Mert nézzük csak: vannak balosok-jobbosok; fradisták-újpestisek; vegák-húsevők; keresztények-más vallásúak. És vannak feketék-fehérek; na meg sárgák és egyéb átmenetek. Vannak heterók és igen vannak homók. És ja a legfontosabb vannak oltottak és tűmentesek.
És igen vannak, aki velem együtt szenvednek ezen kategóriáktól és a külső jegyeket leszámítva (mert ha Istenke ezt a ruhát szánta ránk, mi mehetünk szoliba és 40 fokban a Nap alá, akkor is egy idő után visszatérünk eredeti helyzetünkbe, épp ahogy ez történik velünk majd földi életünk végén) úgy érezzük, hogy nem foglalunk állást (pedig biztos nem így van, mert életünk része lett a valahova tartozás). Mi szenvedünk ettől, és nem képmutatásból használjuk a peace love and empathy-t, hanem mert érezzük a súlyát. Érezzük azt, milyen lehet a másiknak, aki nagyon más az egyik szerint. És lehet tőlem tudod meg kedves vagy épp kedvtelen olvasó, hogy te is épp más vagy az egyiknek, ahogy az egyik más a másiknak. Hogy mire szolgálnak ezek az egyszerű kategóriák, ezek a döntési és választási kényszerek? Egyszerűen amíg a másik utálatával vagy elfoglalva és csak a saját magad igazát (ja bocs: amit a szádba és agyadba adnak ideológiát) hajtogatod, addig nincs összefogás, nincs egység.
Pedig örök nagy igazság, hogy egységben az erő. és maradj
ember minden körülmények között.
