkán vannak hazánkban, pedig öcsi bak csillagjeggyel lett megáldva. Másrészt, mert ez közel van az igazsághoz. Aztán ha megkérdezi, hogy 2 fiú vagy 2 lány miért megy kézen fogva egy szabad országban..erre is egyszerű a válasz: mert szeretik egymást. Nem kell ezt túlbonyolítani, mert a gyermeki lélek és értelem nemesen tiszta és egyszerű.

Összegezve: ha a szülői nemzedék olyan rohadtul felvilágosult lenne, akkor nem lenne ennyi leányanya, nem lenne ennyi eldobott, nevelőotthonba adott gyermek, nem lenne ennyi megölt csecsemő… Csak szólok vannak azok az inkubátorok, ahova kérdés nélkül beteheted a gyermeket, ha már anyunak és apunak elhitted, hogy a gólya hozza..és te esküdsz mindenre ami szent, hogy csak egyszer és épp télen, amikor egy kibaszott gólya sem volt az égen..na te akkor bújtál össze Fecóval a 8.C osztályból..mert Fecó elhitte, hogy ő egy nagyra nőtt méhecske, aki csak virágról virágra száll..

2021. július 1., csütörtök

Játszmák

Bennünket embereket (direkt nem magyarokat írok, mert ez nem egyedi tulajdonságunk) annyira könnyű egymás ellen uszítani, egymás ellen fordítani. Valahogy mi a végletek emberei vagyunk: úgy érezzük, hogy minden körülmények között dönteni, választani kell. 

Mert nézzük csak: vannak balosok-jobbosok; fradisták-újpestisek; vegák-húsevők; keresztények-más vallásúak. És vannak feketék-fehérek; na meg sárgák és egyéb átmenetek. Vannak heterók és igen vannak homók. És ja a legfontosabb vannak oltottak és tűmentesek. 

És igen vannak, aki velem együtt szenvednek ezen kategóriáktól és a külső jegyeket leszámítva (mert ha Istenke ezt a ruhát szánta ránk, mi mehetünk szoliba és 40 fokban a Nap alá, akkor is egy idő után visszatérünk eredeti helyzetünkbe, épp ahogy ez történik velünk majd földi életünk végén) úgy érezzük, hogy nem foglalunk állást (pedig biztos nem így van, mert életünk része lett a valahova tartozás). Mi szenvedünk ettől, és nem képmutatásból használjuk a peace love and empathy-t, hanem mert érezzük a súlyát. Érezzük azt, milyen lehet a másiknak, aki nagyon más az egyik szerint. És lehet tőlem tudod meg kedves vagy épp kedvtelen olvasó, hogy te is épp más vagy az egyiknek, ahogy az egyik más a másiknak. Hogy mire szolgálnak ezek az egyszerű kategóriák, ezek a döntési és választási kényszerek? Egyszerűen amíg a másik utálatával vagy elfoglalva és csak a saját magad igazát (ja bocs: amit a szádba és agyadba adnak ideológiát) hajtogatod, addig nincs összefogás, nincs egység.

Pedig örök nagy igazság, hogy egységben az erő. és maradj ember minden körülmények között.


Beszéljünk a franciákról: az első nap

Ohh hát oda nem menj, csalódás, koszos, büdös, és nem kedvesek. Még angolul sem beszélnek. Jó, de ott van Mr. Morrison, és hát bakancslistám...